A választás, amin szinte senkinek sem tűnt fel, hogy nem arra szavazott, akire kellett volna

Jó reggelt! Hétvégén leesett az első hó Szarajevótól Prágáig, munkába állt az Integritás Hatóság, és elkezdődött a katari focivébé, amit Horvátország fog nyerni. Ezek helyett szó lesz arról, hogyan és kik csalták el a 2021-es választást Berlinben, amit most úgy néz ki, meg kell hamarosan ismételni, hogy miért lesz nagyon izgalmas Bosznia-Hercegovina új tízpárti (!) kormánya, hogy mit csinálnak a csehek odahaza és külföldön, és hogy milyen képtelen dolgokkal köti le az otthoni hülyéit a szerb elnök, miközben Brüsszelben a koszovói miniszterelnökkel pókerezik. Jó olvasást!

---

Óvatosan a lengyelek és a magyarok kioktatásával: elcsalták a 2021-es berlini választást, meg kell ismételni

Múlt hét közepén robbant a bomba: a berlini alkotmánybíróság érvénytelennek nyilvánította a 2021-es berlini tartományi választás eredményét, így újat kell tartani. A német jobboldali sajtó hangos röhögésben és éljenzésben tört ki: a főváros náluk évtizedek óta az inkompetencia és az igénytelen globális turistalehúzás jelképe, a baloldali ideologizálás folyamatos bukásainak színtere, egy magát vízfejnek láttatni akaró önjáró buborék, arról nem is beszélve, hogy a német átlagnál szegényebb tartományt gyakorlatilag Bajorország, Baden-Württemberg és Hessen tartják el. Berlin ugyanis nemcsak egy repülőteret nem tudott évtizedeken keresztül megépíteni, de hónapokat kell várni tetszőleges hivatali időpontra, majd utána arra, hogy ott elintézzék, amit el kell, már persze, ha nincs épp olyan szoftverhiba, hogy napokig még a születési anyakönyveket és halotti bizonyítványokat se tudják kiállítani, most kiderült az is, hogy még egy választást sem tudnak normálisan megrendezni.

Berlin a két szabad Hanza-városhoz, Hamburghoz és Brémához hasonlóan külön tartománynak számít. A tartományi választáson szavazzák meg a főpolgármester, azaz tartományi miniszterelnök személyéről is döntő tartományi parlament, illetve az egyes kerületek önkormányzatainak összetételét. Az érvénytelennek nyilvánított 2021-es választáson nagy elmozdulások nem történtek az öt évvel azelőttihez képest: a szociáldemokrata SPD 21,4%-kal lett első, mögötte a Zöldek 18,9%-kal, a CDU 18%-kal, a kommunista Linke 14,1%-kal, az AfD 8%-kal és a liberális FDP 7,1%-kal. Azaz nagyjából mindenki hozta a 2016-os eredményét, kivéve a Zöldek és a szélsőjobboldal: a woke párt 3,7 százalékpontot erősödött, az AfD 6,2-vel csökkent. Kormányt egy piros-vörös-zöld koalíció, azaz az SPD, a Linke és a Zöldek alakítottak.

A 2021-es választást egy napon tartották a német szövetségi parlamenti választással. A napot némileg beárnyékolták a hírek, hogy a fővárosban számos választó órákon keresztül sorban kellett álljon ahhoz, hogy szavazni tudjon, volt, aki csak a hivatalos urnazárás időpontja, 18 óra után tudott egyáltalán voksot leadni, sok szavazókörben nem volt elegendő szavazólap, ahol pedig volt, ott gyakran olyanok, amelyek hibásak voltak, mert nem arra a körzetre szóltak: emiatt sokan nem is tudtak érvényesen szavazni. Ez azonban a médiazajban némileg elsikkadt, ugyanis a berlini tartományi választással egy időben dőlt el, hogy Olaf Scholz lesz Angela Merkel utódja, ami azért relevánsabb, mint a fővárosban eleve állandósult káosz. Azt hitték: ez csak a szokásos.

Ahhoz, hogy egy évvel később mégis úgy döntsön a tartományi alkotmánybíróság, hogy a berlini választást meg kell ismételni, kellett a német médiához képest még a magyar kormánypárti médiában is többször szerepeltetett jobboldali havilap, a Tichy’s Einblick. A lapot a korábban a Wirtschaftswoche nevű neoliberális gazdasági hetilap főszerkesztőjeként dolgozó Roland Tichy alapította 2016-ban: a szerkesztőség egy tízfős oknyomozó csapattal, a berlini parlamentből frissen kiesett politikus, a berlini városvezetések szerencsétlenkedéseiről könyvet is író korábbi FDP-s Marcel Luthe segítségével kiszimatolta azt, hogy hol nem stimmelnek leginkább a dolgok, majd átnyálaztak és digitalizáltak vagy 40 ezer oldalnyi választási dokumentumot.

