A nyugatos szlovákok pürrhoszi győzelme?

Az első forduló győztese. Fotó: IK / Fb

Az előzetes várakozásokra rácáfolva nyerte a szombaton tartott szlovákiai államfőválasztás első fordulóját Ivan Korčok, a parlamenti ellenzék (Progresszív Szlovákia: PS, Kereszténydemokrata Mozgalom: KDH, Szabadság és Szolidaritás: SaS) közös jelöltje. A diplomata-előéletet felmutató Korčok – az előző Matovič- és Heger-kormányok külügyminisztere, valamint egy korábbi Fico-kormány külügyi államtitkára volt – mintegy 5 százalékpontot vert Peter Pellegrinire, akit saját, Hlas nevű szociáldemokrata pártja mellett Robert Fico miniszterelnök Smerje is támogat.

A két hét múlva tartandó második fordulóban az a jelölt győzhet, aki több tartalékot tud mozgósítani – részben az első körben otthonmaradottak, részben a többi jelölt választói között. Ezen a téren úgy tűnik, Pellegrininek áll a zászló, annyi azonban bizonyos, hogy semmi sincs még lefutva.

A köztársaságielnök-választás kevésbé az egyes jelöltekről, mint Robert Fico kormányfő hatalmi ambícióról szólt: arról, hogy képes lesz-e a tavaly ősszel diadalmasan visszatérő miniszterelnök a saját jelöltét ültetni a pozsonyi Grassalkovich-palotába. A tét nagyságát jelzi, hogy az elvileg reprezentatív funkciókról szóló államfő választásának történetében először a szomszédos országok vezetői is megtették a maguk tétjeit. Petr Fiala cseh miniszterelnök az idősebb unokatestvér tekintélyével kárhoztatta a Fico-féle, retorikájában a magyarországit követő külpolitikát, egyértelműen Korčok potenciális választóit masszírozva. Orbán Viktor pedig Pellegrini kedvéért másodszor is átadatott Szijjártóval egy Ipoly-hidat – és igyekezett helyzetbe hozni a megmaradt kevés külpolitikai szövetségeseinek egyikét.

Az első

A külügyi káder Ivan Korčok azzal az ambícióval szállt versenybe, hogy a személyét ért méltatlan, és számos esetben végtelenségig aljas támadásokba belefáradt Zuzana Čaputová köztársasági elnök zászlaját vigye tovább: nyugatos orientáció, ellensúly az államot újra foglyul ejteni akaró és a jogállamiságot lebontó Ficoval szemben, éber őrködés az alkotmányos demokrácia működése fölött. És noha Korčokot valósággal körbelengi egyfajta elidegenítő elitizmus és híján van a Čaputovára olyannyira jellemző empatikus common touchnak is, a demokrácia és a nyugatosság védelmében megfújt harci kürtök az első körben mégis neki kedveztek.

42,5 százalékos eredménye egyszerre köszönhető az országos átlagot felülmúló fővárosi részvételnek, a megmaradt vidéki középosztály mobilizációjának, a kereszténydemokraták támogatásának – kifejezetten erősen teljesített a KDH hagyományos bázisának számító északi Szepesség és Árva térségekben –, továbbá az etnikai törésvonalon részben átszavazó magyaroknak. Utóbbira jellemző, hogy a 90 ezer magyar otthonának számító dunaszerdahelyi járásban a szlovák ellenzéki jelölt mindössze 2 százalékponttal maradt el Forró Krisztián mögött.

És noha az őszi parlamenti választásokat követően többen is a nyugatos erők kifulladásától és eltanácstalanodásától tartottak, a jelek szerint a negyedik Fico-kormány ellentmondásos lépései – büntetések csökkentése, a közmédia gleichschaltolása, az EU- és Amerika-ellenes retorika felpörgetése – kellően galvanizálta a parlamenti választásokon alulmaradó fél táborát.

A második

Peter Pellegrininek már a jelöltsége is egy Ficóval kötött kompromisszum eredménye volt: belső információk szerint Pellegrini annak fejében vállalta a választásokon harmadik helyezést elért pártjával Fico támogatását, hogy az miniszterelnökként őt jelöli az éppen megüresedő államfői pozícióra.

