Dwa bratanki, pokol, Szeku, nyugat

Jó reggelt, ma kifejezetten közép-európai témáink lesznek Ausztriától Románián, Szerbián, Szlovákián és Ukrajnán át a lengyel-magyar barátságig. Jó olvasást!

---

Chronik Mitteleuropa

Ausztriában mától újra kötelező a beltéri maszkviselés

A járvány alatti harmadik zöldpárti osztrák egészségügyi miniszter, Johannes Rauch beköszönt népének: hivatalba lépésének alkalmából visszaparancsolta szépen a kötelező oltástól megszabadult lakosságra az FFP2-maszkot. Sajtóértesülések szerint volt ugyan némi koalíciós belvita a jobbközép ÖVP és a covidtálib Zöldek között az intézkedések kapcsán, ezért késett is egy napszakot a bejelentés, végül abban állapodtak meg, hogy az emelkedő covidszámokra hivatkozva mától beltéren mindenhol újra FFP2, kivéve étteremben az asztalnál, a 100 főnél több embert befogadni képes helyeken pedig ki lehet váltani a maszkot friss negatív teszttel, oltással vagy covidból való felgyógyulási igazolvánnyal, azaz 3G-rendszert vezetnek be.

A járvány túl jót nem tesz amúgy az ÖVP-Zöldek kormánykoalíciónak. Noha az előző kancellár, Sebastian Kurz bukása, majd lelépése is közrejátszik ebben, a két kormánypárt együtt ma még a kurzi ÖVP 2019-es, 37,5%-os választási eredményét sem tudná hozni a legfrissebb, március közepén publikált közvélemény-kutatások szerint: a Néppártot 23%-ra, a Zöldeket 11%-re mérik. Az első helyen 27%-kal a szociáldemokraták állnak, és a járványszkepticizmusra építő Szabadságpárt (FPÖ) is visszakapaszkodik az ibizai videó miatti durva lejtmenetet követően, most 19%-ot mérnek nekik. A liberális NEOS 10%-on vannak, a járvány- és oltásszkeptikus MFG párt (írtunk róluk) pedig egyre erősebb, most érte el szövetségi szinten először a 8%-ot.

Noha csak tíz nap múlva választ Szerbia, mától kampánycsend van

Pont, amikor a legizgalmasabb lehetne az április 3-a előtti szerbiai elnök-, önkormányzati és parlamenti választási kampány, akkor lett vége: az országban mától még arról sem számolhatnak be a lapok, ha az elnök átad egy utat, az ugyanis kampányrendezvénynek számít a kampánycsendről szóló törvény értelmében.

A szerbiai olvasóknak április 3-a előtt marad tehát a horvát, a bosnyák és a nemzetközi sajtó, és persze a Gemišt: a 10% köré mért zöld-baloldali Moramo nevű lista elnökjelöltjével Belgrádban készített interjúnkat felajánlottuk az újvidéki Autonómia portálnak másodközlésre, így aki kampánycsendet sértene, olvassa el most ott, ha nálunk még nem tette. Vagy vigasztalódjon Aleksandar Vučić elnök szavaival, aki kampánycsend előtt még gyorsan közölte: őt az ellenzék legyőzni soha nem fogja, ugyanis ő fog majd félreállni, ha úgy van, és egyébként is, az általa vezetett haladó párt és az ellenzék voksainak aránya 5:1 lesz, ha nem még kedvezőbb, kérdés persze, kiket ért ellenzék alatt: mindenkit, aki nem ők és nem általuk van fizetve, vagy csak kedvenc mumusát, a Dragan Đilas vezette óellenzéki összefogást. Tippre utóbbit.

Noha Szerbiában Romániához hasonlóan kifejezetten megbízható közvélemény-kutatások nem készülnek, az ellenzéki Nova napilap most kihozott egyet, mégpedig egy olyat, amit azon Moramo-koalíció finanszírozott és rendelt meg, amelynek elnökjelöltje nekünk azt mondta, hogy nincs pénzük ilyen úri huncutságokra. Eszerint:

1. Vučić haladó pártja magasan az élen 53,6%-tal. Ezen sok csodálkoznivaló nincs: a béke és stabilitás jelszavával kampányoló elnök számíthat klientúrájára, az emberek pontosan tudják, kinek és mikor kell hálásnak lenni. Az elnökválasztáson is mindössze annyi a kérdés, hogy meglesz-e Vučićnak rögtön az első körben az 50%, vagy második fordulót kell tartani ahhoz, hogy nyerjen.

