A békepárti áruló, az új Feri és a német helyzet

A mai menü a címben szerepel: a közép-európai fejlemények mellett Gyurcsány Ferencről és a Balkán egyik legizgalmasabb politikusáról lesz szó. Jó olvasást!

---

A békepárti áruló

A boszniai háborúnak ugyan 1995-ben vége lett, az egyik legérdekesebb epizódja csak múlt pénteken zárult le végleg: aznap ért véget Fikret Abdić többévtizedes hatalma Nyugat-Bosznia csücskében, a horvát határ melletti Velika Kladušában.

Sokan mondják most Fiumétől Szarajevón át Újvidékig, hogy jobb hely lett a világ.

Az üzletemberként induló Abdić az Agrokomerc nevű, Velika Kladušában működő vállalatot kemény munkával, kiváló üzleti érzékkel és némi költségvetési trükközéssel a szocialista Jugoszlávia legnagyobb élelmiszergyártójává tette: ami 1967-ben még egy kis tehén- és csirkefarm köré épült termelőszövetkezet volt 30 dolgozóval, az a nyolcvanas években 13 ezer embert foglalkoztató, a hazai piac ellátása mellett számos európai országba exportáló holdinggá vált, Bosznia legnyugatibb csücskét húsz év alatt az egyik legszegényebb, súlyos munkanélküliséggel küzdő régióból átlag feletti GDP-jű, országszerte példaértékűen prosperáló területté változtatva. Az Agrokomerc amellett, hogy húsfeldolgozással, gombatermesztéssel, édesség- és likőrgyártással megélhetést biztosított helyben mindenkinek, a profitból utakat, víz- és villanyvezetékeket épített Velika Kladušában és környékén, és sokat invesztált abba, hogy az ott dolgozók jó képzést kapjanak. Az állami vállalatot sajátjaként kezelő, magát számos testőrrel és csinos titkárnővel körbevevő, a céget hónapokon át egy Adria-parti villából irányító Fikret Abdić ekkor kapta a becenevét: Babo, azaz apu.

Babo. Fotó: Facebook

A jugoszláv elit egy belső politikai leszámolás során, amelyben Abdić befolyásos politikai pártfogóját akarták leszedni a színpadról, médiahadjáratot indított ellene 1987-ben az Agrokomerc belső ügyei kapcsán, jogtalan költésekkel, korrupcióval és a munkások önszerveződésének elnyomásával, vagyis kapitalista praktikákkal vádolva a vállalat vezetőjét. Az Agrokomerc összezárt, onnan infó nem jutott ki, az ellenforradalmi tevékenység miatt elítélt Abdić pedig börtönbe vonult két évre.

Mikor kijött a rács mögül, a magát a belgrádi bosnyákellenes rendszer áldozatának beállító menedzser olyan népszerű volt, hogy Bosznia-Hercegovina elnökségének első választásán 1990-ben ő kapta a legtöbb szavazatot, 166 ezerrel többet, mint a második helyre befutott, államalapítónak mondott Alija Izetbegović,

akinek bosnyák nacionalista SDA nevű pártjának színeiben amúgy Abdić is indult. Sőt, ő volt az SDA egyik vezető figurája, ő hozta ugyanis a kapitalista tudást, az új kor szellemiségét a pártba, míg a muszlim teoretikus, hívei körében amúgy dedónak, azaz nagyapának becézett Alija Izetbegović az ideológiáért felelt: utóbbi körének nem tetszett Abdić technokrata pragmatizmusa, így kiszorították az élről. Az akkor még tagköztársaság elnöki posztját Abdić át is engedte Izetbegovićnak, állítólag azért, mert gyilkossággal fenyegették, amennyiben nem így tesz. Mások azt mondják, hogy mikor megtudta, hogy nem lehet az Agrokomercet és Boszniát együtt vezetni, a céget választotta: ha nem így tesz, teljesen másképp alakult volna a Balkán történelme.