A bábmester elvesztette a hatalmát: mi történik Bosznia-Hercegovinában?

Jó reggelt az ősszel szokás szerint esős-ködös-szmogos Szarajevóból! Bosznia-Hercegovináról lesz szó ma. Egyrészt a magyar kormánykörökben tévesen a Republika Srpska elnökeként kezelt Milorad Dodik miatt, másrészt meg mert továbbra is ez a térségünk egyik legizgalmasabb országa, amiről mindig van mit írni. Mielőtt a mai kiadásban feltérképezném a szarajevói belvárost pár jó csevapozóért és burekért (ez a hírlevél végén olvasható), előtte még alaposan kitárgyaljuk a helyi és térségbeli politikai aktualitásokat. Damir Kapidžić politológussal beszélgetek pl. arról, hogy

• mit miért csinál most Dodik, és miért a politikai pályája végét látjuk?

• milyen Magyarország megítélése, és hogyan látják az Orbán-Dodik-kapcsolatot?

• hogyan lehetne Bosznia-Hercegovina a mainál sokkal jobban működő ország?

• miért blokkolják a névleg européer helyi politikusok is az EU felé tartó utat?

• összefér-e az iszlám Európával, és mi miatt számít liberálisnak a balkáni iszlám?

Damir Kapidžić összehasonlító politikával foglalkozó professzor a Szarajevói Egyetemen. Korábban Fulbright-ösztöndíjasként kutatott a Harvard Egyetemen. Kutatásai azt vizsgálják, hogyan működnek a demokratikus újítások és az autoriter politika az etnikai konfliktusokat követően kialakított intézményekben. Tanácsadóként dolgozik az Európa Tanácsnak és az ENSZ UNOPS ügynökségének, valamint az Illiberal Politics in Southeast Europe c. kötet szerkesztője volt.

Kezdjük a Republika Srpskával. Milorad Dodik egy hónapja még a bírósági ítélet ellen hergelt, a pártja nem akart elindulni az elnökválasztáson, ő pedig fittyet hányt nemcsak az elfogatóparancsra, de szinte mindenre, aminek köze van a bosznia-hercegovinai államhoz. Erre nemrég megnevezte az utódját: Siniša Karan, az entitás korábbi belügyminisztere lesz pártja elnökjelöltje azon az elnökválasztáson, amit azért írtak ki, mert a bosznia-hercegovinai állami bíróság eltiltotta őt a közügyektől másodfokon is. Ez azért meglepő. Mi történt?

A performatív politizálás mintapéldáját látjuk, amikor a dolgok legális és hivatalos menete más, mint amit arról a nyilvánosságban előadnak. Dodik az ítéletet követően megpróbált úgy tenni, mintha még mindig ő lenne a Republika Srpska elnöke – miközben folyt ellene egy bírósági eljárás, amely megfosztotta őt először a politikai mozgásterétől, majd a jogerős második ítélet után attól a pozíciótól is, amit betöltött. Jogilag azon augusztusi naptól nem a Republika Srpska elnöke, hogy kihirdették a másodfokú ítéletet. Eleinte láthatóan nem vette komolyan a bíróságot,

a jog fölé helyezte magát: ugyan nem tudta az ellenőrzése alá vonni a bírókat, de megpróbálta kisebbíteni az intézmények szerepét, az ellene folyó eljárást pedig egy showműsornak nevezte – miközben ő műsorozott végig.

Idővel aztán, ahogy a bíróság végezte a dolgát, Dodik rájött, hogy nem tud kellően nagyszámú szimpatizánst sem mobilizálni maga mellett. Amikor napirendre tűzték az ügyét, óriási tüntetést hívott össze a két boszniai entitás határaira – különösen Szarajevó mellé, hogy mutassa az erejét. Nagy aggodalom volt akkor, hogy ez a sokezer ember miféle feszültségeket okoz majd, de végül csak a pártja szimpatizánsainak kis gyűléseit láttuk, a pártelit és legfeljebb 1500 ember ha részt vett rajtuk. Később szintén megpróbált tüntetéseket összehívni, de azok ennél is kevesebbeket vonzottak. Így hát rájött, hogy ezt a csatát nem tudja az emberek mobilizálásával megvívni. Ezután megpróbálta kivonni a Republika Srpskában élő szerbeket az állami intézményekből – de ez sem működött, az emberek megtagadták a parancsát, elvégre ezek az intézmények a munkahelyeik.

