A teljes káosztól az orosz gázon át a parlament feloszlatásáig

Jó reggelt! Közép-Európára ma kifejezetten nyugati szemmel nézünk, a hírlevelünkben tárgyalt országok legkeletibb pontja ugyanis Burgenland. Amiről tehát szó lesz:

• Meghalt az ember, aki hitt abban, hogy kapitalizmus csak ott lehet, ahol nem csak a gazdagok szabadok. Ki volt Götz Werner, és mit köszönhetünk neki?

• Egy bírósági döntés nyomán megfosztották Giuseppe Conte exkormányfőt az Öt Csillag Mozgalom elnöki posztjától. Csakhogy hivatalosan nincs is ilyen párt, így elnökük se lehet. Örülhetünk: újra káosz van az olasz politikában!

• Miért akarják feloszlatni a liechtensteini parlamentet a járványkezelés ellenzői, és miért képzelhető el könnyen, hogy ebben a herceg is segíthet nekik?

• És mi ez a nagy hallgatás Ukrajna ügyében Berlinben a kancellárián?

---

Chronik Mitteleuropa

Ausztriában tartományi vezetők kérdőjelezik meg a kötelező oltást

Noha elvileg február 1-jén életbe lépett a covid elleni oltásokat kötelezővé tevő törvény, és március 16-tól büntetni is lehetne azokat, akik nem akarják beadatni maguknak valamelyik EMA-engedéllyel rendelkező vakcinát, nem igazán tűnik úgy, hogy a törvényt alkalmazni is fogják. A kilencből eddig három, ráadásul pártállás szerint eltérő oldalakon álló tartományfőnök, a burgenlandi SPÖ-s (Bécsben örök belső ellenzékinek számító) Hans Peter Doskozil, a salzburgi ÖVP-s Wilfried Haslauer és a karintiai SPÖ-s Peter Kaiser lázadt fel: szerintük a koronavírus omikron mutációja miatti alacsony kórházi és még alacsonyabb halálozási számok aránytalanná, így feleslegessé teszik az intézkedést, nem beszélve arról, hogy amiatt az emberek bizalma csökken más, a járvány terén szükséges és hatásos intézkedések iránt. (Ráadásul mint kiderült, Ausztriában az eddigi covidhalottak harmada idősotthon lakója volt, azaz pont a leginkább kiszolgáltatottabbakat nem tudták megvédeni.)

Technikai akadály is van: továbbra sem tudni, mikor készül el az az elektronikus adatbázis, amiben azon emberek adatai szerepelnek, akik egészségügyi okokból nem olthatóak (ide sorolja az osztrák egészségügyi minisztérium a daganatos betegségben szenvedőket is, nagy felzúdulást kiváltva a körükben azt illetően, hogy akkor az oltás pontosan milyen mellékhatásokat is okozhat, amikről ők eddig nem tudtak). Ha ugyanis nem készül ez az adatbázis március 15-ig, az orvosok nem tudnak kiállítani papírt a magukat be nem oltathatóknak, és a rendőrök sem tudnak mi alapján büntetni. Kérdés persze, hogy egyáltalán születik-e egyáltalán kormánydöntés arról, hogy elkezdjék-e megbüntetni a vakcinát maguknak be nem adókat, ez ugyanis nem automatikus, erről az éppen aktuális járványügyi helyzetet figyelembevéve kell dönteni.

Mit csinál Oroszország ügyében a német kancellár?

Nem igazán értik az angolszász sajtó olvasói, hogy a szociáldemokrata Olaf Scholz miért nem áll be a Putyin elleni hangos nyugati frontba: progresszívek, zöldek, liberálisok, szociáldemokraták alkotják a kormányt, ebből a papírforma szerint ennek kellene következnie, aztán meg mégsem. Hol a harcos kiállás az ukrán határ mentén csapatokat összevonó, a Krímet elfoglaló Putyinnal szemben? Hol vannak a szankciók? Miért nem szállítanak fegyvert Ukrajnának? Miért csak sisakokat küldenek?