A házelnöki pozícióból kampányoló Pellegrini narratíváját ugyanarra építette, mint a Smer a parlamenti választások előtt: részben a nyugalom (apellálva arra a továbbra is széles körben jellemző fásultságra, amit Igor Matovič kaotikus kormányzása szült), részben pedig az orosz-ukrán háborúból való kimaradás ígéretére. Utóbbi érv erejét abból meríti, hogy Korčok és a mögötte lévő erők továbbra is kiállnak az ukrajnai fegyverszállítások mellett – amely álláspont egyértelműen szembemegy a szlovák társadalom többségének preferenciával.

Peter Pellegrini nőnap alkalmából virágot oszt. Fotó: PP / Fb

És noha az ellenzéki sajtó Fico táskahordozójaként keretezte Pellegrinit, a viszony nem mentes az ellentmondásoktól. Pellegrini második helye (37 százalék) ugyanis részben annak is tulajdonítható, hogy a Smer kampánygépezete takaréklángon, mintegy félszívvel támogatta – a jelek szerint Fico továbbra is orrol arra a Pellegrinire, aki 2020-ban kiszakadt a Smerből, saját rivális pártot alapított, a választások előtt pedig a Progresszív Szlovákiával való közös kormányzáson kacérkodott.

Fico aktívabb részvétele kulcsfontosságú lesz a második körben, már amennyiben miniszterelnökként nem kíván átjátszani egy olyan fontos vétójátékosi pozíciót az ellenzéknek, mint amilyen a köztársasági elnöki poszt.

A harmadik

Az április 6-i második körben ennél is nagyobb súllyal esik latba, hogy miként fognak viselkedni a harmadik helyezést elérő Štefan Harabin (11,7 százalék) rendszerellenes választói. Harabin a Legfelsőbb Bíróság elnökeként és igazságügyi minisztereként korábban a jogállamiságból csúfot űző maffiaállam egyik kulcsfigurája volt, ám az elmúlt években újradefiniálta magát a mindenkiből kiábrándult, konteókra fogékony szlovákok bajnokaként. Harabin azt képviseli, amellyel a progresszív sajtó a Fico-Pellegrini-párost vádolja, de amivel a kormányzó erők leginkább csak flörtölnek: az euroatlanti irányultság felrúgását; a fenntartások nélküli oroszbarátságot; a homo-, xeno-, és mindenféle egyéb fóbiákat. Harabinra jellemző, hogy a hetet a Speciális Büntetőbíróságon kezdte: nemzetgyalázás és bűncselekmény támogatása miatt fogták perbe, ugyanis az orosz invázió megindulásakor úgy nyilatkozott, hogy Ukrajna nácitlanítása érdekében ugyanazt tenné, amit Vlagyimir Putyin tett.

Harabin 260 ezer választója könnyen a királycsináló szerepébe kerülhet – már amennyiben többségük egyáltalán részt vesz a második fordulóban. A tábora sajátossága ugyanis, hogy Ivan Korčokot és Peter Pellegrinit egyaránt az Egyesült Államok bábjának tartják. Az összevetésben mégis Pellegrini tűnik a kisebbik rossznak: ő legalább revideálta az Ukrajna támogatásáról szóló nyilatkozatait. Harabin ugyan hivatalosan egyik jelöltet sem támogatja, de kifejezte azon vágyát, hogy nemzeti elnöke legyen Szlovákiának – ez pedig kódnyelven bizonyosan nem Korčokot jelenti.

A negyedik

Štefan Harabin eredménye egyébként elmaradt a saját öt évvel ezelőtti eredményéhez képest, ám mégsem ő bukta a legnagyobbat. A legnagyobb vereséget egyértelműen a Magyar Szövetség jelöltje, Forró Krisztián könyvelheti el, aki a pártja választási potenciálját messze alulmúló 2,9 százalékot szerzett. Az önmagát nemzetiségi alapon meghatározó államfőjelölt esélyeit külső és belső tényezők egyaránt hátráltatták.

