Jó reggelt! Vasárnap választunk, így hát rendes, Magyarországról elvándorolt hírlevélként adja magát, hogy saját magunkkal, azaz a diaszpórával foglalkozzunk: mennyi plusz szavazót hozott a konyhára az ellenzék londoni kampánya? Érezhető-e, hogy a kormány Marbellához közel is nyitott szavazási lehetőséget? Hány magyar szavaz a rakéták árnyékában Lembergben? Ezek mellett pedig szó lesz vonatozásról, Prágáról, a román szélsőjobboldalról és egy elbukott európai projektről. Jó olvasást!

2022 sem a diaszpórán fog múlni

Miközben a kilencvenes években még tizenötmilliós magyarságról beszéltek a politikusok, a fogyatkozó, Magyarországra elvándorló kisebbségek, az egyre kevesebb világra jött magyar gyerek mellett megjelent egy másik, a 2004-es EU-csatlakozást követően látványossá vált demográfiai kihívás: a magyarok kivándorlása. Ha valakit érdekel, milyen mozgatórugók dolgoznak az emigrálókban a magasabb fizetés és a jobb élet mellett, olvassa el Benei Péter klasszikusát, a Búcsú Magyarországtólt.

Mondják, hogy London Budapest után a második legnagyobb város, hogy félmillió magyar dolgozik külföldön, hogy egy idő után majd csak hazajönnek: a 21 Kutatóközpont februári tanulmánya 415 ezerre teszi azon Magyarországról elköltözött választópolgárok számát, akik most is külföldön tartózkodnak.

A tanulmány szerint ráadásul a köreikben az ellenzék sokkal népszerűbb a Fidesznél, így nem véletlen, hogy az ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Márki-Zay Péter nemcsak Kolozsváron, de Berlinben és Londonban is kampányolt az ottani magyarságnak, sőt, a brit fővárosban óriásplakáton hirdette, menjenek szavazni, miután a 21 Kutatóközpont tanulmánya kimutatta: több mandátum sorsáról is dönthet a diaszpóra, ha veszi a fáradságot, és elmegy szavazni a hozzá legközelebb eső konzulátusra, nagykövetségre vagy épp arra kijelölt külső helyszínre. (Vagy még inkább, ha a kormány lehetővé teszi az online szavazást. Ezesetben rengetegen közölték, hogy szavaznának a hazaiakra, pár órát vezetni vidékről a fővárosba vagy a környező nagyvárosba ugyanis nem feltétlenül vonzó dolog. Ez politikai akarat hiányában hipotetikus lehetőség.)

Csalódás lehet, hogy a külképviseleti névjegyzékben szereplők számában nem figyelhető meg semmiféle nagyobb, látványosabb ugrás. A választási iroda tegnap esti adatait összeszámoltam, sorrendbe raktam, melléjük téve a négy évvel ezelőtti adatokat, valamint az Eurostat 2021-es számait arról, hogy melyik országban hány magyar él a statisztika szerint. A pártízfős létszámú országokat kihagytam, ahogy a szintén nem tömegeket felvonultató Oroszországot, Kínát, az USA-t és Kanadát is.