A NER-nek most tényleg vége lehet. A választás tizenkét tanulsága

Üdv az ötödik kétharmad után, a rendszerváltások rendszerében! Orbán Viktor 16 éves uralmának vége: ezt ő maga ismerte el tegnap este azután, hogy a magából bohócot csináló médiája és udvartartása urnazárásig azt harsogta, hogy a Fidesz vezet és a 80%-ot súroló választási rekordrészvétel a kormányoldal számára kedvező. Ez olyannyira nem így történt, hogy a Tisza Párt a fideszes választási rendszerben akkora kétharmadot szerzett, mint maga a Fidesz még soha, így a budapesti és pécsi utca tűzijátékoktól, dudáló autóskonvojoktól és ujjongó emberektől volt hangos tegnap (de így sem hangosabb egy átlagos nápolyi hétfő esténél, azaz szolid, közép-európai ünneplést láthattunk csak), a környékbeli országok lapjai pedig úgy ontották a magyarországi kontenteket, mintha az az ő belpolitikájuk lenne. EU-tagként persze az is, de erről még írunk bővebben később. Ma csak levonunk pár tanulságot: ha pedig te is megírnád a véleményedet, örömmel várjuk a gemisthu@protonmail.com címen!

A választási eredmény igazolta a Medián és a 21 Kutatóintézet előzetes számait: a Tisza Pártnak 138, a Fidesznek 55, a Mi Hazánknak 6 mandátuma lesz a következő parlamentben, a Tisza tehát kétharmados többséget szerzett. A voksok hétfő reggeli 98,94%-os feldolgozottságánál listán a Tisza 53%-ot, a Fidesz 38,4%-ot, a Mi Hazánk 5,8%-ot kapott. A DK 1,2%-ot, az MKKP 0,8%-at. A külképviseleti voksok még feljebb tolhatják a tiszás számokat. Grafika: Telex

1. Van illiberális demokrácia

Az eredmény sok nagyon okos ember éveken keresztül ápolgatott és továbbfejlesztett tézisét cáfolta meg, miszerint Magyarország többé nem demokrácia. Most kiderült: de, le lehet váltani választáson az Orbán-kormányt, az Orbán-rendszer tehát végeredményben akár tetszik, akár nem, demokrácia volt. Ráadásul egy újabb kétharmaddal lehetett leváltani a másfél évtized óta kétharmaddal regnáló Fidesz-kormányt, amely mindent megtett azért, hogy a pálya felé lejtsen. És mindent megtett azért is, hogy emberek tömegei feltegyék magukban a kérdést: demokrácia-e még Magyarország, átadná-e a Fidesz a hatalmat, ha veszít? A válasz meglepően gyorsan, már este fél tíz előtt, a szavazatok alig több mint felének összeszámolása után kiderült: Orbán Viktor elismerte a vereséget és közölte, hogy ellenzékbe vonulnak.

Trump barátjával ellentétben (’stop the count!’) tehát államférfiként viselkedett. Ez nem olyasmi, amit külön meg kellene köszönni, vagy hálásnak kellene lenni érte egy demokráciában, de ebben az illiberális verzióban azért megkönnyebbülés volt.

Orbánnak és patrióta pártcsaládbeli szövetségeseinek a vereséggel, pláne annak gyors elismerésével lett egy naugyéje: ha Orbánt legyőzték a választáson, akkor mégse lehetett diktatúra Magyarország a NER-ben, tisztességes demokraták ők is tehát. Ez legalább annyira szólt a magyar politikai kultúrának, mint az Orbán-féle Patrióták Európáért-pártcsalád többi tagja komolyanvehetőségének és választási esélyeinek: Orbánból nem lesz az a rokon, akinek kínos viselkedése miatt magyarázkodni kell.

