A napokban elhunyt Bitó László élete és tevékenysége számos szempontból megsüvegelendő. Menekültként épített sikeres karriert orvosként az USA-ban, és kutatóként gazdagodott meg találmányainak köszönhetően.
Amikor a rendszerváltást követően hazatért Magyarországra, úgy gondolta, hogy a pénzével és kapcsolati hálójával támogatnia kell a hazai ellenzéket, és létrehozta a misztikus ködbe burkolózó Bitó-szalon intézményét. Ebben a „szalonban” születtek az olyan zseniális politikai innovációk, mint Falus Ferenc 2014-es főpolgármester-jelöltsége és az „összefogás vagy halál” narratívája.
Bár a házigazda jóhiszeműen állt hozzá, valahogy mégiscsak a kilencvenes évek liberális elitjének végvári küzdelmévé vált az intézmény a végére.
Nagykövetek, pártelnökök, NGO-vezetők, „szakértők” és „értelmiségiek” adták egymásnak a kilincset a polgári lakásban. Elitintézmény volt a NER ellen, annak az igénynek a feladásával, hogy egy új ellenelitet építsen.
Engem 2014 környékén invitáltak meg egy ilyen eseményre: fiatalítani akarták a résztvevők körét, mert a nyugdíjasklub már kezdett unalmassá válni.
Nem tudtam, hová is megyek, ezért vittem magammal a kutyám és egy közepes árkategóriájú bort, mint rendes házibuliba szokás. Az ajtóban libériás inas fogadott pezsgővel a tálcáján. Ekkor éreztem, hogy ez inkább egy kultúrantropológiai élmény lesz, mintsem önfeledten laza házibuli. A nagytérbe belépve egy nagykövet zongorázott és egy fiatal lány énekelt hozzá Schubertet.

A kisujjamat rögtön eltartottam, hátha azzal sikerül beolvadni a közegbe. Floki kutyám végtelen lejmolásba kezdett, inkább szabadjára engedtem, mintsem volt SZDSZ-es miniszternek magyarázzam, hogy mit és miért nem ehetnek a kutyák.
A szalon fiatalításának hasonló elszenvedőivel sikerült azért egy jó beszélgetést kezdeményeznünk arról, hogy a NER egyre fokozódó elnyomásában hol is lehetnek a kitörési pontok, amikor is megjelent Farkasházy Teddy, aki a ‘80-as évek zalaszentgróti haknijainak történetével sikeresen szétverte az egyre fejlődő gondolatmenetet.
Kimenekültem az erkélyre dohányozni, ahol nagyon megörült nekem Király Júlia, mondván én értem, amit bent a szalonban nem ért senki, miszerint a jegybanki alapítványok állampapír-vásárlásai a tiltott jegybanki finanszírozás kategóriájába esnek. Érteni értem, de miért is ne lehetne feszegetni ezt a határt? – kérdeztem, hiszen ha a jegybank veszteséges, azt az államkassza pótolja ki.
Feldúltan elviharzott a világának alapjait firtató kérdésemre. Amikor már fürjszárnyakkal akarták etetni Flokit, úgy éreztem, mindenkinek az lesz a legjobb, ha megköszönöm a lehetőséget, és nem jövök többet.
A házigazda tényleg nem tehet róla, mert ő az amerikai szalonok világában szocializálódott, ahol a meritokrácia is mobilitási csatorna az elitbe.
Csakhogy kicsi országban kicsi az elit és zárt. Bár számos politikai projektet támogatott pénzzel is, például a Momentumot, mindegyik projektnek a kapcsolati hálón alapuló elitújratermelődés lett a vége.
Nyugodjék békében, ő jót akart, még ha nem is minden sült el jól.
Create your profile
Only paid subscribers can comment on this post
Check your email
For your security, we need to re-authenticate you.
Click the link we sent to , or click here to sign in.