A tartományi választási jegyzőkönyvekből végül arra jutottak, hogy

• Charlottenburg-Wilmersdorfban, egy nyugati polgári részen több szavazókör órákon keresztül zárva volt a választás napján, ezzel körülbelül 1000 épp akkor ráérő embert zárva ki a választáson való részvételből. Az ok: nem volt szavazólap. Voltak szavazókörök, ahol délelőttig bizonyos szavazólapok hiányoztak, ám mégis megengedték a választóknak, hogy hiányosan leadják a szavazatukat. Többek közt abban a választókerületben is, ahol az eredmény rendkívül szoros lett: a zöld képviselőjelölt mindössze 19 vokssal előzte meg a szociáldemokratát.

• Szinte minden szavazókörben előfordult, hogy kifogytak a szavazólapokból. A legtöbb helyen a helyi választási iroda órákig elérhetetlen volt, akadt olyan szavazókör, ahol a választási bizottság elnöke a fiát küldte el a hivatalba plusz szavazólapokért, aki aztán a biciklijén vitte el a többszáz ívet a szavazóhelyiségbe. Rengeteg helyen eszméltek rá ezután: rossz szavazólapokat kaptak a központból.

• Kreuzberg-Friedrichshainban, Berlin felkapott hipszter központi kerületében, a Zöldek fellegvárában többezer voksot érvénytelen szavazólapon adtak le, azok ugyanis Charlottenburg-Wilmersdorfra szóltak (érvénytelenek, hiszen ha valaki Charlottenburgban indul, arra nem lehet Kreuzbergben szavazni, és eleve a kampány is értelmét veszti, ha valakire nem a saját választókerülete szavaz). Hogy összesen hány kerület hány szavazóköre érintett, nem tudni pontosan, a lap által áttekintett dokumentumok csak egy töredéke a teljes dokumentációnak. A lap a jegyzőkönyvek alapján az összes ottani szavazókör több, mint 50%-áról beszél.

• Az egyik kreuzbergi szavazókörben a szavazást lebonyolítók 8:15-kor szembesültek a problémával, és a jegyzőkönyv szerint rögtön az illetékeshez, a zöld vezetésű kerületi polgármesteri hivatal alá tartozó választási irodához fordultak. Azt az utasítást kapták, hogy folytassák a választást a téves, azaz érvénytelen szavazólapokkal, mintha nem történt volna semmi. A szavazókörbe 10:30-ra érkeztek csak meg a helyes szavazólapok, addig 82-en szavaztak rossz szavazólapon. Közülük mindössze hárman vették észre a furcsaságot, és mentek vissza napközben újra szavazni, immáron az érvényes szavazólapokon. Ez azonban tömeges jelenség volt, mert már a választás napján elterjedt a híre a fura szavazócéduláknak, ahogy az is, hogy a névjegyzékben megjelölik azokat, akiknek rossz szavazólapot adtak, így fel lehet venni később a jót, és azzal újra szavazni.

• Voltak szavazókörök, ahol a voksok 25%-a, a lap becslése szerint összességében pedig nagyjából az ötöde a rossz szavazólapok miatt eleve érvénytelen: ez önmagában botrány, hiszen a választópolgárok negyede-ötöde emiatt nem élhetett alapvető jogával, pontosabban úgy élt vele, hogy nem tudta, hogy érvénytelen voksot ad le. Ezeket a voksokat először a berlini választási törvény értelmében, központi utasításra érvénytelenítették a jegyzőkönyvekben.

• A választás után több nappal megjelent hivatalos eredményekben azonban már meglepően alacsony volt az érvénytelen szavazatok aránya, alacsonyabb annál is, ami az eddigi választásokon lenni szokott: Kreuzbergben 0,8% lett ez az arány, miközben 2016-ban még 1,1% volt. Azaz miközben a Tichy’s Einblick által a dokumentumok töredékének áttekintése során összeszámoltan legalább 1900 szavazatot bizonyíthatóan téves, tehát érvénytelen szavazólapon adtak le, hivatalosan csak 1104 szavazatot nyilvánítottak érvénytelennek. De ezt így hogy?