Az asszonyveréstől az elnökasszonyig

Jó reggelt! Ami Magyarországon a locsolás, az Csehországban egy szoft asszonyverés, amit húsvéthétfőn a masnikkal és szalagokkal díszített pálcával, a pomlázkával végeznek annak érdekében, hogy a lányok és asszonyok sokáig szépek és fiatalok maradjanak. És hát Csehországban is van locsolás, mégpedig fordítva: ha valaki ebéd után állít csak be kiszemeltjét megkorbácsolni, az jó eséllyel egy vödör vizet kap a nyakába. Durva, erőszakos esetekről idén nem szólnak a hírek, így át is térhetünk:

• Franciaországra. Techet Péter elemez az elnökválasztás vasárnapi második fordulója előtt, és hoz rengeteg érdekességet az első eredményeiből.

• Szlovéniára, Szerbiára, Németországra és Lengyelországra. Bukovics Martin a Gemišt állandó közép-európai híradójával jelentkezik, ezúttal jó hosszan.

Aki pedig a cseh húsvéti pálcára kíváncsi, itt a nyitóképen megtekintheti azt.

---

A kommunistáktól függ, hogy liberális államfő marad-e Franciaországban

Szerda este lesz a szokásos nagy televíziós vita Emmanuel Macron hivatalban lévő francia államfő és Marine Le Pen, szélsőjobboldali kihívója között.

Öt évvel ezelőtt könnyebben készülhetett még a Macron-csapat: Le Pennel szemben számítani lehetett a jobbközéptől a szélsőbaloldalig tartó „köztársasági frontra“, amely ki is alakult az akkor még inkább balközépnek és főleg ismeretlennek számító Macron mögött. Az akkori tévévitában Macron valóban felmosta a padlót Le Pennel, aki túlságosan közönséges és durva volt.

De a lényegi különbség az volt, ami mára eltűnt: Macront 2017-ben alig ismerte igazából bárki (azaz mindenki azt látott bele, amit akart), miközben Le Pen nevét nagyon is jól ismerték a franciák.

Hiába hívták már akkor is a pártját Nemzeti Tömörülésnek – Nemzeti Front helyett –, a szélsőjobboldalisága miatt többre, mint a szavazatok harmadára a második fordulóban se számíthatott.

Mostanra azonban Macront nagyon is megismerték a franciák: megkezdett, de nem véghez vitt neoliberális reformok, iszlámkritikus identitás- és kulturális politika, folyamatos jobbratolódás (ma már Nicolas Sarkozy, nem pedig François Hollande kampányol mellette), külpolitikai nagyot akarások (Libanontól az Európai Unióig). Hiába tudta Macron az első fordulós eredményét az öt évvel ezelőttihez képest még növelni is, a második fordulóra egyáltalán nem készülhet olyan biztonsággal, mint 2017-ben.

A baloldal negyede már Le Penre is leszavazna Macron ellen

Le Pent ugyanis eközben a franciák egyrésze elfelejtette. A politikus az elmúlt öt évet sokkal csendesebben, mérsékeltebben töltötte. Járta az országot, pártját még inkább egy szociális populista erővé tette, hanyagolta a hagyományos szélsőjobboldali szövegeket.

Beszédeiben többet beszél a nyugdíjakról, a fizetések vásárló erejéről, a vidéki úthálózatról, mint a muzulmánokról vagy a melegházasságról.

Utóbbi témákat amúgy is elvitte előle Eric Zémmour zsidó származású szélsőjobboldali publicista. Akinek a régi lepenizmus kellett, az leszavazhatott oda. Zemmour indulása tehát Le Pennek kedvezett leginkább: már nem ő volt a legszélsőségesebb jelölt a mezőnyben.

Egyre többek számára Le Pen nem az iszlamizáció, hanem az elszegényedés elleni jelölt – a vidéki, periférikus Franciaország hangja a városi elittel szemben. Le Pen áttörte az üvegfalat: a második fordulóban már nemcsak Zemmour és a másik kis szélsőjobboldali, ultrakatolikus jelölt, Nicolas Dupont-Aignan híveire számíthat (velük együtt ugyanis még mindig csak az öt évvel ezelőtti bukás eredménye jönne ki), hanem még baloldalról is fognak rá átszavazni.

Azon baloldaliak, akiknek Macron ugyanúgy „fasiszta“, mint Le Pen, eleve inkább otthon maradnak; azok pedig, akik inkább materiális kérdések miatt szavaztak a baloldalra, készek lesznek Le Penre is leszavazni Macron ellenében.

A választást leginkább az a majdnem nyolcmillió szavazó fogja eldönteni, aki az első fordulóban a nacionálkommunista Jean-Luc Mélenchonra szavazott. Ezek között persze nagyon sok balközép vagy városi, fiatal szélsőbalos is van, ugyanis Mélenchon volt az egyetlen esélyes baloldali jelölt (a többiek még az öt százalékot se érték el), azaz híveinek egy része republikánus kötelességtudatból elmegy leszavazni „megakadályozni a fasizmust“. De hogy ez Macront jelenti-e mindenkinél, már felettébb kérdéses. Mélenchon nem is szólította fel a híveit – ellentétben a zöld, kommunista és szocialista jelöltekkel –, hogy Macront ikszeljék, csak annyit kért, hogy „ne Le Penre szavazzanak“.

Mélenchon mozgalma le is zavart egy nagy, több, mint 200 ezres online közvélemény-kutatást. Ebből az derült ki, hogy a mélenchonisták harmada fog Macronra szavazni. Kicsit több, mint egyharmaduk érvénytelenül szavaz majd; kicsit kevesebb, mint egyharmaduk pedig el se megy majd voksolni. A felmérés azonban eléggé torzít, ugyanis a hívek nem is választhatták azt az opciót, hogy Le Penre szavaznak.

Pedig a felmérések szerint Mélenchon majdnem nyolcmillió hívének 28 százaléka a szélsőjobboldalra is kész átszavazni. Közéjük tartozik például a vallásos muzulmán Amna, aki azt mondta a FranceInfo-nak: Le Pen kapcsán szerinte túl sok az előítélet; Macront már ismeri, lehet, hogy most akkor Le Pennek is kéne adni egy esélyt.

És ha nyer Le Pen?

Mivel Mélenchon híveinek mozgását teljes lehetetlenség pontosan megjósolni, a második forduló nagyon kiélezett lesz. Noha a legfrissebb felmérésekben Macron már biztosan – 12 százalékponttal – vezet Le Pen előtt, a Macron-tábor semmiképpen sem lehet nyugodt.