A Nagy Gemišt-Vita: Orbánista-e Magyar Péter?

Jó reggelt kívánunk! Igazi köldöknézős hírlevél lesz a mai: miközben Joe Biden visszalépett és alelnöke, Kamala Harris tűnik az amerikai demokrata párt legesélyesebb elnökjelöltjének, mi még mindig Magyar Péter strasbourgi produkcióját elemezgetjük azon vitatkozva, hogy mennyire orbánista az új magyar EP-képviselő. De lesz szó emellett Szerbiáról is a hírlevél végén, a nagy és fontos dolgok ugyanis ott történnek most, talán nem véletlenül pont az uborkaszezonban. Jó olvasást!

---

A Nagy Gemišt-Vita: Orbánista-e Magyar Péter?

Műfajpremier: egymásra reflektáló vitacikkek helyett rendes vita a Gemišten, mégpedig az időközben a Tisza Párt elnökének megválasztott Magyar Péter EU-politikája kapcsán. A Tamás Gáspár Miklós iránti tiszteletünk, illetve a Schmidt Mária iránti rajongásunk okán a rájuk jellemző stílusban írt fiktív beszólásokkal tűzdelve.

Fotó: Magyar Péter Facebook-oldala, nyilván kicsit átdolgozva

Techet Péter:

Magyar Péter a múlt heti Európai Parlamentbeli sajtótájékoztatóján gyakorlatilag mindazon kérdésekben, amelyeknek politikai jelentőségük vajmi kevés, csak értelmiségi vitákban tűnnek fontosnak – mint például egy EP-határozat Ukrajnáról vagy annak kérdése, hogy akkor „a magyar kormányt” vagy „Magyarországot” kell-e elítélni – fideszesnek látszó véleményeket mondott (ellenzi „a végső győzelem” formulát egy EP-határozatban Ukrajna kapcsán [ez a kitétel amúgy nem szerepelt a határozatban, erről lásd a beszélgetés alatti cikket – TP], nem venné el Magyarország vétó- és szavazati jogát, sőt, szerinte nem is lehet „visszaélni a vétójoggal”, mert az egy jog, amivel élni vagy nem élni lehet csak stb.). Ezzel azonban nem válik tartalmilag is fideszessé, legfeljebb megnehezíti a propagandamédiák…

TGM:

Igen, médiák, így mondjuk.

Techet Péter:

…tehát megnehezíti a propagandamédiák munkáját, mert nem tudják egykönnyen „háborúpártinak”, „globalistának”, „nemzetellenesnek” leírni. De éppen itt kezdődik neki a valódi munka, azaz Magyar ügyesen kihagyja ezeket a köröket, amelyeket a régi ellenzék 14 éve futkos Orbán körül, és ő maga akarja tematizálni a közéletet…

TGM:

Édesistenem, már megint valaki, aki tematizálni akar, talán még narratívákat és diskurzusokat is szeretne, nota bene: a két fogalom már Foucault-nál se volt azonos, de Foucault-ról már Umberto Eco regénye se jutna senkinek az eszébe, nemhogy maga Foucault ismert lenne.

Schmidt Mária:

Én ismerem, írt egy nagyon jó regényt Franciaország iszlamizációja ellen.

Techet Péter:

…tehát Magyar nem megy bele azon zsákutcákba, amelyekben a Fidesz-propaganda várja. Bevállalja, hogy ezen kérdésekben akár fideszesnek is tűnjék: egyrészről így megszólít fideszeseket, másrészről a Fidesznek nehezebb dolga van vele. Ő meg beszélhet egészségügyről, oktatásról, közlekedésről, ami az embereket érdekli.

TGM:

Igazi sztálinista bürokratizmus, azaz szociáldemokrácia. A jóléti állam sem hozza el az ember teljes emancipációját. Csak hát miért is tudnák ezt azok, akik Marxot nem Hegel felől, hanem képregényekből ismerik?

Vágó Gábor:

A létező magyar ellenzék ezzel a stratégiával még csak egyszer próbálkozott. Márki-Zay Péter akart fideszesebb lenni a Fidesznél, de nála a kocsmapolitizálási stílus a sejtetésekkel és direkt rágalmazásokkal felülírta a jobbközépről előzni a Fideszt stratégiát.

Techet Péter:

A kocsmapolitizálás nem lett volna akkora nagy baj…

TGM:

Mi nagy baj már itt?!? (fogja a fejét)

Techet Péter:

Tehát a kocsmapolitizálás nem baj, Beppe Grillónak is bejött Olaszországban. Márki-Zay Péter nem azzal szúrta el, mert buzizott, hanem mert progresszivista pártok oldalán tette ezt. Magyar nem buzizik, de nem is áll oda a progresszivisták mellé.

Schmidt Mária:

A meleglobbi miatt van globális felmelegedés… (kacag)

Vágó Gábor:

Ha a kocsmapolitizálás arra korlátozódik, hogy ki a buzi, és ki a beépített ember, mindenféle gondolat és a állítás nélkül, az csak meddő időpocsékolás. Az emberek reményt akarnak projektálni a vezetőikbe. Ezzel a reménnyel kiválóan sáfárkodik eddig Magyar. Eljátssza az 1999-es Orbánt, fiatal jóképű, nyugatos, hazáját szerető mérsékelt jobbos karakterét. A Fidesztől ez tud szavazatokat elhozni, a liberálisok meg bármit megengednek neki, hogy előzze Orbánt. Azt is, ha ő maga lesz olyan, mint Orbán.

TGM:

Édes drága jó barátom, valahai harcostársam. Az emberek meleg ételre, szóra, ölelésre vágynak, az élet harcainak végét, nem győzelmét akarják. Ez lenne az emancipáció…

Schmidt Mária:

Az emancipáció végén nincsenek már WC-k, ahova egy keresztény magyar nő bemehetne.

Techet Péter:

Magyar éppen visszaadta a reményt. Teljesen mindegy, hogy mivel és miként, tény, hogy visszaadta, különben nem lett volna ennyi ember a tüntetésein és nem kapott volna annyi szavazatot egyedül, amennyit még ellenzéki párt egymaga 2010 óta soha. Nem tudom, hogy az 1999-es Orbán tetszett-e neki – én ebben a kérdésben Gulyás Gergellyel vagyok: nekem Torgyán jobban tetszett 1999-ben, de mindegy –, és abban se vagyok biztos, hogy számos fiatalnak, aki mögötte áll, mond-e valamit az, hogy „1999-es Orbán”. Magyar ebben is ügyes, éppen nem jeszenszkygézaizmust ígér a megmaradt 23 darab konzervatív-liberálisnak. Hanem eleve

nem megy ezen ideológiai vitákba bele. Most neki nem kormányprogramot kell hirdetnie, hanem a rendszert leváltania – gyakorlatilag tényleg bárhogy, azaz olyan retorikával, amivel le lehet váltani, ez pedig egy alapvetően nacionalista országban az, amit Magyar mond. Majd ha rendszert vált, akkor előjöhetnek a kritikusai, megszülethet a baloldal, és Magyar elmondhatja, mit is akar.

Bukovics Martin:

Figyelmen kívül hagyjátok azt, amiről többek közt Hont András beszél jó ideje: hogy Magyar Péter megjelenése nem feltétlenül rossz a Fidesznek. Sőt.