Az új Macron, balkáni panaszáradat, szilvaszedés, nácikártya

Míg állítólag Budapesten tegnap 35 fok, Bukarestben pedig 41 fok volt, Prágában délben még 18 se, de úgy néz ki, mától a rossz idő ismét egyesíti a régiót. Triesztben már csak indokolt esetben lehet kilépni az utcára, annyi eső esett az elmúlt napokban, Szlovénia pedig alig heverte ki a múltkorit, újabb árvizek elé nézhet, közben a jég egy csomó borász helyett elkezdett szüretelni. De itt és most nem erről lesz szó, hanem:

• Ki lesz a Macron utáni új Macron? Techet Péter az EP-választás előtti Franciaországból jelentkezik, és mutatja az aktuális frontvonalakat, esélyeket.

• Miért lesz ötödszörre is kétharmad? Vágó Gábor szilvaszedés közben beszélgetett politikáról, falunapról és a vidék borzalmas helyzetéről a napszámosokkal.

• Összegyűltek az EU-ra panaszkodni a balkáni kormányfők, van, aki már Ukrajnára utalva azon poénkodik közülük, hogy lehet, megint háborúzniuk kéne, hátha az meggyorsítja az EU-tagság felé vezető utat: mi folyik épp az éves bledi találkozón?

• Miért történelmi a legújabb strasbourgi ítélet, ami Bosznia-Hercegovinát egyetlen választókerületté nyilvánítaná? Miért chatel rá ismeretlen külföldi újságírókra az albán miniszterelnök? Miért egy szlovák konzervatív szocialistára bízták az EU-ban a Green Dealt? Azaz a szokásos közép-európai és balkáni hírek. Jó olvasást!

---

A macronisták már a Macron utáni világra készülnek: ki akadályozza meg Le Pent?

Több, mint három év múlva lesz a következő francia elnökválasztás. Idő van még tehát bőven. Azonban

mivel Emmanuel Macronnak a mostani az utolsó ciklusa, elvégre kettőnél többször nem lehet elnök, már most elindult az elnöki táborban is a találgatás, hogy ki lehetne majdan a közös jelölt.

Közben a francia politikai életben három és fél tábor kezd lassacskán kirajzolódni: a Marine Le Pen körüli népi szélsőjobboldal, a kommunistáktól a zöldekig tartó baloldal, a macroni tábor, valamint a macroni táborral sokban érintkező hagyományos jobbközép. A hagyományos balközép mára országosan gyakorlatilag összeomlott, és a szélsőbaloldal egyik kicsike részét alkotja csak.

Miközben legalább a lepenisták és a (szélső)balosok kapcsán sejthető, hogy körülbelül mit akarnak, mit jelentenek, a macroni táborról első ránézésre még azt sem lehet tudni, hogy a bal- vagy jobboldalra kell-e őket sorolni. Amikor Macron 2017-ben megnyerte meglepetésre az elnökválasztást, egy egykori szocialista gazdasági miniszter volt, aki mögé a Szocialista Párt (PS) számos politikusa állt be. Mostanra azonban Macronból inkább az egykori bankár jött elő, aki neoliberális gazdaság- és neokonzervatív (különösen iszlámkritikus) társadalompolitikával a jobbközép szavazóira hajt. A második fordulóban pedig eddig megkapta azon baloldaliak szavazatait is, akik Le Pennel szemben bárkire leszavaznának úgyis.

A macronizmus a klasszikus republikanizmus folytatása?

A macronizmus mint ideológia a mai napig nehezen meghatározható. Vannak benne hagyományos liberális elemek, de közben a gaulleista etatizmus is jelen van. Ráadásul ami Franciaországban neoliberálisnak számít, az más országokban bőven balközép.

Macront sokan azért tartják jobboldalinak, mert kritizálja az iszlám közéleti jelenlétét. Ez azonban csak egy nagyon angolszász (multikulturalista) perspektívából tűnhet jobboldaliságnak. Franciaországban a baloldali republikanizmus ugyanis mindig is arról szólt, hogy minden etnikai, vallási vagy egyéb identitást a négy fal között tűrt csak meg. Az, hogy Macron iszlámkritikus megjegyzéseit sokan ma nem a klasszikus republikanizmus antikatolicizmusának folytatásaként – azaz a vallás közéleti szerepe elleni harcként – látják, leginkább a mai baloldalról mond el sokat.

A francia baloldal az utóbbi években kidobta aufklérista univerzalizmusát, valláskritikus laicizmusát, és az iszlám kapcsán a laicista, republikánus, valláskritikus jelszavakat is rasszistának tartja. Pedig amikor Macron – vagy akár Le Pen – azt mondja, hogy az iszlámnak nincs helye a köztereken, a közintézményekben, az iskolákban, valamint az egyetemeken nem lehet az amerikai multikulturalizmust oktatni, nem mondanak mást, mint amit a francia baloldal jó száz évvel ezelőtt a katolikusokkal szemben: az állam és nemzet oszthatatlan egységét, az állam és minden egyház, vallás teljes szétválasztását.

Amikor ez a katolikusok ellen irányult, az haladásnak számított.

Amikor az iszlám ellen, akkor meg rasszizmusnak.

Macronék azonban komolyan gondolják a kultúrharcot: Gabriel Attal, oktatási miniszter vasárnap jelentette be, hogy az eddigi fejkendő-tilalom mellett a sok muszlim lány által hordott hosszú tunikát (az abaya-t) szintén betiltja az iskolákban.

Ki lesz az új Macron?