Jó reggelt, következzen is, hogy mi a mai menü, jó olvasást előre is!
A hírlevél elején a Borsort író Tőke Márton anyagát olvashatjátok arról, mennyire nem békélt még mindig meg a szlovén nacionalizmus az Isztria olasz múltjával.
Utána Vágó Gábor ír arról, hogy sajnos el kell temetnünk a kalózokat, hacsak nem képes főnixként újjászületni 2025-ig ellenzékben a cseh kalózpárt. De hogyan váltak egyáltalán nagypolitikaformáló erővé, és miért épp Csehországban?
Végül hírek a környékről: nagyon nyugodt osztrákok, belharcok a felvidéki magyar médiában, Montenegró nagy sorskérdése, baltiakra dühös lengyelek, Ukrajnából kampánytémát csináló horvát elnök, cirillbetűs nyomulás Belgrádban.
Táblás házak az Adrián
Isztria gyönyörű vidék: a Trieszt és Fiume által közrefogott félsziget sziklás partjain számtalan strand, pár egyenvelenceies óváros és nagyszerű helyi borok várják a nyaranta odalátogató tömegeket. A címben sugalltakkal ellentétben azonban nem a tengerparti túlturizmus okozott újabb problémákat, csupán ismét kiderült, hogy a Habsburg Monarchia széthullása után egy bő évszázaddal sem egészen problémamentes a múltfeldolgozás az egykorvolt Osztrák Tengermelléken.
Koperben, történelmi nevén Capodistriában, a keskeny szlovén tengerpart egyetlen nagyobb városában az önkormányzat néhány évvel ezelőtt mintegy húsz, aranyszínű táblát helyezett el a fontosabb utcákon és tereken. A hivatalos, kétnyelvű szlovén-olasz utcanévtáblák alá felszerelt plaketteken az adott közterület korábbi, olasz neve szerepelt, a múltbeliséget szlovénul, olaszul és angolul is jelezve.
Az óvárosi főtér, a Titov trg/Piazza Tito így nem lett újból Piazza del Duomo, mint ahogy a parti sétány csúcsának nevet adó, trieszti illetőségű partizánikon, Anton Ukmar sem került a történelem szemétdombjára attól, hogy a korábbi Bástya tér (piazzale del Baluardo) neve újból megjelent a falon.
Capodistria félévezredes velencei uralom és pár év napóleoni felfordulás után került Habsburg-kézre, 1918-tól ‘47-ig az olasz állam, a szövetségesek irányította átmenet után Jugoszlávia, majd a független szlovén állam része lett. A nagymértékű arányszámváltozás ellenére az eredeti identitását továbbra is ápoló város mintegy 2500 olasz lakosa között – ez a lakosság nagyjából 10%-a – ma már szó sem esik revizionista törekvésekről. A turistákat jobbára egyébként is budget-itáliai tengerpartként vonzó településen ezért sokan örültek a kezdeményezésnek: az olasz kisebbség megélhette történelmét, a szállásadók meg szívesebben hirdették magukat a környék régi-új nevein. A projektet a Kopert 2002-2018 között irányító független polgármester, Boris Popovič indította el az önkormányzat helynévtani bizottságának unszolására, amely az őt váltó, jelenlegi városvezető, Aleš Bržan alatt is folytatódott – összesen 38 táblát helyeztek ki.
Nem voltak ilyen lelkesek azonban a helyi – némelyek szerint a fővárosból küldött – szlovén nacionalisták, a Tito térre kirakott Piazza del Duomo-táblát például nemes egyszerűséggel ellopták. Amikor a nacionalista körökkel jó kapcsolatot ápoló, XVI. századi Szent Anna ferences kolostor feltáblázására került volna a sor, a vallási közösség panasszal élt a szlovén kulturális minisztériumnál, mondván a táblák sértik a szlovén nyelvtörvényt, hiszen azokon csak olaszul szerepelnek az olasz nevek. A balközép ljubljanai kormánykoalíció 2023 őszén a Szlovén Tudományos Akadémia állásfoglalására hivatkozva helybenhagyta a panaszt, és 2024 májusáig adott határidőt a táblák eltávolítására.
A vita rendezésére a koperi önkormányzat nemzetiségi bizottságának elnöke, Alberto Scheriani vállalkozott, ügyükhöz pedig megnyerték a szlovén parlament olasz nemzetiségi képviselőjét, Felice Žižát. Idén februárban létrejött a találkozó az isztriai delegáció és a minisztérium képviselői közt, ám eredményre nem jutottak.
Hiába magyarázták el helytörténeti szakvéleményeket lobogtatva, hogy ezeknek a közterületeknek akkoriban egyáltalán nem volt semmiféle szlovén nevük, legfeljebb velencei vagy isztriai nyelvű, a szlovén kulturális minisztérium hajthatatlan maradt.
