Horvát nacionalista büszkeség, Vučić hibája, Dodik dealjei, szlovén kavarások

T’ga za Jug, azaz vágyódás Délnek. Konstantin Miladinov macedón költő híres, a hideg Moszkvából a napos dél, Isztambul és az Ohridi-tó környéke után vágyakozó versének címe, emiatt egyben egy, az ihatóság határán táncoló félszáraz macedón tömegbor neve, ami az amerikai emigráció egyik kevés kapcsolódási pontja volt a szocialista Jugoszláviához. A mai hírlevél erről a térségről szól, elvégre ahogyan mi vágyódunk hozzájuk a tengerpartjaikra, halpiacaikra, éttermeikbe, kanyonvölgyeikbe, úgy vágynak ők és a politikusaik a Churchillnek tulajdonított mondás szerint arra, hogy történelmet kreáljanak, többet, mint amennyit a történelemkönyveik elbírnának. A mai menü:

• Amiről a komplett Balkán beszél: félmillió ember előtt zenélt Thompson, a horvát mélyállam fő nemzetépítő projektje, azaz megvolt a zenés horvát patrióta Pride. Mennyibe került a sör, és hol ér össze a horvát baloldal a szerb nacionalistákkal?

• Vučić szerb elnök élő adásban követte el a hibát, ami miatt tavaly tüntetni kezdtek ellene: a mérnökök tiltakozása ellenére átadott egy használatbavételi engedéllyel nem rendelkező alagutakkal teli, kínaiak által épített sztrádaszakaszt, mindezt a később beomlott újvidéki vasútállomás átadásának egyéves évfordulóján. Avagy ahogy ő szokta mondani: a szerbiai színes forradalom aktuális állása és szereplői.

• Szlovéniában népszavazás lehet arról, maradjanak-e a NATO-ban: miután a kormánykoalíció balos pártjai elárulták a liberális miniszterelnököt a NATO-s fegyverkezés ügyében, maga Golob kormányfő teszi fel a kérdést, menjenek-e vagy maradjanak. Öngól lesz ez, mint a brexitnépszavazás volt David Cameronnak?

• A boszniai szerb vezető, Milorad Dodik a törvény fölött állva, pontosan magát oda feltárgyalva kiütötte a boszniai jogállam maradékát: a nagy szarajevói játszma.

Jó olvasást, van mit. A brüsszeli történésekről pedig majd a hét második felében.

---

Készen a hazáért: megvolt a zenés horvát patrióta Pride