2. A centrista ellenzéki összefogás (Đilas és szövetségesei) 13,2%-ot kapna. Ez ahhoz képest, hogy a 2000-es években ők kormányoztak, nagyon kevés, ám ahhoz elég lesz, hogy feltöltsék a pártkasszákat a 2020-as bojkott után.

3. A zöld-baloldali Moramo 8,1%-kal harmadik lehetne, ami elsősorban a régi ellenzéknek fájna, kapnának ugyanis egy hitelesebb és frissebb kihívót.

4. A Vučićnak rendszeresen hűségesküt tevő miloševići moszkovita párt, az Ivica Dačić házelnök vezette szocialisták 6,9%-ra lennének jók.

5. 3,4%-kal bekerülne a parlamentbe az egyik királyságpárti nacionalista lista, a bejutási küszöböt az ellenzéki pártok egymásra ugrasztása érdekében még 2020-ben levitték ugyanis 5-ről 3%-ra, hátha így nem lesz választási bojkott.

6. 3,2%-kal bent lenne a szerb politika egyik legérthetetlenebb képződménye, a szélsőjobboldali-oroszpárti Eskütartók (Zavetnici) párt, amit egyes egyedül a pártelnök feleségének, Milica Đurđević Stamenkovski szépségére építenek. Az általános közvélekedés szerint ez a hatalom egyik szatelitpártja, hogy legyen kire mutogatni, mondván a haladópárt még messze nem a szélsőjobboldal.

7. 3,1%-kal újabb ciklusra élhetne túl a korábbi baloldali elnök, Boris Tadić szociáldemokrata pártja. És bekerülnének a kisebbségi listák is, rájuk ugyanis nem vonatkozik a 3%-os küszöb, így a Fidesz-hű VMSZ bejutása is fix. Az újabban királyságpártivá váló, korábban még a Jobbikhoz hasonló néppártosodási pályát bejárva 2020-ban még Đilasékkal közösködő oroszpárti-szuverenista Dveri, valamint a háborús bűnös Vojislav Šešelj radikális pártja ellenben nem jutna be a parlamentbe a kutatás szerint.

Az ellenzéknek eleve csak Belgrádban van esélye: a fővárosi önkormányzati választáson a Moramo által megrendelt kutatás alapján nem lenne meg a többsége a haladó pártnak és szocialista szövetségesének, így a fővárosnak sokpárti, a helyben a haladó párt utáni második legnépszerűbb Moramo-koalíció városvédő-lokálpatrióta egyesületekből érkező emberei által dominált ellenzéki vezetése lehet.

Szerb lapok Madeleine Albright halálhíréről: pokolba vele!

Az USA 1997-2001 közötti, első női külügyminisztere, a Jana Körbelová néven Prágában született Madeleine Albright tegnap, 84 évesen hunyt el: a NATO keleti bővítéséért rengeteget tevő politikus halálhírét a világon mindenhol annak rendje és módja szerint közölték, egy speciális európai országot leszámítva, Szerbiát.

A szerbek ugyanis a mai napig nem felejtik el országuk 1999-es NATO-bombázását, és ennek elrendelését Bill Clinton külügyminiszteréhez kötik. Albright ugyanis minisztersége előtt is foglalkozott már a jugoszláv térséggel: 1993-ban az USA ENSZ-nagyköveteként erőteljes fellépést sürgetett a háborúban. Eleve speciális kapcsolat fűzi a régióhoz: miután apja a belgrádi csehszlovák nagykövetségen dolgozott, majd később ott nagykövet is lett, Albright a gyerekkora egy részét Belgrádban töltötte.

A vučići médiavilág zászlóshajója, a Riposthoz hasonlítható Informer rögtön közölte, hogy nem véletlen, hogy Albright (pontosabban Medlin Olbrajt, a szerbek fonetikusan írnak minden külföldi nevet) pont március 23-án halt meg: 1999-ben ugyanis ezen a napon dönthetett a Szerbia elleni légitámadásról, hogy ezzel kényszerítsék ki a jugoszláv erők visszavonulását Koszovóból, elejét véve egy ottani, a koszovói albánokat érintő etnikai tisztogatásnak. A lap portáljának főcíme pedig ez volt:

Madeleine, Isten bocsássa meg neked, amit velünk tettél, mert mi nem fogunk!

A cikkben különböző, a kilencvenes-kétezres években aktív politikusok fejezik ki kívánalmaikat azt illetően, hogy a volt amerikai külügyminiszter a pokolba kerül amiatt, hogy a NATO 78 napon át, minden szerb várost érintve 4000 bombát dobott le, többezer ember halálát okozva. Egyedül Velimir Ilić, az Albrighttal anno együtt dolgozó korábbi čačaki polgármester beszélt arról, hogy az amerikai politikus tisztában volt a bombázás okozta károkkal, ő azokért felelősnek érezte magát.

