Ahol ér bezzegromániázni
Jó reggelt Temesvárról! A Bánság fővárosából, a Habsburg Monarchia egyik multikulti mintavárosából, a mai Románia leglátványosabban fejlődő nagyvárosából, Európa egyik idei kulturális fővárosából. És lehetne még sorolni a mindenféle jelzőket.
Az az érzésem, hogy a magyarországi közönségnek ez a város mintha kiesne: magyarok alig lakják már, így a nemzeti érzéseiket székelyföldi pálinkával erősíteni kívánó turisták legfeljebb elhaladnak mellette az autópályán, a többieknek meg sajnos nem annyira érdekes, hogy mi van délen meg keleten, meg eleve,
sosem volt ez a város úgy magyar, mint Kolozsvár. Temesvárt a török hódoltságot követően egy az egyben az itt talált mocsaras pusztaságot gazdaságilag hasznosítani akaró Habsburgok találták ki, építették újra, és népesítették be németekkel, szerbekkel, bolgárokkal, franciákkal, majd románokkal és magyarokkal.
Temesvár sokkal inkább egy kicsi Európai Unió volt, mint ahogyan a Lembergtől Triesztig, Prágától Kolozsvárig tartó Habsburg Monarchia nagyban: sokak szerint az egy sokkal organikusabb, szerethetőbb és működőbb unió volt, mint a mostani.
Turistaként ma a belvárosban járva ez átjön attól függetlenül is, hogy épp Európa kulturális fővárosa-e Temesvár. A főtéren, a szerb székesegyház mellett: a szerb királyi házról elnevezett Karađorđe-étterem és Balkán-bisztró. Az egyik megállítótáblán hirdeti, hogy a napi ajánlat egy bizonyos gomboți (nem árulom el, mi az, tessék kiejteni, a román ‘ț’ a magyar ‘c’ hang). A szépművészeti múzeumban bánáti német festők műveit állítják épp ki, miközben a népcsoport múltjáról szóló köztéri kiállítást lehet megnézni az épület előtt. A frissen felújított katolikus székesegyházban háromnyelvű (román, magyar, német) táblák és feliratok tájékoztatnak mindenről, misét is mindhárom nyelven tartanak. Átellenben német könyvesbolt.
Kicsivel arrébb egy mellékutcában a legfontosabb román népballadáról, a Miorițáról elnevezett étterem olyan oltyán hangulatban berendezve, hogy rögtön Curtea de Argeșben érzem magam tőle. Színházból van román, magyar és német is. Pár sarokkal arrébb zsinagóga, amit 1872-ben Ferenc József is meglátogatott. A városban született a magát Triesztben felépítő Francesco Illy, úgyhogy adja magát, hogy a legtöbb helyen Illy-kávét szolgáljanak fel. Hiányérzete a magyar soft powert keresőknek lehet csak: se könyvesbolt, se magyar borozó (pedig magyar borászok is vannak a környéken), se semmi, csak kicsit kijjebb egy kulturális központ, de az is inkább az itt élő magyar közösségnek. Az önkormányzat szerencsére gondoskodott arról, hogy a (sokszor még romos) műemlék épületek előtti tájékoztató táblák felhívják a figyelmet többek közt Klapka György szülőházára és a magyar zsidó kereskedők palotáira.
Ezt a multikultit a város a román szocializmus alatt veszítette el: Ceaușescu iparosító politikájának része volt az is, hogy óriási lakótelepeket húzzon fel, ahová a Kárpátokon túlról hozatott tízezerszámra embereket az újonnan létesített gyárakba dolgozni. Temesvár mára egyértelműen román város: mégis, a román városok közül ez a legkevésbé az. Nincsenek látványos román zászlók a köztereken, nincs semmiféle nacionalista nyomulás, mint az helyenként Erdélyben tapasztalható: sokkal inkább a fejlődés az, ami nagyon látványos, pláne ha valaki járt itt korábban.
A magyar sajtóba akkor került be Temesvár, amikor Dominic Fritz németországi németként lett itt polgármester. A liberális USR párt jelöltjét azért választották meg, hogy történjen végre valami, legyen gazdája a városnak. A változás pedig látványos: a buszok és villamosok vadonatújak (ahogy amúgy a helyi autóállomány is frissebb az átlag magyarhoz képest és érzésre sokkal kevesebb a Dacia, mint máshol az országban), a belvárosból eltűntek a villanyvezetékek, a szétrohadt paloták közül egyre több nyeri vissza régi fényét, az utak és járdák nagyrésze megújult, ráadásul rendes szegély is van az aszfalt mellett, a zebrákat piros festékkel emelik ki az úttestből, hogy messziről észrevehetőek legyenek, a polgármester a Facebook-oldala alapján kéthetente ad át egy új áruházat, cégközpontot (legutóbb az Amazon és az IKEA jelent itt meg, utóbbi Szegedről is vonzó lehet), a temesgyarmati bekötőúton pedig egymást érik az épülő társasházak, betoncsarnokok és kisebb üvegkockák.
Láthatóan nem németet akar csinálni belőlük, hanem egy olyan minimumprogramot megvalósítani, ami már sok magyarországi megyeszékhelyen is elérhetetlen álomnak számít: rendes infrastruktúra, működő közszolgáltatások, vonzó befektetési környezet.
Temesvár már nem az a Románia, ahová még a kétezres évek végén is lehetett időutazni meg katasztrófaturistáskodni: egy élhető, vonzó és rendezett európai nagyváros épül itt. Gyors tempóban. Amit látva bizony ér bezzegromániázni is.
Temesvár tehát a magyar közbeszédben való láthatatlansága ellenére igenis itt van, és sikeres is, a maga több mint 300 ezres lakosságával nagyobb, mint bármelyik magyarországi megyeszékhely, ráadásul gazdaságilag annyira jelentőssé vált a romániai rendszerváltást követően, hogy ma már Magyarországról is járnak át dolgozni az itteni üzemekbe, a napi szintű bevásárló- és benzinturizmusról nem is beszélve, Kübekháza polgármestere például a határ túlszélén tankoltatja az önkormányzat autóit, mert literenként legalább 100 forinttal olcsóbb ott a benzin. Ha Románia végre elnyeri a nyugat kegyeit, és bebocsátást nyer a schengeni övezetbe, az akkora lökést adhat ennek a régiónak, hogy az egy újabb EU-csatlakozással ér fel.
A mai hírlevél nagy-nagy témája tehát Temesvár lesz:
Dominic Fritz polgármestert román belpolitikáról, fideszes nyomulásról, az RMDSZ-ről, Temesvár fejlődéséről, európai kultúráról kérdeztem sok más mellett;
ajánlok öt jó helyet/programot, ha kedvet kapnál a városhoz;
és persze itt a közönségkedvenc rövid közép-európai híradónk is. Jó olvasást!
Aki emlékeztetné az EU-t, hogy az mennyi mindent köszönhet Romániának
Dominic Fritz 2020 ősze óta vezeti Temesvárt: a polgármester nem bánáti sváb, hanem németországi német, Badenből költözött Románia nyugatjába. Akit Fritz motivációi és háttere érdekel, olvassa el a vele készült 2020-as interjúmat. Akit a jelen: az ezt itt.
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to