Az olasz maffia legyőzése: de sikerült?

Tiszta kezek a pasztában meg a római NER

Üdv Rómából! Orbán Viktor politikai célja kapcsán Magyar Bálint már a legeslegelső Orbán-kormány kapcsán is „szervezett felvilágról“ írt – 2010 óta pedig először egymaga, majd Madlovics Bálint szociológussal kiegészülve fejti ki az orbáni maffiaállam lényegét: informális hatalmi hierachia, csúcsán a maffiafőnökkel, aki az állami vagyont sajátjaként adja ki kezelésbe hűbéreseinek. A maffiázás május után az Orbán utáni új budapesti kormány kommunikációjába is megérkezett:

Magyar Péter többször is „magyar Cosa Nostráról“ beszélt. Az orbáni maffia elleni harcban pedig megjegyezte, hogy talán Magyarországnak nem kell akkora áldozatokat vállalnia, mint Olaszországnak – utalva evvel vélhetőleg Giovanni Falcone és Paolo Borsellino palermói ügyészek 1992-es meggyilkolására.

De jó példa Olaszország a maffia elleni harcban? A hírlevélben ennek járunk utána.

Az olasz maffia nem maga az állam

Az olasz párhuzamok sok tekintetben megállhatnak Magyarország kapcsán, mert a politika és gazdaság összefonódása miatt időközönként ott is összeomlik az egész pártrendszer. Mindazonáltal a maffiával való párhuzam annyiban problematikus, hogy a délolasz maffia nem maga az állam – mint ami a NER volt –, hanem egy mellékállam, amely a hivatalos államot befedni, befolyásolni, megszorongatni akarja.

A maffia a hivatalos állammal összefonódhat, de lényegileg nem azonos vele – a rendőrség vagy ügyészség egyes részei még a legsötétebb években is igyekeztek fellépni a maffiával szemben.

Éppen ebben különbözik az orbáni maffiától, amely államként uralhatta az erőforrásokat, a jogalkotást és az erőszakszervezeteket – és éppen ezért, ellentétben az olasz maffiával, formálisan nem is kellett mindig illegálisnak lennie. Az orbáni maffia maga szabta a legalitás kereteit – az olasz maffia azokon kívül, esetleg azt manipulálva létezik. De maga az állam egésze még Dél-Olaszországban se lett olyan módon egyenlő a maffiával, mint Magyarországon Orbán alatt – felmerül ezért a kérdés, hogy nem inkább a feudalizmus lenne-e a megfelelőbb leírás a NER-re.

Az olasz helyzet azért is más, mert a maffia önálló tényező maradt a politika mellett (felett, alatt, között) – a maffia célja természetesen a politika behálózása volt, de nem politikusok váltak maffiózókká, hanem a maffiózok kerestek maguknak politikai védelmet, esetleg egyes vállalkozók – mint Silvio Berlusconi – a gazdasági hatalmuk biztosítása miatt léptek be a politikába. A gazdaság keresett menedéket, védelmet a politikában – esetleg teljességgel foglyul is ejtve azt.

Magyarországon azonban a NER legtöbb szereplője nem a gazdasági életből érkezett, hanem a politikai hatalom révén szerzett gazdaságit. A politika uralta le a gazdaságot maffiaként. Az olasz helyzet sokkal inkább hasonlatos a szlovákhoz – nem véletlen, hogy az olasz maffia Szlovákiában jelent meg inkább –: a fél-alvilág keres kapcsolatot a politikával, hálózza azt be. Nem Ficónak van maffiája – hanem a maffiának Ficója.

De térjünk vissza a maffiás hasonlatokra!

Ezeknek nem történelmi, hanem szimbolikus jelentőségük lenne. Mégis érdemes megnézni az olasz korrupció, maffia elleni küzdelem egyik következményét – például a politikai rendszer zajos összeomlását és csendes átmentését.