Az államfőn túl: hogyan tudná akadályozni ellenzékből a Fidesz a Tiszát?

Jó reggelt! A mai hírlevél talán rövidebb a megszokottnál, de nézzétek el nekünk, egy 70 ezer karaktert közelítő részletes helyszíni riport jön majd hamarosan arról, hogyan lesz Montenegró az Európai Unió 28. tagja, az ilyet pedig idő nemcsak megírni, de utána kisimítani, átolvasni, másokkal is átolvastatni, újragondolni, aludni rá, szóval amit komoly cikkekkel szokás komoly helyeken. A mai menü a 2026-os választás előtti klasszikus forma: a hírlevél végén a legfrissebb és legrelevánsabb közép-európai történések, előtte pedig némi magyar belpolitika. Jó olvasást, itt mindig van mit!

---

A joghézag, aminek a betömése
megakadályozza a… mit is?

Lopakodva, a bizottsági vita szakaszának utolsó pillanataiban nyújtottak be a fideszesek a parlamentben két, törvénymódosítást módosító javaslatot a múlt héten, amikkel, mint ártatlanul mondják, csak egy joghézagot akarnának pont most betömni, az ellenzék viszont egyöntetűen azon kárörvend, hogy ezzel a Fidesz elárulta: választási vereségre készülnek. Arról van szó, hogy kiküszöbölnék azt a lehetőséget, hogy az Országgyűlés csak úgy megállapíthassa a köztársasági elnök akadályoztatását. Ilyesmire akkor van elvileg mód, ha az elnök valamilyen okból (például betegség vagy baleset, esetleg családi körülmények miatt) átmenetileg nem tudja ellátni a feladatát: ilyenkor sem állhat le az államélet és a jogalkotás, ezért erre az időre átmenetileg a házelnök veszi át a köztársasági elnök feladatait. A mostani módosító szerint a jövőben nem lesz elég, ha az akadályoztatást az Országgyűlés sima többséggel megállapítja, hanem ezt majd az Alkotmánybíróságnak (AB) is le kell okéznia, ráadásul a köztársasági elnök egyoldalúan nyilatkozhat majd arról, hogy most már nincsen akadályoztatva és visszatérne a hivatala gyakorlásához. Normális esetben persze teljesen érthető törekvés lenne valamiképp biztosítani, hogy a parlament csak úgy, nem tetszik alapon ne állíthassa félre egy időre a köztársasági elnököt. Az, hogy ez az egész felvetődik egy szorosnak ígérkező választás előtt, szépen rávilágít, hogy mennyire nem normális eset Magyarország tizenöt évnyi hatalomkoncentráció után.

A lényeget már röviden felvázolta a sajtó: a választás után a köztársasági elnök adja a kormányalakítási megbízást, és eleve, a jogalkotás rendes menetében is megkerülhetetlen szerepe van, hiszen a törvényeket csak az elnök aláírása után hirdetik ki a közlönyben, és ezután léphetnek hatályba.

Az elnök politikai vétója – a parlamentnek megfontolásra való visszaküldés – teljesen súlytalan, hiszen másodszorra már kénytelen a törvényt aláírni, azonban van egy másik, lényegesebb eszköze is az elnöknek: előzetes normakontrollt kérhet az Alkotmánybíróságtól, addig pedig az elfogadott törvény nem válik érvényessé. Sokáig persze nem lehet húzni az időt, az AB-nek (a többi eljárásfajták nagy többségével ellentétben) itt össze kell kapnia magát és 30 napon belül döntést hoznia, hogy alkotmányos-e az elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény. De tekintve, hogy az Alkotmánybíróságot a Fidesz nagyrészt lojális bírákkal töltötte fel, sőt, jelenlegi elnöke Polt Péter volt legfőbb ügyész, egy nem sokkal korábbi pedig egy bizonyos Sulyok Tamás; okkal lehetnek kétségeink aziránt, hogy egy ilyen döntést valóban csak és kizárólag jogi megfontolások alapján hozna meg az AB.

Akik most kárörvendéssel vegyes szörnyülködéssel fogadják a köztársasági elnök akadályoztatására vonatkozó új szabályokat (amiket, ne legyen kétségünk, biztosan el fog fogadni a sok bátor fideszes képviselő), azok valószínűleg a következő szcenáriót képzelték el: 2026 áprilisában szűk, semmiképp sem kétharmados többséggel nyer a Tisza Párt. A feketeövesekben, mint Fleck Zoltánban, már az is felvetődött, hogy Sulyok Tamás esetleg nem a győztesnek ad kormányalakítási megbízást, de ha ilyen ádázságot nem is lépne meg, azt elvileg simán bejátszhatja, hogy minden egyes elfogadott törvényt elküld előzetes normakontrollra. Egy ilyen helyzetet gyakorlatilag éppen lehetett volna azzal kezelni, hogy az Országgyűlés megállapítja a köztársasági elnök akadályoztatását (bár nem lett volna túl elegáns, hiszen ilyen fokú aktivitás pont, hogy nem akadályoztatás lenne, inkább az elnöki kompetenciákkal való visszaélés), és lám, most a Fidesz előre kicsavarja a Tisza kezéből az utolsó fegyvert, jajj.

Sulyok Tamás, Magyarország államfője. Fotó: Facebook

Ezzel szemben a valóság több szempontból is jóval összetettebb, hiszen az elmúlt tizenöt évben kiépített rendszer ettől eltekintve is egészen változatos módokat kínál az akadályoztatásra – mármint nem Sulyokéra, hanem egy nemfideszes kormányéra.