Guruló dollárokkal gyámság alá helyezni a demokratikusan megválasztott kormányt

Jó reggelt! A cím nem Magyarországról szól, a témáink pedig kifejezetten zöldek, gyakorlatilag végig a klímaváltozásra adott ilyen-olyan válaszokról lesz szó.

• Akarnak-e karbonkreditet, azaz személyes széndioxid-kvótákat a közép-európai népek? És megszabni azt, hogy ki mennyi tejterméket és húst vehessen?

• Mivel járna Németország legizgalmasabb népszavazása, mennyibe kerülne és milyen következményei lennének annak, ha Berlin 2030-ra klímasemleges lenne?

• Miért akarnak párttá alakulni a legradikálisabb klímavédők, a Letzte Generation?

• Tud-e valaha polarizálni itthon a klímakérdés, úgy, hogy a magukat zöldnek hirdető pártok egyszerre akarják elérni, hogy térjünk át az elektromos autózásra, és hogy ne épüljenek az átálláshoz nélkülözhetetlen akkumulátorgyárak?

• Miért lettek hirtelen euroszkeptikusak a románok? És melyik boszniai szerb politikust támogatja Milorad Dodik ellenében a szerb elnök? Jó olvasást!

---

Chronik Mitteleuropa

Egy furcsa kutatás kihozta, hogy az EU-polgárok többsége örülne a lakossági széndioxid-kvótáknak, amit a magyarok elutasítanak

Izgalmas közvélemény-kutatást hozott ki a héten az Európai Beruházási Bank: azt mérték fel EU-szerte, hogy a polgárok számára mennyire fontosak a mindennapi életben a zöld szempontok, és mi mindenre lennének ezügyben hajlandóak. Az alapvetően az uniós országok tulajdonában lévő, az ezzel az általa kínált, az EU-s zöld átálláshoz igénybe vehető forrásokat reklámozó intézmény kikutatta, hogy

az EU polgárai (főleg a déli és nyugati országokban élők) még több állami beavatkozást is el tudnának viselni, ha azt a klímavédelemmel magyarázzák meg.

A kutatás legmegdöbbentőbb része a lakossági széndioxid-kvótákkal kapcsolatos. A téma évekkel ezelőtt még összeesküvés-elméletnek számított: eszerint az állam és a vele (nemcsak etéren) összefonódó nagyvállalatok ennek ürügyén akarják még jobban megfigyelés, sőt, ellenőrzés alá vonni a népet, befolyásolva annak viselkedését, fogyasztását. Németországban ez nem konteó, mostanra a köztévék kampányszerűen szólaltatnak meg ún. klímaszakértőket, hogy elmondják, pontosan mi lehetne a terv és az miért lenne jó: egy év alatt mindenkinek egy bizonyos kilogrammnyi vagy akár tonnányi szén-dioxid állna a rendelkezésére, és amennyiben azt idő előtt felhasználta, nem tudna már olyasmit fogyasztani, aminek magas a karbonlábnyoma, azaz mondjuk nem vehetne még egy szelet marhahúst a boltban, vagy repülőjegyet Balira, hiába van rá pénze, a karbonkredit ugyanis egyenlő mértékben járna mindenkinek.

Az Európai Beruházási Bank rá is kérdezett erre, és kiderült: az uniós polgárok 56%-a, a 30 év alattiak 62%-a támogatná a lakossági CO2-kvótákat, 66% pedig általánosságban azt, hogy az államok szigorúbban kikényszerítsék az emberek magatartásának megváltoztatását a klímaváltozás visszaszorítása érdekében.

Egy, a közvélemény-kutatásokban otthon mozgó, ilyeneket heti rendszerességgel készít(tet)ő magyarországi szakértőtől mindenesetre megtudtuk: a zöld kérdésekre általában normakövető válaszok szoktak születni, így a kutatás eredménye szerinte kamu. Annak nyilvánosságra hozatalát tematizációs kísérletnek érdemes tekinteni, hiszen ha valóban arra lettek volna kíváncsiak a készítői, hogy mennyire élvez támogatást egy esetleges lakossági széndioxid-kvóta, akkor konkrét, reálisan átélhető döntési helyzetekre kérdeztek volna rá, nem pedig a nagy általánosságokra.