A cseheknek nem kell, a magyaroknak jó lesz

Jól ébredhetnek ma a Kutyapárt társelnökei, hiszen nemcsak maradtak a posztjukon, de a XII. kerületet is beveheti a párt az ellenzék segítségével: az EP-listájuk viszont lehet, megsínyli az elmúlt napokat, ha a centrumszavazóik egy része elpártol tőlük. Tegnap arra ébredhettek a polgárinak, jobboldalinak elkönyvelt Salzburg lakói, hogy a polgármester-választás második fordulójában balosabbnál balosabb jelöltek közül választhatnak majd: egy szociáldemokrata és egy kommunista között, utóbbi ráadásul 821 vokssal maradt csak le az első helyről. Hogy jó volt-e a reggelük, nehéz megmondani, Giorgia Meloniéknak viszont bizonyára az volt. Ahogy a szlovák kormánykoalíció vezetőinek is jó volt a reggele: noha Prágában nem kérnek belőlük, kiderült, hogy Budapestre bármikor számíthatnak. És reméljük, a te reggeled is jó lesz, mert elmeséljük, mi történik a környéken. A Kutyapárt talán megoldódni látszó belső válságának okairól tegnap már írtunk, a többi ma kerül sorra, jó olvasást!

---

A cseheknek nem kell, a magyaroknak jó lesz

Robert Fico, Szlovákia miniszterelnöke az elmúlt félévben azzal volt elfoglalva, hogy teljesítse a választási ígéreteit. Mármint a hátországának tetteket: ők most enyhébb büntetéseket, elnézőbb bűnüldözést, hozzájuk kedves államigazgatást kapnak, a szavazóinak egyelőre azzal kell beérni, hogy emiatt frusztrált ellenzékieket látnak. A főleg a nagyvárosokban erős jobboldali-liberális pártok hiába tiltakoznak ugyanis az utcán és hiába van velük a leköszönő államfő és valamennyire az alkotmánybíróság, az eseményeket legfeljebb késleltetni tudják. Fico mindemellett retorikailag az orbáni békepártiságot képviseli a külpolitikában: ugyan a V4-ek prágai találkozóján állítólag nem őt, hanem Orbánt ordibálta le a cseh miniszterelnök, végül Fico az, akivel nem hajlandó többet informálisan egyeztetni Petr Fiala. A szlovák vezetés így tehát Budapestre fordult, ahol tegnap azután fogadta a szlovák kormányoldal elnökjelöltjét, a parlament elnökét, Peter Pellegrinit Orbán Viktor, Sulyok Tamás és Kövér László a lehető legnagyobb egyetértésben és harmóniában, hogy a csehek még egy közös kormányülést is lemondtak a pozsonyi kollégáikkal. De miért, mit csinálnak Ficóék?

Tokár Géza szlovákiai politikai elemzőt (itt lehet követni őt a Facebookon) kérdeztük, akivel a tavaly őszi szlovákiai választás előtt már alaposan feltérképeztük a mezőnyt.

Minden, amit tudni akartál a szlovák politikáról

Mennyire orbanizálódik Szlovákia? A választás előtt azt mondtad, inkább politikai szlogen az orbanizálódás Fico esetében, mintsem politikai koncepció. Mi minden történt eddig etéren? Lassan fél évvel Fico kormányra kerülése után hogyan értékeled: a saját embereiket mentik inkább, vagy új rendszert építenek?

Az orbanizálódás kifejezéssel korábban is az volt a problémám, hogy nem egy egzakt definíciót takar, hanem egy politikai szlogen, szóval most sem beszélnék erről - főleg, mert csak az utóbbi egy hét termését olvasva a hazai publicisták Ficót hasonlították Orbán mellett Lukasenkóhoz, Mečiarhoz, Tisóhoz és Putyinhoz egyaránt. A szavakon lovaglástól függetlenül viszont az országban zajlik egy érezhető, Ficóék részéről tudatos, az ország jellegét érintő, központilag irányított átalakítás több téren is.

Az egyik a belügy, ahol a Különleges Ügyészség eltörlésével és az állami erőszakszervezetek vezetőinek kicserélésével nagyobb tér nyílt a koalíció számára kellemetlen ügyek befolyásolására. A másik a külügy, ahol Fico több látványos gesztust is tett Oroszország felé, miközben egyensúlyozni is szeretne, mérsékelt sikerrel. A harmadik a kultúra területe, ahol a kormány egyértelmű szándéka átalakítani a támogatott területek körét – kevesebb emberi jogi és szivárványos téma, több centralizáció. A negyedik pedig a média, de erről később úgyis beszélünk.

Pár tömegtüntetés, parlamenti jelenet, elnöki megszólalás: az ellenzék hozta a kötelezőt ezekre válaszul. Mégis: a közvélemény-kutatások alapján nincs változás, a két nagyobb kormánypárt, a Fico vezette Smer és a Peter Pellegrini-féle Hlas nem gyengült, kicsit még erősödtek is, míg az ellenzéknél azt látom, hogy a legerősebb párthoz, a Progresszív Szlovákiához húznak a szavazók. Mivel magyarázod ezt a kvázi mozdulatlanságot fél évvel a választás után?

