A nagy lengyel PiS-telenítés belülről

Ismét egy klasszikus hírlevéllel jelentkezünk: benne egy bizarr osztrák kormányválság, pénzüktől megfosztandó ukrajnai menekültek, egy hülyére vett román államelnök, cseh politikai dilemmák, széteső magyar etnikai politizálás Szlovákiában, pincéremigráció Szlavóniából, montenegrói miniszterelnökön megsértődött bolgár elnök, albán-görög ingatlanháború az EP-ben és még sok más. Például a ma esti budapesti közönségtalálkozó helyszíne és időpontja. Ott találkozunk, jó olvasást!

---

Ilyen a nagy lengyel PiS-telenítés belülről

A Freiburgi Egyetem alkotmányos átmenetekkel foglalkozó múltheti, kétnapos konferenciáján egyértelmű volt, hogy ki a sztárvendég. „Már több, mint egy éve meghívtak a szervezők erre a konferenciára, így nem mondhattam le a szereplést arra hivatkozva, hogy nagyon elfoglalt lettem időközben” – viccelődött a jobbközép PO vezette koalíció tavaly őszi választási győzelme után lengyel igazságügyi miniszterré lett Adam Bodnar, aki 2015-2021 között PiS-es ellenszélben ombudsman volt. Bodnar igazságügyi miniszterként vezényel le éppen egy eddig eléggé egyedi, hibrid rezsimből remélhetőleg a normális jogállamba visszavezető átmenetet – olyat, amiről a magyar ellenzék is álmodozott nemrég, ráadásul elég meredek megoldásokkal.

Középen a miniszter. Fotó: Adam Bodnar / Facebook

A meredek megoldások az új lengyel kormánytól sem idegenek, a kulturális miniszter decemberben például az illetékes igazgatótanácsokat megkerülve egy tollvonással rúgta ki az addig PiS-propagandát toló közmédia vezetőit és nevezett ki a helyükre újakat, majd a komplett közmédia ellen felszámolási eljárást indított. Bodnar előbb józanul leszögezte, hogy nyolc év PiS-kormányzás után helyreállítani a jogállamot egyáltalán nem hasonlítható össze az 1989-es rendszerváltással, aztán rátromfolt:

’89 után a posztkommunisták együttműködtek a jogrendszer demokratizálásában, a PiS viszont ott tesz keresztbe, ahol tud, például az államfő, Andrzej Duda révén.

Bodnar a többi miniszterhez képest visszafogottabb, és nem lép meg nyilvánvalóan jogellenes húzásokat annak ellenére sem, hogy az újabb „rendszerváltás” legfőbb akadályai pont az igazságügyi rendszerben rejlenek. Amint megjegyezte: nem nagyon tud azonnal mit csinálni, nem vághatja le az elektromos hálózatról az alkotmánybíróságot. Nem véletlenül az AB-t említette: a tavaly őszig regnáló PiS-es kormány a magyarhoz hasonlóan teljesen becsicskította az alkotmánybíróságot, az ottani AB még a magyarnál is nyilvánvalóbban szolgálta a hatalmi érdekeket. Ezen kívül a rendes bírósági rendszerben is megingott a bizalom, miután a PiS új szabályokat vezetett be, hogy a bírói kinevezéseket is bonyolító bírói tanács (lengyel rövidítéssel KRS) tagjait a parlament válassza, így sokkal erősebb és közvetlenebb politikai kontroll keletkezett az igazságszolgáltatáson, mint amilyen nálunk anno Handó Tünde révén. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy mára a nagyjából kilencezer lengyel bíróból kétezer az új rendszerben lett kinevezve: a lengyel jogászok által „neo-judges”-ként emlegetett új bírók státusza, azaz hogy ők valóban bírónak tekinthetők-e, folyamatos vita tárgya.

Mint Bodnar mondta: nyilván nem merül fel, hogy ezen bírók eddigi munkásságát áthúznák vagy ítéleteket érvénytelenítenének, de a jövőben valamilyen felülvizsgálati eljáráson át kellene majd menniük. „Az átlagembert amúgy sem az érdekli, hogyan lett kinevezve valamelyik bíró, hanem az, hogy hamar letudja a válóperét és ne kelljen öt évet rá várnia” – tette hozzá. Mindenesetre nem nagyon sietnek a bírósági reformról szóló törvények parlamenti elfogadásával, mert arra számítanak, hogy a PiS-es elnök, Andrej Duda úgyis megvétózná azt. Az előadásából úgy tűnik, hogy a kényesebb törvényekkel várnának 2025-ig, akkor választanak ugyanis a lengyelek új elnököt, 2025 közepét ezért Bodnar többször is várakozva emlegette – befutónak márpedig a kormánykoalíció valamelyik jelöltje, leginkább Rafał Trzaskowski varsói főpolgármester tűnik most. Ilyen kényesebb törvény érinti majd a jelenleg PiS-es kinevezettekből álló, így teljesen diszfunkcionális alkotmánybíróságot is, amelyről Bodnar annyit mondott, hogy reméli, előbb-utóbb megállapodnak a pártok a teljes átalakításáról – vagyis mintha a többséget adó koalíción belül sem lenne erről még egyetértés.

A Donald Tusk vezette kormány ügyeset húzott azzal, hogy a nem pártpolitikusi, hanem szakértői imidzsű Bodnart tette meg igazságügyi miniszternek egy ilyen kényes helyzetben (a bekötöttség nyilván megvan, az ombudsmani kinevezését is a PO és a baloldal támogatta): Bodnar láthatóan nem veszítette el a józanságát, és nem különösebben hatja meg, hogy a választók (vagy legalábbis a PiS leváltására szavazó részük) gyors változást akarnak; ő nem kapható olyan húzásokra, mint a köztévé ügyét egy tollvonással „rendező” miniszterkollégája. Arra viszont nagyon is ügyel, hogy a kommunikáció szintjén csepegtessen valamit az embereknek és „Brüsszelnek” is: utóbbinak elég volt megígérni, hogy rendet tesznek az igazságszolgáltatásban (ami a fentebb részletezett okokból még legalább egy évig nem várható) és beléptetni az országot az Európai Ügyészségbe, a Bizottság rögtön le is állította az egyébként öt és fél éve egy helyben álló (tehát valódi fenyegetést nem jelentő) 7-es cikkelyes eljárást Lengyelország ellen. Sőt, a helyreállítási pénzek feloldásához már annyi is elég volt a szigorúan jogállamilag és nem politikailag döntő Ursula von der Leyennek, hogy a Tusk vezette koalíció tavaly ősszel megnyerje a választást.

A lengyel politikát annyiban biztosan sikerült „európaizálni”, hogy

az Európai Parlament mintájára a Szejm is felvette azt a szokást, hogy senkit semmire nem kötelező határozatokat fogad el, amik legfeljebb arra jók, hogy – amint Bodnar fogalmazott – ösztönözzék az érdekelt feleket, és kommunikálják feléjük, hogy mi most az új irányvonal, hogyan kell/elvárt viselkedni.