2. Most kell észnél lenni: nem ismétlődhet meg a Fidesz-forgatókönyv

Megint egyedül szerzett kétharmadot, azaz teljhatalmat egy párt. Megint nem a saját érdemei miatt (elvégre ki tud felsorolni akár csak két dolgot, amit a Tisza elért az Európai Parlamentben és a fővárosi közgyűlésben?), hanem mert az előző kormányt jól meg akarták büntetni a választók. De úgy, hogy dühös csordaként még azt a Hadházy Ákost is sikerült közben elgázolniuk, aki nem az utolsó pillanatokban volt bátor, amikor már több közvélemény-kutató is biztosra jelezte a kormányváltást, hanem 2013-ban, amikor egy vidéki kisváros önkormányzati képviselőjeként, azaz egy, a nagypolitika számára jelentéktelen pozícióból leleplezte és feltette a napirendre a trafikmutyit, a későbbi fordulatos hatvanpusztai kalandjairól nem is beszélve.

Nem sétálhatunk megint ugyanabba a csapdába, hogy visszaélnek a kétharmados felhatalmazással: tizenhat év kellett, hogy most talán kikecmeregjünk belőle.

Magyar Péter azt állítja, érzik ők a felelősséget, de ha esetleg úgy alakul, hogy mégsem éreznék, éreztetnünk kell velük. Azok a választástól hátralépett független politikusok, véleményformálók, akik az utóbbi hónapokban mindent latba vetettek egy rendszerváltás reményéért, fontos, hogy hallassák a hangjukat akkor is, amikor az első legapróbb jele látszik annak, hogy a tiszások esetleg a Fideszhez hasonlóan visszaélnének a kétharmados felhatalmazásukkal. Ugyanez igaz a Tisza-szigetekre, akik rengeteg munkát beletettek ebbe az eredménybe, de nem részei, tagjai a pártnak.

Ha mégsem egy demokratikus, polgári Magyarország, hanem egy NER 2.0 felé indulunk, nem pazarolhatunk el még 16 évet: utcára kell vonulni, nyomást gyakorolni a képviselőkre. Polgárként viselkedni és kikényszeríteni a rendszerváltást.

3. Az O1G az, ami működik, de csak ha munka is van mögötte

Az O1G jegyében Magyar Péter sikeresen egybeterelte az összes Orbán-ellen szavazni akarót, így ami a széttagolt ellenzéknek (MSZP-Jobbik-DK-LMP) épp a széttagoltságuk miatt 2014-ben és 2018-ban sem sikerült, az a népfrontosított, a potenciális konkurenciát a pályáról vagy leparancsoló vagy simán leseprő Tisza Pártnak most igen. Azaz Magyar is látta: a Fidesz alapjáraton egy jólszervezett kisebbség csak, aminek nagyon előnyös csillagállás (a pénzügyi válsággal megáldott Gyurcsány-Bajnai-kormányok 2010-ben, ill. kezdődő orosz-ukrán háború miatti bizonytalanság, a részben szándékoltan szerencsétlen ellenzéki összefogás és a covid utáni viszonylagos gazdasági felpörgés 2022-ben) kell ahhoz, hogy tényleges többséggé tudjon válni.

Nem hinnénk, hogy van, aki ezt vitatná: Magyar Péter megérdemelten nyert.

2024 óta hihetetlen mennyiségű és minőségű munkát és az arca alapján vagy tízévnyi öregedést ölt bele abba, hogy most ott legyen, ahol: egy botrányos munkát végző igazságügyi miniszter alig ismert férjéből Orbán Viktoréval vetekedő ismertségű leendő miniszterelnök. Mindezt úgy, hogy egyrészt kilépett a kvázi állampártból és zöldmezős beruházásként felhúzott ellene egy új, széleskörben fogyasztható, nacionalista elemekkel is operáló korrupcióellenes populista mozgalmat, amit közben európai szinten is ismertté tett, szomszédos országok vezetőit elnyerve szövetségesnek. Másrészt észlelte, hogy annak, hogy a Fidesz addigra sorozatban négyszer nyert, az az oka, hogy az emberek nem akarnak gyökeresen mást hallani a politikusaiktól. Nem woke identitáspolitizálás kell nekik, hanem Fidesz light.