Két Szlovákia létezik és az egyik fele hallható az utcákon meg a fősodratú médiában – az urbánusabb, nyugatpárti réteg. A tüntetések és a tiltakozók által kiemelt témák (egyelőre?) még nem szólították meg azokat a határozatlanokat, akik eldöntötték az előző választást Fico javára. A kormány is tudatában van ennek, emiatt nem kerültek pánikhangulatba, vagy lassítottak a transzformáció tempóján. Amennyiben középtávon a lakosság úgy érzi, hogy az életszínvonala nem javult, az ország gazdasági problémái nem oldódtak meg, esetleg a kormánykoalíció saját magával veszekedik és képtelen határozott döntéseket hozni – amire van némi esély, látva, hogy az SNS, a legkisebb koalíciós partner elnöke, Andrej Danko előszeretettel fogalmaz meg nyilvánosan is házon belüli kritikát –, akkor csökkenhet a koalíció népszerűsége. Akik kint vannak az utcákon és tüntetnek, szlovákiai viszonylatban sokan vannak, de korábban sem szavaztak Ficóra és később sem fognak.

Fico legbefolyásosabb ellenzéke mintha Petr Fiala cseh jobbközép kormányfő lenne, aki múlt héten megszakította a legfelsőbb szintű informális kapcsolatokat Prága és Pozsony között Ficoék oroszpártinak tartott irányvonalára hivatkozva, lemondott egy közös kormányülést is – ez nagy és váratlan pofon. Ezt követően Fiala Prágában fogadta az épp legnagyobb ellenzéki párt, a Progresszív Szlovákia elnökét, hogy közösen demonstrálják, van egy másik Szlovákia – ez talán egy még nagyobb pofon. Csakhogy a szlovák nép nagyobb része szavazott Ficóékra, nekik sikerült többséget összehozniuk a választáson, Szlovákiát akár tetszik, akár nem, ők kell képviseljék. Mi van/lehet a csehek lépése mögött?

Ez egy szerintem aggasztó diplomáciai jelenség újabb megnyilvánulása, mikor egy kormány látványosan ignorál egy másikat és helyette a szívéhez közelebb álló ellenzékének tesz gesztusokat, pusztán belpolitikai motivációktól vezérelve. Szijjártó Péter is előszeretettel élt a lehetőséggel, mikor a prágai útja során Andrej Babišsal, Pozsonyban, az előző kormány idején Ficóval egyeztetett. A prágai V4-es találkozó idején Orbán Viktor és Robert Fico elzarándokolt Miloš Zemanhoz.

Most a cseh diplomácia is próbálja a lehetőségeihez képest minél inkább ignorálni a szlovák miniszterelnököt és bátorítani az ellenzékét. Ez a stratégia, csinálja azt bárki, az árkok további elmélyüléséhez vezet csak, miközben az Európai Unió és a NATO alapvető hitelességi problémákkal és belső konfliktusokkal küzd. Krízishelyzetben a kölcsönös bizalom megtartására és építésére kéne törekedni, ha máshogy nem, úgy, hogy két állam a közös pontokról tárgyal és ér el konszenzust, a vitákat félretolva, nem pedig a viták kedvéért mindkét oldalról felnagyítani az ellentéteket. A cseh kormány számára a jelenlegi szlovák kormány érezhetően egy kényelmetlen partner, a kapcsolatok lazítása pedig az ingadozó választóik felé adott jelzés, gazdasági sikertörténetek helyett az erkölcsi tőkéjüket próbálják meg kihasználni.

A szlovákok körében van valamiféle megkülönböztetett jelentősége annak, ha Prágában őket szeretik? A jelek szerint a pozsonyi liberálisokat jobban izgatja, hogy mit gondol róluk Prága, mint a szlovák vidék.

A cseh-szlovák kapcsolatok lényegét nehéz átadni egy átlagos magyarországi szemlélőnek, aki nem élt valamelyik országban és csak kívülről figyeli a történéseket.

A két nyelv és kultúra nagyon közel áll egymáshoz, a fejlettebb és polgáribb Csehország a szlovákiai értelmiség egyik hagyományos menekülőútja volt az előző évtizedekben is, ha úgy tetszik, civilizációs minta. A másik oldal szemszögéből tekintve pedig Csehország az atyáskodó és kioktató kolonizátor,

ha a negatív sztereotípiákat nézzük. A romló cseh-szlovák kapcsolatok arra lesznek jók, hogy ezek a negatív beidegződések kerüljenek ismét az előtérbe. Ami szerintem sem Szlovákia, sem pedig Csehország érdeke.

Míg ennyire rossz a sajtója Ficóéknak, már-már rosszabbnak tűnhet, mint Orbán, addig a kormányának olyan liberális kávéházi lieblingek, mint Ravasz Ábel korábbi hidas vezető dolgoznak tanácsadóként – ő épp az oktatási minisztériumban, ahol annak ellenére, hogy ősszel még egy most ellenzéki párt, az SaS listáján indult a választáson, most arról beszél, hogy értelmes és jó dolgokat fognak tudni megvalósítani. Mi a magyarázat erre a jelenségre: ennyire más a politikai kultúra Szlovákiában, vagy kicsi az ország és Ficoék már annak is örülnek, ha van ember, aki ért valamihez, vagy csak a sajtójuk rossz?