Ez egyébként azért is pikáns, mert a korábbi jobboldali Janša-kormánnyal szemben a jelenlegi szociálliberális kormány az EU-integráció és környezetvédelem progresszív jelszavai mellett a társadalmi egyenlőséget is zászlajára tűzte, a kulturális tárcát vezető Asta Vrečko pedig a koalíció balszélén álló Levica tagja, sőt, egy éve a párt elnöke is (bár ők ezt a tisztséget PC-okokból koordinátornak nevezik). Žiža jó érzékkel kelt a táblák védelmére, így az egyetemes emberi jogokra hivatkozva kijelentette, hogy ha kell, az Európai Bíróságig viszik az ügyet. Felismerve a disszonanciát az européer imidzs és a táblatiltás között, a minisztérium egy időre elállt a táblák leszerelésének követelésétől, helyette azok betűtípusára, méretére, és elhelyezkedésére vonatkozó, jobbára betarthatatlan szabályozást tett az asztalra. Ezeket az önkormányzat elutasította, a minisztérium pedig, miután mindenki visszatért a nyaralásból, augusztusban jelentős bírságokat emlegetve újfent a tiltás mellett foglalt állást.
Erre válaszul a legsötétebb történelmi időket emlegető Bržan polgármester utasítására a táblákat leszerelték, majd azonnal vissza is csavarozták őket, írásos felüket a fal felé fordítva, tiltakozásul a szerintük jogsértő rendelkezés ellen.
Ezzel egyidőben Žiža levélben fordult mind Robert Golob kormányfőhöz, mind Nataša Pirc Musar köztársasági elnökhöz, sürgetve közbenjárásukat az olasz kisebbség jogainak védelmében. A kisebbségi szervezetek támogató nyilatkozatokat tettek közzé.
A tiltakozó akció Olaszországban is nagy visszhangot váltott ki, a RAI Friuli-Venezia Giuláért felelős adása tárgyalta a kérdést, illetve Raffaele Speranzon, a melonista Fratelli d’Italia felsőházi képviselőcsoportjának frakcióvezető-helyettese aggodalmát fejezte ki a szlovéniai olasz kisebbség jogkorlátozása miatt. Hangsúlyozta, hogy 1945 óta Olaszország folyamatosan törekszik a keleti szomszédaival való jó kapcsolat helyreállításra, ugyanakkor kérte az olasz kulturális miniszterré frissen kinevezett Alessandro Giulit (elődjének szórakoztató lemondásáról a Gemišt is beszámolt), hogy kérjen magyarázatot szlovén kollégájától a helyzetre, ám ez eddig nem történt meg.
Arra viszont jó volt a tiltakozás, hogy az érintett felek ismét asztalhoz ültek: szeptember 18-án Koperben tárgyalt egymással a miniszter és a koperi polgármester. A megbeszélés után Bržan bejelentette, hogy talán sikerülhet megnyugtató megoldással lezárni az ügyet, miszerint a vitatott táblák az eredeti nevekkel, de más grafikával és kiterjedt kísérőszöveggel kerülnek vissza a falakra. Részletekről nem esett szó, ugyanakkor Vrečko a maga részéről hangsúlyozta az átfogó szabályozási reform fontosságát, amelyek megakadályozhatják a hasonló helyzetek kialakulását a jövőben. A találkozón nagy egyetértésben beszéltek a felek a mintegy száz helyi műemlék örökségvédelmének fontosságáról, amelyek megóvásával azok továbbra is mesélhetnek az idelátogatóknak a város gazdag múltjáról. Hogy a békülékeny hangnem megjelenésében mennyiben játszott szerepet Olaszország, amely egyébként a szlovén nemzetgazdaság elsőszámú kereskedelmi partnere, egyelőre nem világos, ahogyan az sem, hogy pontosan melyik múltat kívánják megőrizni.
Örömmel teret adunk vendégcikkeknek, pláne, ha az anyag egy olvasónktól jön, így ugyanis mindenki láthatja, milyen jó és hűséges olvasóink vannak. Ha küldenétek cikket, véleményt ti is, a gemisthu@protonmail.com címen várjuk őket. Nyilván csak jól megírt, amennyire lehet, tényeken alapuló és aktuális dolgot közlünk, a szerkesztés és a válogatás jogát fenntartva. Külön örülünk, ha az írás provokál, új szempontot vet fel, konstruktív vagy csak simán kilóg a mainstreamből: vagyis hiánypótló. Mint a Gemišt.
Annyi a kalózpártoknak
Az internet világában elsőként otthonra lelő nemzedék politikai kísérlete, a kalózmozgalom európai szinten is elsüllyedt: a cseh zászlóshajó a nyári EP-választáson súlyos léket, az őszi regionális és szenátusi választásokon pedig végzetes találatot kapott. Innen már csak más politikai mentőhajókba mászhatnak át a hajótöröttek.
Pedig volt mögöttük zászlóra írható gondolat, ott volt a társadalmi érzület szele, amivel hajózni tudott a tehetséges legénység, de fennakadtak a tengerszorosban a meghatározó erővé válás útján. Saját szövetségeseik szirénhangjai Szküllákként csábították el a már meglévő szavazóikat, a bázisdemokrácia káosza, a radikális transzparencia hazugsága pedig Kharübdiszként taszította el az újakat.
A kalózmozgalom első hullámában lévő emberek még nem voltak digitális bennszülöttek, ők a kétezres évek elején az internettel együtt nőttek fel. A képviseleti demokrácia számukra azt jelentette, hogy öltönyös fazonok veszekednek a parlamentben, ezt közvetíti a tévé, de valójában nem történik semmi.
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to GEMIŠT to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.
 | A guest post by
|