Míg a 2024 előtti ellenzéki pártok a kampányban egyszer-kétszer ha lementek vidékre, ahol megyeszékhelyek művelődési házaiban fórumoztak, hogy az ATV-beli szerepléseik kulisszatitkairól fecsegjenek, addig Magyar eleve szinte végig a vidéket járta, hol végiggyalogolta a fél országot, hol platós kocsiról szónokolt, a választási kampányhajrában pedig már reggel 7-kor is tartott kampányrendezvényt.

Képzelje el bárki Karácsony Gergelyt, Kunhalmi Ágnest, Gyöngyösi Mártont, Tóth Bertalant, Gelencsér Ferencet (több korábbi ellenzéki pártvezető most hirtelen nem jut eszembe), hogy ugyanezt végigcsinálja két éven keresztül. Ugye nem megy? Márpedig 2024 előtt belőlük állt a kínálat, ők voltak az ellenzék: de Magyar sikerének titka épp az, hogy őket Gyurcsány Ferenccel az élen leküldte a pályáról.

A részletekbe felesleges belemenni, a hogyanokról meg a mikéntekről szól a Partizánon a Vétó, ahol Ruff Bálint már Magyar Péter megjelenése előtt is elmondta, hogy a 2014-es és 2018-as számok alapján, valamint a sokarcú Orbán-ellenesség miatt még a NER-ben is tudhat választást nyerni Orbán Viktor ellenzéke, csak hát ahhoz bele kell tenni az ehhez szükséges politikai és aprómunkát. Magyar ezt tette, és ennek hatása főleg a vidéki, inkább fideszesnek elkönyvelt körzetekben látszik. Nehezített pályán a nulláról kétharmad, mindezt rekordarányú választási részvétel mellett: a Tisza-kampány a maga egyszerűségével tankönyvi anyag lesz.

4. Nem elég pénzt szórni és gyűlölködni

Kemény, de a Fidesz még azon, fixen fideszesnek kikiáltott mohácsi központú választókerületben is veszített (még ha szorosan is), ahol a kormánypárt a mohácsi csata idei, 500. évfordulójára tényleg a világ minden pénzét elköltötte, az elmúlt évtizedekben nem látott volumenben újítva fel a mohácsi belvárost, építve oda Duna-hidat, új emlékhelyet a csatának, kétszer kétsávos gyorsforgalmi utat az M6-osig és a folyó túlpartján kvázi a szerb határig, valamint autópályát Eszékig. A pénz és a cukorka tehát nem elég, és eleve, a hidat, a mohácsiak százéves álmát is sikerült úgy kereteznie Lázár János minisztériumának, hogy arra igazából nem is a mohácsiak miatt, hanem azért van szükség, hogy Szerbiából a balkáni kamionok áthajthassanak rajta a Dunán.

És végre nem volt elég az ellenségképzés és a gyűlöletkampány sem – sem egy megtámadott ország vezetője ellen, sem azon EU ellen, amelynek tagjai vagyunk, és amelynek az esetleg nem tetsző intézkedéseit maga a magyar kormány is befolyásolhatja. Nem lehetett megetetni azzal az embereket, hogy Ursula von der Leyen és Volodimir Zelenszkij, nem pedig a szuverenitását még egy Szuverenitásvédelmi Hivatallal is megtámasztó magyar kormányt vezető Orbán Viktor miatt megy rosszabbul nekik, mint négy éve. A mindent erőből elintézni akaró kormányzás, a rosszkedv é pesszimizmus szítása, a gyűlöletkampány túltolása a diktatúrákat idéző intézkedésekkel (tüntetésbetiltás, újságírófenyegetés, politikai ellenfelek titkosszolgálati kikezdése, stb) kontraproduktívnak bizonyult.

Felemelő látni, hogy valahol azért csak megvan egy határ, ameddig a magyarok 2026-ban már nem mennek bele a kádári alkuba: van az a gyűlölködés és elnyomás, amit nem lehet adókedvezményekkel és pénzosztással megvásárolni.

5. Nem szabad a Fideszt leírni