Jó reggelt Prágából, ahová Goran Bregović előtt ülve utaztam haza az idén tizedik születésnapját ünneplő, immáron teljes egészében szerb állami tulajdonban lévő Air Serbiával. Teljesen korrektül semmilyen légitársaság: decens, 30 perc körüli késés oda és vissza is, kis víz, egy darab borzalmas ízű csokis keksz meg egy fedélzeti újság, ami mindenképp Portóba akar engem elutaztatni. Ilyen a belgrádi repülőtér is, ami azóta, hogy a részben a Blackrock által tulajdonolt, a budapesti repülőtér iránt is érdeklődő Vinci Airportshoz tartozik, elkezdett meglepően jól és modernül kinézni, olyan angol motivációs üzenetekkel a falon, mint hogy évente egyszer utazz el valahová, ahol még nem voltál (dalai láma), vagy hogy egyszer élsz, de ha jól teszed, az is elég (Mae West). Ezt azért írom csak, mert elém sodorta egy algoritmus a Partizán Donáth Anna-interjúját, amiben olyan szintű semmitmondást és vergődést láttam, aminél az AirSerbia reklámszlogenjei is tartalmasabbak, és már-már megszántam mindenkit, akinek ezzel kell foglalkoznia. De itt a friss Gemišt, így nektek nem kell. Ma sem.
Szó lesz arról, hogy a német alkotmánybíróság gyakorlatilag kilőtte a német költségvetés nagyjából felét, hogy miért húzza az időt Varsóban a PiS és miféle háborúra készül Donald Tusk. De írtam radikális osztrák klímaaktivistákról, Fico terveiről, a rendszerváltást követő cseh jólétről, a horvátok EU-s vétó melletti kitartásáról, a NATO-főtitkár balkáni turnéjáról és a politika által is erősen megérintett szerbiai borexpóról, amire eleve mentem Prágából Belgrádba. Jó olvasást!
A német alkotmánybíróság lehet, hogy megbuktatta a Scholz-kormányt
Egy múlt szerdai ítélettel kilőttek ugyanis 60 milliárd eurót a költségvetésből, helyt adva az ellenzéki CDU/CSU beadványának, alkotmányellenesnek nyilvánítva, hogy immáron klímavédelmi célokra szánják azt a pénzt, ami egy olyan hitelből származna, amit eredetileg a covidjárvány kezelésére akartak volna költeni, de mivel végül nem kellett már rá többet költeni, ezért végül nem hívták le a pénzt. A karlsruhei bírák röviden és leegyszerűsítve azon akadtak ki, hogy a Scholz-kormány egyáltalán megengedte magának, hogy végül aztán csak bekalkuláljon egy olyan korábbi hitelt, amire anno nem volt szüksége (hiszen az adott célra, a járványkezelésre már nem kellett költenie), és azt zöldre átcímkézze, hiszen a német költségvetést alapvetően hitelek nélkül kell finanszírozni, hitelt csak nagyon indokolt, vészhelyzeti esetben lehet felvenni, és akkor is csak arra az egy adott dologra, az adott költségvetési évben. Scholzék tehát nemcsak semmibe vették, de kreatívan meg is kerülték az adósságféket.
Az érintett alapból 60 milliárdot tehát nem költhetnek. Mivel az érvelés alapján egy másik alapnál is találni lehet ugyanilyen alkotmányjogi kifogást, és a CDU/CSU annak is neki akarna menni, Robert Habeck, a zöld gazdasági miniszter már azzal fenyeget, hogy újabb 200 milliárd eurónak mondhatnak búcsút. Durva: ez a 2023-as német költségvetésnek majdnem a fele. Ezzel óriási, a Scholz-kormányt megbénító, és akár a következő kormányok mozgásterét is korlátozó lyuk keletkezhet a büdzsében. Az ítélettel a Scholz-kormányt alkotó három párt, a szociáldemokrata SPD, a Zöldek és a jobboldali-liberális FDP-t összekötő kapocs semmisült meg, a koalíció ugyanis azon alapult, hogy fogták a három párt választási ígéreteit, és belerakták őket a kormányprogramba: több szociális juttatás, több klímavédelem, semmi adóemelés.
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to GEMIŠT to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.