Joe Biden amerikai elnöknek, majd utána angolul a sajtótájékoztatón a kameráknak a hét elején mindenesetre elmondta Scholz, hogy amennyiben Oroszország valóban megtámadja Ukrajnát és tényleg nem lesz más megoldás, mint a kemény szankciók, az amerikaiak számíthatnak Németországra. Az amerikai elvárás az, hogy Németország táncoljon ki a lényegében kész, az oroszt gáz Ukrajna megkerülésével, közvetlenül a Balti-tengeren keresztül Németországba juttató Északi Áramlat 2 gázvezetékből.

Biden azt mondta, ha Oroszország megtámadja Ukrajnát, ő elnökként megígéri, a gázvezeték nem lesz üzembe helyezve. Az orosz külügyminisztérium szóvivője közben azzal hergeli Scholzot és a német baloldalt, hogy az RT nevű (Németországban elvileg nemrég betiltott) propagandaadón olyasmiket nyilatkozgat, hogy Németország az ott állomásozó amerikai katonák miatt lényegében megszállt ország, Washington úgy kezeli őket, mint egy protektorátust, és az amerikai nagykövet osztogatja a parancsokat arról, hogy mi a teendő az Északi Áramlat 2 kapcsán,

a cél ugyanis az, hogy a jelentősen drágább amerikai cseppfolyósított földgázt vegyék a németek, ne a sokkal olcsóbb, az új, Ukrajnát az útvonalból kiiktató gázvezetékkel ráadásul még biztonságosabban is szállítható orosz gázt.

A gázvezeték hirtelen szimbólummá vált: Németország Amerika-barátságának, a nyugat iránti hűségének mértékegységévé. Legalábbis az amerikaiak így szeretnék azt láttatni. Az Északi Áramlat 2-ről egyvalaki nem beszél csak: a német kancellár. A Spiegel úgy tudja, nyílt titok Berlinben, hogy amennyiben az oroszok támadnak, Németország megteszi a Biden által kért szívességet a gázvezetéket a kezdetektől fogva geopolitikai és gazdasági okokból ellenző amerikaiaknak, mégis furcsa volt, hogy Scholz Washingtonban még csak a szájára sem vette a vezeték nevét, mintha gondosan kerülte volna, hogy az USA fővárosából üzenjen az orosz elnöknek.

Scholz pártja, az SPD sosem volt egy hangosan atlantista párt, a jelenlegi vezetése pedig kimondottan szkeptikusan, már-már a magyar jobboldali szakértőkhöz hasonlóan szemléli az Ukrajna körül kirobbant diplomáciai csatát. Nem annyira Oroszország-pártiak, mint Scholz politikai nevelőapja, a politikusi karrierje után orosz lobbistának álló, most már a Gazprom felügyelőbizottságába is beülő, ezzel a legjobban pont a pártját idegesítő Gerhard Schröder exkancellár, de az Északi Áramlat 2-t vélik annyira fontos német nemzeti érdeknek, hogy a párt egyik reménységének tartott Manuela Schwesig mecklenburg-előpomerániai miniszterelnök kifejezetten kiálljon mellette, a párt frakcióvezetője a NATO alternatíváin merengjen, az új főtitkár, Kevin Kühnert pedig felhívta mindenki figyelmét arra, hogy az Északi Áramlat 2 immáron nem politikai, hanem jogi kérdés, pár engedélyt kell csak megadni rá, és kész, így hát nem kellene konfliktusokat mesterségesen szítani annak megállítására.

De nemcsak a német kormány nem egységes, még az SPD sem, a korábbi pártelnök és alkancellár Sigmar Gabriel ugyanis arról beszélt, ideje lenne elgondolkodni valamiféle ukrán fegyverexportról szóló diskurzus beindításán. A párt hivatalos álláspontja az, hogy legyen béke, ehhez pedig nem fenyegetni, hanem tárgyalni kell.

A kancellár dilemmája világos: az olcsó orosz gáz, azaz a német érdek vagy az Oroszországtól való minél kisebb függés, azaz az összeurópai érdek az első? És megér-e annyit az így is már a német gázellátás 55 százalékát kitevő orosz gáz, hogy magára haragítsa az USA-t és fél Kelet-Európát?

Ahogy az is érthető, hogy nem akarja kiteríteni a lapjait előre.