Márki-Zay Erdélyben járt, de nem történt vele semmi érdekes

Ez akár jó hír is lehet, miután Vona Gábornak jobbikos miniszterelnök-jelölt korában, még a 2018-as választási kampányban egy székely öregúr egy olyan verset olvasott fel, ami rímelve a fideszes propagandamédia akkoriban Vonát buzizó és muszlimozó lejáratókampányára úgy kezdődött, hogy te török köcsög! Az ellenzék mostani jelöltje ehhez képest Kolozsváron teljes nyugalomban találkozott helyi értelmiségiekkel, tartott fórumot, majd beszélt arról, hogy neki a magyarságát nehéz körülmények között is őrző Erdély az egy ilyen idealizált világ, és maradjon is olyan.

Băsescu egy jogerős bírósági ítélet szerint szekus volt

Hiába menekült el a 2004-2014 között Románia élén álló jobboldali politikus egészen a brüsszeli-strasbourgi Európai Parlamentbe, hogy jó fizetést, majd nyugdíjat kapjon, a múltja utolérte. Noha eddig is sokan Petrovnak hívták szekus fedőneve után, most már a román legfelsőbb bíróság egy jogerős bírósági ítéletben mondta ki, hogy Băsescu (médiában használt becenevén Băse, ejtsd: ‘bösze’) bizony együttműködött a kommunista Románia messzi földön rettegett titkosszolgálatával, a Securitatéval.

Az érdes humoráról, ügyes hatalomtechnikai manipulációról és később sikertelen visszatérési próbálkozásairól ismert politikusról az Agerpres hírügynökség tudósítása szerint a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács sikeresen bizonyította, hogy jelentett egyik tengerész kollégájáról a Securitate egy összekötőtisztjének. A bírósághoz benyújtott dokumentumok szerint Băsescu két darab, kézzel írt jelentést adott át az alezredesi rangú összekötőtisztnek, és ezek nyomán kollégája a Securitate javaslatára nem kapott megbízatást olyan hajókon, amelyek elhagyták az ország felségvizeit. Az exelnök tagadta a vádakat, mondván nem tudta, hogy kapott fedőnevet, ahogy azt sem, hogy a Securitatenak írja a jelentéseit.

A morális megsemmisülés mellett azért fájó mindez a román exelnöknek, mert egy 2001-es törvény értelmében amennyiben bebizonyosodik egy korábbi elnökről, hogy szekus volt, attól elveszik az olyan, élethosszig járó jogosultságokat, mint a közpénzen bérelt lakás, a fizetett titkárság, az ingyenes gépkocsihasználat és a biztonsági őrök. De nem kell aggódni, az EP-választás csak 2024-ben lesz, Băse még tartalékolhat.

(Bukovics Martin)

---

Végre egy olvasható lap a Nyugat-Dunántúlról!

Csendben elindult a pozsonyi Új Szó napilap magyarországi kiadása, a csak Győr-Moson-Sopron megyére és annak környezetére koncentráló Új Szó Nálunk. Az (egyelőre?) hírportálként megjelenő lap elindítása azért is figyelemreméltó, mert demonstrálja, hogy magyar nyelvű tartalmakat a Kárpát-medencében exportálni nem csak a NER és Demeter Szilárd képes. A sztori lényegében ugyanaz, mint a Transindex/Transtelex sztorija, csak sokkal nagyobb időbeli kihagyással és szünettel:

a Kisalföld KESMA-ba olvadás előtti szerkesztőségének legismertebb figurái álltak össze az egyetlen szlovákiai magyar napilap kiadójával, hogy Magyarország leggazdagabb vidékén ne az ORF burgenlandi és bécsi híreiből kelljen tájékozódni.

Az, hogy a lap miért működik, nem titok: nem nyelvi-helyesírási kihívásokkal küszködő politikai aktivisták, politikusok és wannabe politikusok írják, hanem Győrben és a Szigetközben tényleges helyismerettel rendelkező újságírók, ráadásul olyanok, akik korábban hosszú éveken át írták és szerkesztették a példányszámban még a Népszabadságot is túlszárnyaló Kisalföldet. Nem vicc, a Győr-Moson-Sopron megyei napilap az elfideszesítése előtt tényleg annyira helyi, beágyazott és ügyes volt, hogy több újságot tudott eladni egyetlen megyében, mint az akkor már nap mint nap kemény leleplező sztorikkal előjövő legnagyobb országos közéleti napilap.