Először is, a kezdetektől világos volt, hogy a magyar jelöltre leadott szavazat legfeljebb szimbolikus jelentőségű, hiszen Forrónak esélye sem volt a második körbe továbbjutni. Ez azonban önmagában még nem jelenti gátját egy esetleges jó mozgósításnak: a tíz évvel ezelőtti államfőválasztáson Bárdos Gyula a magyar párt jelöltjeként és a mind a mai napig meghatározó közművelődési egyesület, a Csemadok elnökeként 5,1 százalékot ért el.

Ugyanakkor Forró potenciálját az induláskor beárazta, hogy a politikában még mindig homo novusnak számít, és messze nem örvend hasonló köztekintélynek, mint Bárdos, a szlovákiai magyar politizálás grand old manje. Fontos külső tényező volt, hogy a választásokat a nyilvánosság számára a kezdetektől a két legfőbb jelölt, Korčok és Pellegrini párharcaként keretezték, gyakorlatilag egy olyan népszavazásként, ahol a Fico-vezette kormány eddigi teljesítményéről kell ítéletet mondani. Korčok és Pellegrini mellett mindenki más a futottak még kategóriában indult, és ez nem javította Forró kilátásait sem.

És persze ki kell emelni a magyar párt örök gyermekbetegségét: a struktúrák renyheségét, és az egységes gépezetként történő működésre való képtelenséget. Különösen szembeötlő volt, ahogy a Magyar Szövetség vezető politikusai igyekeztek kivonni magukat Forró kampányából és néhány kötelező körös Facebook-bejegyzésen túl nem törték magukat össze a mozgósítás során sem. A rossz nyelvek szerint nem véletlenül: a pártelnök gyenge szereplésének leginkább belső riválisai – mindenekelőtt az Igor Matovičtól átigazolt Gyimesi György – örülhetnek.

A második körbe továbbjutó jelöltek mindegyikének szüksége lesz Forró magyar szavazatainak legalább egy részére, ha győzni akarnak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy hosszú idő után először rendelkezik valamiféle alkupozícióval a magyar párt, és ennek megfelelően mind Korčokkal, mind Pellegrinivel tárgyalni fognak. Kettejük közül azonban csak a kormányoldal színeiben induló Pellegrini tud aprópénzre váltható, pragmatikus kötelezettségeket vállalni, Ivan Korčok – már csak pozíciójából adódóan sem – ilyen ígéreteket nem tehet.

Jó eséllyel marad tehát Pellegrini hivatalos felvállalása, ami nem mellesleg a Fico-kurzusban érdekelt Fidesz ambícióval is találkozik.

A lépés borítékolhatóan ki fogja váltani a progresszív médiaértelmiség dörgedelmeit. A sajtó ugyanis már előre bemelegítette a magyarországi kormánypropaganda hatására a liberális demokrácia árulóivá lett szlovákiai magyarok narratíváját, akik a legnemesebb hagyományaikat tagadják meg, amikor az Istennek se akarnak a nyugatos, demokratikus, liberális jelöltre szavazni.

A Magyar Szövetség vezetői, Berényi József, Orosz Örs és Forró Krisztián hétfői találkozójukon Peter Pellegrinivel. Fotó: FK / Fb

A dolgokat tovább bonyolítja, hogy kisebbségi magyar perspektívából igazán egyik jelölt sem nevezhető makulátlannak: Pellegrini az évtizedes magyarellenességéért megvetett Fico embereként van számon tartva, amit a magyarországi média üdvtörténetei csak kis részben tudnak ellensúlyozni. Korčok rovásán – a magyarországi kormányzat részére küldött kárhoztató megjegyzésein túl – a kisebbségi jogbővítési törekvések elszabotálása is ott van. A magyarok választási kedve így valószínűsíthetően még az első körben mutatott átlag alattinál is alacsonyabb lesz – és úgy tűnik, elvész az egységesen szavazás élménye is: a felvidéki magyaroknak ugyanis eddig még minden választáson megvolt az egyértelmű favoritja.

A begyűrűző polarizáció hatására mostantól ez is másként lesz.