A nem túl erős népszerűségi és elégedettségi mutatójú szociáldemokrata politikus jövő héten Moszkvába utazik a hosszú asztal urához, addigra talán többet tudunk. Nem csak az európaiak függenek ugyanis az orosz gáztól: Oroszországnak is nagyon nehéz lenne az érte kapott bevétel nélkül, az EU-s piacnak nincs sok alternatívája.

Miután Olaf Scholz tehát sokadszorra is megüzente, hogy a kormány külpolitikáját ő maga határozza meg kancellárként, az orosz-ukrán konfliktus során végig Kijev-párti Annalena Baerbock zöld külügyminiszternek nem sok mozgástere maradt, ha szeretné valahogy észrevetetni magát a nagyközönséggel, csak PR-akciók. Miután a német médián kívül nem sok vizet zavar, hogy elment Kelet-Ukrajnába, így hát pártja gyökereihez nyúlva húzott egy váratlant: Jennifer Morgant, a Greenpeace igazgatóját szerződteti le a klímapolitikai megbízottjának, a főleg Afrikára és Ázsiára koncentráló, majd’ hatmilliárd eurós büdzsével megtámogatott klímavédelmi projektek vezetőjének. Ez a 21. századi német soft power: míg Magyarország iraki és szíriai templomokat, kórházakat, iskolákat újít fel, Németország Dél-Afrikának és Indonéziának segít átállni klímabarátabb energiatermelésre, a német nagykövetségek pedig egyben a klímavédelem ügyének is a nagykövetségei lesznek.

A terv alapvetően az, hogy az amerikai állampolgár Morganből később a német külügy egyik államtitkára legyen, a közigazgatási állás betöltéséhez azonban a Greenpeace-vezérnek meg kell még szereznie a német állampolgárságot, amihez az előírások szerint minimum szó- és írásbeli B1-es szintű nyelvtudás is kell. Ezzel probléma nem lesz, a nemzetközi környezetvédelmi szervezetet 2016 óta igazgató, rendkívül jó washingtoni és brüsszeli kapcsolatokkal rendelkező Morgan ugyanis évek óta Berlinben él, már az egyetemen is germanisztikát tanult, és tagja volt a német EU-elnökséget környezetvédelmi tanácsokkal ellátó szakértőgárdának is. Miután az amerikai újnémet másik fő feladata az lesz, hogy képviselje Németországot a nemzetközi klímacsúcsokon, felmerül a kérdés: ha egyszer Scholz intézi a lényegi külügyeket és az EU-politikát, pontosan mire van akkor a zöld külügyminiszter?

(Bukovics Martin)

---

Meghalt az ember, aki hitt abban, hogy kapitalizmus csak ott lehet, ahol nem csak a gazdagok szabadok

Kedden elhunyt 78 éves korában a világ egyik legnagyobb drogéria-üzletláncának, a sváb Drogerie Marktnak az alapítója és tulajdonosa, Götz Werner.

A hír nem csupán egy gazdasági rovatba való esemény, Götz ugyanis több volt egyszerű vállalkozónál és üzlettulajdonosnál.

Már a Drogerie Markt 1973-as megalapítása sem csak jó üzleti érzékről, de egy sajátos filozófiáról, emberképről tanúskodott, ami aztán a későbbiekben még inkább kifejeződött abban, hogy és ahogy Werner bizonyos reformtervekhez – mindenek előtt a feltétel nélküli alapjövedelem kiváló gondolatához – viszonyult.

A Drogerie Markt története több egy sikeres cégénél

Werner nagyon közel állt a délnyugat-német és északnyugat-svájci területen erős ún. antropozófiához. Ezen filozófiai – vagy inkább életszemléleti – iskolát az egykori osztrák-magyar Horvátországban született, de főleg Bécsben nevelkedett, majd Weimarban és Berlinben élt Rudolf Steiner alapította, azaz gondolta ki.

Valódi filozófiáról nem beszélhetünk, a kor természetközelisége, egyházkritikussága, reformszellemisége – és mindenek előtt Goethe nézetrendszere – hatott rá leginkább, és a lényege abban foglalható össze, hogy

természetközelivé kell tenni az embert és emberközelivé a társadalmat.