Közép-európai Orbán-szemle, relatív siker, a trashpolitika vége

Jó reggelt! A mai hírlevél Magyarország-fókuszú lesz, de nem teljesen: a pénteki Trump-Orbán-találkozó kapcsán nézzük meg, kinek mi a siker, illetve hogyan reagált a környékbeli média és közvélemény a washingtoni történésekre. És még: eltemetjük az elmúlt 15 év trashpolitikáját a józsefvárosi időközi választás kapcsán, ill. ejtünk pár szót a családokat szétszakító cseh politikáról meg az EU bővítéséről is. Jó olvasást!

---

Vége a trashpolitika másfél évtizedes korszakának

A vasárnapi józsefvárosi időközi választás a Losonci negyed önkormányzati képviselői posztjáért túlmutatott önmagán. Olyan volt a kampány, mint amikor a levágott fejű tyúkok rohangálnak a baromfiudvarban: a motorikus reflexek még működnek, de a szereplőknek senki nem szólt, hogy már végük van. Vasárnap nyert az „összellenzéki jelölt”, de a kampány során minden szereplő vesztett a hitelességéből. A többszereplős ellenzéki huzavonáknak, egymásnak feszüléseknek vége. Hogy ennél jobb politikai műsort tudnak-e előadni a Tisza jelöltjei, vagy csak a ChatGPT-szerű sablonpolitikát, az a jövő zenéje. Egy olyan korszakot zár le a tegnapi választás roncsderbije, amiből már minden politikafogyasztónak elege volt. Ki lépjen vissza kinek a javára? Ki a „legesélyesebb jelölt”? Kit kent fel a belvárosi elit és ki tart be a szent összefogásnak? Ezek a kérdések paralizálták évekig a Fideszen túli világot. A trashpolitika hattyúdala mindent magába foglalt, ami szórakoztató volt és amitől már herótunk volt. Örüljünk, hogy vége, de ne örüljünk, hogy így lett vége.

Az egész egy óriási politikai baklövésből indult ki.

Nyár közepén lemondott Horváth Alexander huszonéves ex-DK-s józsefvárosi képviselő, mert egy olyan videóban szerepel, ahol fehér port készült felszívni valaki, ő pedig eközben vigyorgott, mint egy jóllakott óvodás. Ez eddig rendben is volna, hiszen nem akart támadási felületet adni a Pikó polgármester vezette csapat a Fidesznek, ami amúgy is háborút indított a drogok ellen. A drogproblémával erősen küzdő Józsefvárosban, ahol a lakosokat valóban zavarja, hogy az udvarukon mindenféle patkányméreggel felütött dizájnerdrogtól szanaszéjjel esett zombivá vált függők csinálják a balhét, ez a kérdés tényleg számít a politikáról való döntésnél.

Kit is indítottak Horváth Alexander helyett? Hát Horváth Alexandert! Mondhatnák, hogy következmények nélküli ország, de inkább óriási politikai kockázat, hiszen pár hónapja szintén egy józsefvárosi időközi önkormányzati választáson a Fidesz meggyőző fölénnyel nyert a Kutyapárt jelöltje fölött, miután az önkormányzati lakását darabonként hazavivő fideszes képviselő körül elfogyott a levegő. Így korántsem volt biztos, hogy meglesz Pikóék kényelmes többsége a kerületben. Új legitimációt kérni ugyanannak az embernek ilyen helyzetben merőben szokatlan, inkább a külsősök számára kibogozhatatlan intrikagombolyag lehetett az újraindítás mögött.

A belső harcok már-már megszokott velejárói voltak a trashpolitika korszakának. Alexander kampányfőnöke (róla a cikk publikálását követően kiderült, hogy mégsem a kampányfőnöke, csak annak adta ki magát, de a stáb ignorálta az illetőt, ezért ezt nem jelezték a kampányban – a szerk.) folyamatosan nyilvánosan zrikált egy meg nem nevezett érdekcsoportot, mondván az beletrollkodott az ő kampánytervükbe. Az egész akkor fordult komolyra, amikor az állampárt a rendőrséget vetette be, és egy házkutatással és őrizetbevétellel megpróbálták komolyan rásütni a drogosság bélyegét a jelöltre. A komoly szolidaritási tüntetés elmaradt, csak Pikó polgármester és a körzet országgyűlési képviselője, Jámbor András állt ki Horváth mellé.

A szórakoztató trashfaktort nagyban emelte a választáson, hogy más jelöltek is rajthoz álltak. Az MSZP Czeglédy Ádámot indította, aki megőrizte a Falus Ferenc-kampányvideók szép hagyományát. Felsorakoztatott maga mellett Schiffer Andrástól kezdve Székely Sándoron át minden magát baloldalinak mondó arcot, aki nincs kibékülve Pikóékkal. Többen fotózkodtak az emeszpés sráccal, mint amennyien (36-an) szavaztak rá. A DK is rajthoz állt, bizonyítandó, hogy létezik még Gyurcsány után is a párt. A legérdekesebb jelenség az áltiszás jelölt, Tóth Erzsébet. „Áradjon!” szlogennel és Magyar Péter arcképével ellátott plakátokon és szórólapokon hirdette magát, miközben a Tisza kerekperec kijelentette egy éve, hogy nem indulnak előrehozott választásokon sehol. Így a Józsefvárosban sem. Pikó persze azt sejteti, hogy a Fidesz állt a tiszásnak maszkírozott független jelölt mögött. Ám ezt már sohasem tudjuk meg. A végeredményben 1%-ot se számított az áljelölt álkampánya.

Az, hogy bárki el mer indulni az egyetlen, elit által felkent jelöltön kívül, ösztönösen beindított reflexeket a régi politikai elit szereplői között. Az egy évtizedig a megkérdőjelezhetetlen és egy igaz utat jelentő összefogást hirdető DK és MSZP vezetősége kapta most meg, amit eddig ők hajtogattak unos-untalan: lépjenek vissza. A politikai fenyegetés formája is beszédes: facebookos nyílt levél. Pikó és Jámbor a főpolgármestert is behúzta ebbe, így mellettük Karácsony Gergely is a nevét adta a jól ismert játékhoz: lépjen vissza mindenki, mert mi voltunk itt előbb!

Az egész hűhóban egy dolog volt igazán jó: hogy most láttunk ilyen roncsderbit utoljára. Ha marad is a Fidesz, ha jön is a Tisza, ennek a régi ösztönös reflexre épülő politikának egyszer és mindenkorra vége. Itt az ideje, hogy végre ne a politikusokról, hanem a választókról szóljon a politika.

(Vágó Gábor)

---

Milyen siker? Mi a siker?

Orbán Viktor és Szijjártó Péter a washingtoni Trump-Orbán-találkozó kapcsán azzal riogatott, hogy ha nem kapott volna mentességet az orosz gázra és olajra vonatkozó amerikai szankciók alól az ország, a magyarországi háztartások rezsije akár két-háromszorosára is drágulhatott volna, a kormánymédia még ezerforintos (2,60 eurós) benzinárat is bedobott – óriási siker, harsogják, hogy ezt sikerült megakadályozni.

Ez az érv azonban minimum furcsa, sőt, kifejezetten szerencsétlen.