A cseh választás 5+1 tanulsága / ilyen volt a pécsi Pride

Jó reggelt, ma két témával jövünk, ezeket rögtön a címben olvashatjátok is.

---

A cseh választás 5+1 tanulsága

Andrej Babiš ünnepel. Pártja, az ANO 34,5%-ot kapott. Petr Fiala kormányfő Spoluja 23,4%-ot, a STAN polgármesterpárt 11,2%-ot, a Kalózpárt 9%-ot, a szélsőjobbos SPD 7,8%-ot, az Autóspárt 6,8%-ot. A szélsőbaloldal nem jutott be a parlamentbe, 4,3%-ot kapott mindössze a listájuk. Fotó: AB / Facebook

1. Nem történt nagy baj

Egyrészről hogyan is történhetne a švejkesen nyugodt és hrabalian kedélyes (más szóval: alkoholista) cseheknél? Azaz már a feltételezés is téves volt.

Másrészről meg politikai értelemben is minden rendben van. Történt persze egy kormányváltás, elvégre a korábbi Fiala-kormány kaotikusan és a szociális problémákra érzéketlenül kormányzott – de amúgy összességében a hárompárti Spolu, a STAN és a Kalózok alig vesztettek szavazatokat. A győztes Babiš azonban nemhogy egyedül, de még az ideológiailag hozzá legközelebb álló Autóspárttal se tudna többségi kormányt alkotni (93 mandátumuk van együtt a 200 fős alsóházban), a szélsőjobboldali SPD-t pedig a pragmatikus üzletember Babiš igazából megveti, legfeljebb szavazóit venné majd át, de EU-ból meg NATO-ból való kilépésről szó sem lehet.

Azaz a legvalószínűbb kimenetel, hogy Babiš az autósokkal alakít egy kisebbségi kormányt, amely a legtöbb belpolitikai kérdésben azért számíthat a szélsőjobb szavazataira (különösen, hogy egy előrehozott választásból az SPD még a mostaninál is gyengébben jönne ki), a külpolitikai kérdéseknél pedig a jobboldali-liberális ellenzékből talán átszavaznak páran (mondjuk a Spolu-tag kereszténydemokraták, akikkel 2013 után ült már Babiš egy kormányban). Közben meg Babiš szépen átemeli a legtöbb autós és szélsőjobbos szavazót is magához, ami a jobboldali liberális ellenzéknek persze ok lehet arra, hogy egységesek maradjanak, főleg, hogy alapvetően nem is estek össze, tudnak tehát továbbra is erős alternatívát állítani.

Attól pedig, hogy Babiš majd magyarországi állapotokot vezetne be, nemcsak a cseh pragmatizmus védi meg az országot – a cseheknél nem árvalányhajas hülyeségeken megy a legtöbb vita, hanem esetleg az adók mértékén meg a belsőégésű motorok köbcentijén –, hanem az is, hogy Babišnak kétharmados többsége aztán pláne nincs, a Szenátusban eleve a Babiš-ellenesek vannak többségben, ahogy az Elnöki Palota és az Brünnben székelő alkotmánybíróság is azonnal nyomná a féket, ha Babiš bármi orbánit tenne. Igen, kicsit kevesebb lesz az ukránzászlós szimbolikus politika, de nagyon a támogatások már csak azért sem lesznek lecsavarva, mert az erős cseh hadiiparnak Ukrajna fegyverzése és az európai felfegyverkezés nagyon is jól jön – márpedig Babiš nem ideológus, hanem egy dörzsölt üzletember.

2. Nem lehet negligálni az embereket

A Fiala-kormányt gazdasági értelemben is jobboldali pártok alkották: az ő prágai-brünni-pilzeni szavazóiknak nem feltétlenül volt gond, hogy már-már magyarországi szintű volt az infláció, a rezsiköltségek pedig hónapok alatt felszálltak az égbe. Persze, nem igazán tetszett nekik sem, de lenyelték, mert tudták: ez az ára annak, hogy lejönnek az orosz energiahordozókról, ennyit igazán megtehetnek Ukrajna ügyéért.

A külvárosokban és a periférián ellenben komoly problémát okozott az árnövekedés, amit a Fiala-kormány megkésve és nagyon enyhén próbált csak kezelni – azaz a kormány még csak esélyt sem adott arra, hogy a hagyományosan most már ANO-szavazóvá lett rétegeket átfordítsa magához. Sőt, voltak próbálkozások arra is a kormányoldal részéről, hogy az életszínvonal romlása miatti tüntetéseket oroszpártinak állítsák be – persze, voltak ott Ukrajna-ellenes hangok is, elvégre Fialáék alatt egy idő után összeért a tüntetőszcéna, de sok jóval az emberek hülyének nézése sosem szokott kecsegtetni, akkor sem, ha Fiala kormányfő tévébeszédben magyarázkodik, hogy ő ugyan nem érzéketlen, de értsék meg az emberek, hogy nem tehet többet értük, mert megvannak a korlátai a költségvetésnek.

Meg is lett a következménye: az északnyugati és északkeleti periféria – a nagyvárosokkal ellentétben – nagyszámban ment szavazni arra a pártra, amely neki nem azt magyarázta, hogy mit miért nem lehet, hanem azt, hogy hogyan lehetne mégis, azaz összefoglalva annyit ígért, hogy neki bizony „jobb lesz”. Hiszen a politika végeredményben erről kell szóljon – a győztes, Andrej Babiš ezt az elejétől fogva értette, a vesztes, a politológiaprofesszor Petr Fiala meg talán most már érti.

3. Nincs szükség anti-identitáspolitikai baloldalra

A baloldalon belül évek óta zajlik a vita arról, hogy a baloldali gondolatiság pusztán a jóléti intézkedések támogatását, igénylését, bővítését jelenti-e, vagy pedig az emancipációt is, ami viszont immáron nemcsak nőkre vagy belföldi munkásokra, de mindenféle neműekre meg a bevándorlókra is vonatkoznék. A vitáról lassan több könyv és cikk született, mint ahány szavazója egy átlag kelet-közép-európai baloldali pártnak van. Az elmélet próbája azonban éppen a gyakorlat a marxi tanok szerint.