Nem azért gondolta meg magát Dodik, mert kötött egy dealt a nyugattal?

Nem hiszem, hogy lett volna deal. A jogerős ítélettel ugyanis elveszítette a mentelmi jogát is, ami számos bírósági eljárást nyithat újra meg, különösen korrupciós ügyekben. Dealt legfeljebb az általa kapott büntetési tételnél, a börtönbüntetése időtartamánál keresnék az ügyvédjei, a bíróság és a nemzetközi közösség között – az egy év, amire ítélték, ugyanis a maximális időszak, amiből még kivásárolhatja magát az ember. Azzal, hogy Dodik ezt kifizette, időt vett magának: így nem rögtön kell elhagynia a politikát, hanem lassanként, miután a közügyektől hat évre tiltották el. A látszat így ugyanis az, hogy noha börtönbüntetést kapott, azt pénzzel megváltotta, így optikailag Dodik olyan, mintha továbbra is szabad ember volna.

Voltak tuti értesülések a boszniai és a nemzetközi sajtóban is, miszerint Dodik a Republika Srpska területén kibányászható lítiumot kínálgatja az amerikaiaknak Donald Trump figyelméért és egy jó dealért cserébe.

Reménykedett ebben, ez tény. Dodik ugyanis számos más itteni politikussal együtt amerikai szankciók alatt áll Trump első elnöksége óta. Idén télen, Dodik elsőfokú ítélete előtt részt vettem egy beszélgetésen itteni nyugati diplomatákkal, akik kifejezetten aggódtak amiatt, hogy vajon mi történne, ha Trump vagy az amerikai külügy úgy reagálna az ítéletre, hogy az elfogadhatatlan és kiállnak Dodik mellett. Erre alig volt esély – az USA számára nagy arcvesztés volna, ha az általuk a béketeremtés sikertörténeteként kezelt Koszovó és Bosznia-Hercegovina támogatásától elállnak.

Vissza a választásra: az SNSD elnökjelöltjének kihívója Branko Blanuša egyetemi tanár, elektromérnök lesz, de nem sorakozik fel mögé Dodik teljes ellenzéke, a banja lukai polgármester jobbközép pártja ugyanis Dodik eredeti szándékainak megfelelően bojkottálja a választást, azaz nyerhet az SNSD. Vagyis Dodik lesz most a Republika Srpska Jarosław Kaczyńskije, az ember, aki a háttérből irányít?

Pontosan, azzal a különbséggel, hogy nem önszántából marad a háttérben. Pártja, az SNSD részéről továbbra is ő a főszereplő – mivel itt, a Balkánon a politika sokkal inkább forog egyes személyek körül, itt ha valaki pártelnök, az rögtön elnök, miniszterelnök, kantonális vezető, az ellenzék vezére vagy polgármester. Csakhogy most Dodik úgy pártelnök, hogy nincsen ilyen pozíciója. Ez azt jelenti, hogy

a pártjából hamarosan ki fog nőni egy új arc, aki potenciálisan ugyanannyira erős lehet, mint ő maga – márpedig az SNSD-ben sokan szeretnének új Dodikok lenni.

Dodiknak azért erős a gazdasági hatalma is a Republika Srpskában, az SNSD-ben szintén viszonylag magas posztot betöltő fia, Igor Dodik körülötti kliensréteg nem tudja fogvatartani az új arcot, ha az sokat ugrál?

Két forgatókönyv van. Az egyik, hogy Dodik továbbra is teljes ellenőrzés alatt tartja a pártot, minden érdemi pozícióra hozzá hűséges embereket rakva. Ezt néha csinálja is, de aztán rájön, hogy ahhoz, hogy kormányozni tudjon, valamennyire felkészült emberek kellenek. Az SNSD-ben vannak ilyenek, és amint lesz lehetőségük rá, megragadják az alkalmat, hogy nagyobb beleszólásuk legyen a dolgokba. Most egy ilyen alkalom közeleg, Dodiknak ugyanis nincs világos utódja.

Egy mindenkiért, hirdeti magáról Milorad Dodik. Fotó: Bukovics Martin, 2025

Megnevezték Siniša Karant, az entitás volt belügyminiszterét a Republika Srpska elnökválasztására a párt jelöltjeként – nem ő az utód eszerint?

Lehet. De az is lehet, hogy Željka Cvijanović, a jelenlegi bosznia-hercegovinai társállamfő. Ami biztos, hogy elkezdődik a hatalmi harc és felmerül a kérdés: ki lesz lojális Dodikhoz? Ki tényleges szereplő, és ki csak báb? De nem hinném, hogy érdemi politikusok bábnak állnának olyankor, amikor már nincs meg az egykori hatalma a bábmesternek. A másik forgatókönyv az, hogy szétesik vagy szakad az SNSD – látok efelé tartó mozgásokat a gazdaságilag eleve elhanyagolt Kelet-Boszniában, ahol az ottani, régóta a partvonalon kívülre szorított pártelit fellázadhat Dodik ellen, pláne, ha Dodik ragaszkodik ahhoz, hogy továbbra is rajta keresztül menjen minden.

Hova sorolná ideológiailag Dodik SNSD-jét? Nevében szociáldemokrata a párt.

Klasszikus tömegpárt világos ideológia nélkül. Amikor volt ideológiájuk, azt is a retorikájukban használták csak. A Republika Srpskából próbálnak maguknak valamiféle identitást faragni – de ez a többi itteni szerb pártra is jellemző. Ez nem egy nacionalista ideológia, elvégre nem a pánszerb államiságot hirdetik, kacérkodnak ugyan vele, de követelésként nem fogalmazták meg soha. Nevében a párt ugyan szociáldemokrata, semmiféle baloldaliságot nem képvisel. De jobboldalra sem lehet őket helyezni, leginkább szélsőségesen populisták, azt csinálják vagy mondják, ami épp a legtöbb szavazatot hozza nekik. Az erősen perszonalizált balkáni politikában az SNSD összefoglalva tehát egy erősember populista pártja. Ezt az erősember-imidzset próbálják nyomni, ezért találkozik Dodik olyan gyakran Vlagyimir Putyinnal. Találkozna szívesen nyugati politikusokkal is, de azok nem akarnak vele, sőt, egyre több EU-s országból ki is van tiltva, ott már csak Orbán Viktor maradt neki.

Mi Dodikék célja?

A hatalmon maradás és az erőforrások fölötti rendelkezés, semmi több.

Semmi szeparatizmus, elszakadás Bosznia-Hercegovinától?

Már vagy tizenöt éve ez a retorikájuk a performatív politizálás jegyében. Amikor Dodik úgy érzi, hogy komolyabb kihívások érik vagy valami veszélyezteti a pozícióját, konkrétabb lépéseket is tesz, de az úton egész egyszerűen nem megy végig.

Ez a narratíva inkább a politikai diskurzus alakítására volt hatással: elég megkérdezni pár járókelőt Banja Lukában, és kiderül, hogy már vannak olyan emberek, akik tényleges lehetőségként tekintenek a Bosznia-Hercegovinából való kiválásra és utána vagy egy független Republika Srpska létrehozására vagy a Szerbiához való csatlakozásra. Dodikék tizenöt év alatt tehát normalizálták a szeparatista retorikát, ami megnyithatja az utat egy esetleges új és radikális politikai szereplő előtt, aki aztán ténylegesen végig is megy az úton. De Dodik akkor nyúlt csak hozzá ehhez, amikor úgy látta, már nem igazán akarnak rászavazni a szerbek, de neki kellett a voksuk: ilyenkor főleg a népszavazást vette elő mint varázseszközt, aminek az eredményével aztán ment Szarajevóba tárgyalni, ahol aztán egész sokat el is tudott érni a céljai közül.

Október 25-én lesz egy újabb népszavazás, ezúttal arról, hogy a Republika Srpskában lakók egyetértenek-e az állami bíróság Dodik ellen hozott ítéletével. Erre mi szüksége van Dodiknak azután, hogy már hátralépett?

Nincs érdemi jelentősége a referendumnak, jogi kötőerővel eleve nem is bír, elvégre a Republika Srpskának nincs jogköre arra, hogy jogi kötőerővel bíró népszavazást rendezzen. A referendum mindössze annyit mutat majd meg, hogy hányan állnak még Dodik mögött – ezt a célt szolgálták a korábbi ilyen népszavazások is.

Vagyis Dodik felméri a november 23-i elnökválasztás előtt, hogy hány embert tud még mobilizálni?

Pontosan, éppen ezért csak a részvételi adatot érdemes figyelni, noha nem lehet tudni, hogy az pontos adat-e, ugyanis a népszavazást nem az állami választási iroda, hanem a Republika Srpska rendezi, vagyis könnyedén meghamisíthatják a számokat.

Dodik fő EU-beli támogatója Orbán Viktor. Mit mondanak helyben, miért?