A boldogság és jólét szigete

Jó reggelt! A mai hírlevélben a közép-európai közszolgálatiság jegyében egyetlen témáról lesz csak szó: Prágáról, a cseh önkormányzati választás kapcsán. Jó olvasást!

---

Megbukik-e a cseh kormány, és helyreáll-e utána a régi visegrádi együttműködés?

Őrület, de a hétvégi cseh önkormányzati és szenátusi választásnak Magyarországon még olyan olvasata is van, mint a címben: vannak, akik az immáron kisebbségi jobbközép pozsonyi, illetve a jobbközép-liberális-zöld prágai kormány bukását remélik rövidtávon, hogy a magyar-lengyel duó mellé az egykori Csehszlovákiában két szociálpopulista kormány támogassa meg a kelet-közép-európai illiberalizmust.

Az energiaválság miatt nagy a nyomás a cseh kormányon: legutóbb 70 ezren vonultak ki a prágai Vencel térre, hogy hangot adjanak elégedetlenségüknek, és jövő hétre ugyanezt ígérik, amennyiben nem mond le addig a kormány. Múlt vasárnap a brünni politológiaprofesszorból lett politikus, Petr Fiala miniszterelnök még rendkívüli tévés beszédet is mondott a jelentősebb csatornák által, főműsoridőben sugározva, amelyben a bevezetendő rezsiárstopot magyarázta el részletesen a lakosságnak.

Nem csoda: az országos politikában a rendkívül magas cseh energiaárak ellen először semmit, aztán csak késve reagáló brüsszelita kormány narratíváját csúcsra pörgető ellenzék (Andrej Babiš pártja, a most épp szociálpopulizmusban utazó ANO, valamint a Tomio Okamura szélsőjobboldali SPD-je körül gyülekezők) igyekszik az önkormányzati választást a kormány megbuktatásáról szóló népszavazásnak beállítani. Ebben van ráció, hiszen vele egyidőben az ország egyes részein szenátusi (ez a cseh parlament felsőháza) választást is tartanak. Fiala a beszédét azzal indokolta, hogy egész egyszerűen úgy érezte, bővebben és közvetlenebben el kell magyaráznia, mit miért csinál a kormánya; a kampány befolyásolását illető ellenzéki kritikákat pedig azzal szerelte le, hogy Babiš miniszterelnökként a járvány alatt egy választás előtt két héttel ugyancsak mondott tévés beszédet, ráadásul egy olyat, amiben próbálta magát tisztára mosni a népszerűtlen intézkedések bevezetésének felelőssége és súlya alól.

A Fiala által vezetett Spolu-koalíciónak mindenesetre jót fog tenni a beszéd, már csak a szavazók mobilizálása miatt is: vezetőjük cselekvő, az EU soros elnökségét is menedzselő államférfiként tűnik fel a színen, miközben az ellenzék vezetői közül Babišnak épp most kezdődött el az uniós pénzek jogosulatlan lehívása miatt kiírt pere, Okamurának pedig mindenféle oroszszimpatizáns tüntetők miatt kell magyarázkodnia.

Prága, a boldogság és jólét szigete

Az önkormányzati választás azonban jellemzően tényleg helyi témákról szól.

A prágai jólét izgalmas politikai erőviszonyokat alakított ki: a Václav Havel-féle rendszerváltó Polgári Fórum utódjaként működő jobbközép ODS és a szocialista utódpárt között megjelent a centrum, olyannyira, hogy 2018-ban a fővárosban többségbe kerültek az addigi bal-jobb törésvonalat elutasító, a kampányban az ideológiájuk helyett a helyi problémákra fókuszáló, kifejezetten urbánus pártok, a régi baloldal és a szélsőjobboldal pedig labdába sem tud rúgni.

Budapesti viszonylatban ez kicsit olyasmi, mintha a fővárost a Karácsony Gergely-féle Párbeszéd, egy baromi erős Sétáló Budapest és a városfejlesztési témákon sokkal jobban pörgő Momentum vezetné, a főpolgármester Tordai Bence lenne, a mainál sokkal budaibb jellegű Fidesz és a DK pedig ellenzékben populistáskodna.

Ha valakit érdekel, honnan inspirálódik a Karácsony Gergely vezette budapesti városvezetés az ellenzéki polgármesterekkel együtt, vessen egy pillantást Prágára: