Az olasz vidék, ami nem értjük, miért nincs tele turistával (de örülünk neki)

Szerény kilátás Ripatransone egyik játszóteréről. Fotó: Bukovics Martin, 2025

Mire gondol valaki, ha azt hallja, elutazunk Olaszországba nyaralni?

A közép-európai többség talán a velencei riviérára, az osztrák-magyar-cseh turisták kedvenc Bibionéjára és Jesolójára, esetleg eszünkbe juthat a kényelmesen körbebringázható, német turisták által huzamosabb ideje megszállva tartott Garda-tó, egy toszkán körtúra nehezen élvezhető, túlárazott vörösborokkal, Firenzével, Sienával, akár egy kisebb városnézős kirándulás Rómában, Nápolyban, akár Milánóban, közelsége okán talán az annyira nem is olasz Triesztben, vagy persze örök klasszikusként Szicília, esetleg a legszebb partszakaszokkal rendelkező Szardínia.

Persze csak tippelek, de most mondok egy olyan tippet, ahová alig megy valaki, holott mindent tud, és nincs annyira egetverően messze, mint a csizma talpa, a kulturálisan a pannon viszonyokkal sokban rokon Kalábria, de mégis van olyan jó ár-érték arányban:

Marche, a Pó-deltától délre, az Adria partján az Apenninek lábai alatti dimbes-dombos tájon kényelmesen végigterpeszkedő régió, annak is a Picenónak nevezett lentebbi, legdélebbi, Anconától még bőven délre található része.

Marche előnye az, ami a hátránya sokak szerint: hogy már nem észak, de még nem dél, és hogy a periférikus Adria-parti fekvése miatt kiesik az olasz csizmán végighúzódó Velence-Bologna-Firenze-Róma-Nápoly aortából. Marche az ipara miatt jól él, de nem drága és nem hivalkodik, a délolasz régiókkal szemben nincsenek lerohadva a városai, sőt, gondosan karban vannak tartva, rendezettek, tiszták, élhetőek. Emberléptékű minden, ráadásul sokan váltanak automatikusan angolra, ha nyelvi bizonytalanságot érzékelnek, ami Olaszországban minimum meglepő, hát még ott, ahol kevés a turista. Hivatalosan ezt a részt Közép-Olaszországhoz számolják, ami nemcsak a többi régióhoz viszonyított gazdasági mutatói alapján, hanem történelmileg is abszolút helytálló, elvégre az olasz egységig hosszú évszázadokon keresztül a Pápai Államhoz tartozott a terület. Marche látképileg a gyönyörű Umbria meghosszabbítása a tengerpartig: dimbes-dombos, szőlőkkel és olajfákkal teleültetett kultúrtáj, nem csupán szépen megőrzött, hanem valamennyire – és nem elsősorban az erre nyáron elnéző turisták miatt – élő középkori kisvárosokkal a dombtetőkön.

A Picenót, Marche déli részét tavasszal jó egy hónapon keresztül bejártam, körbekóstoltam és kilométerenként megálltam fotózni még a harmincadik napon is – mert klasszikus, képeslapokra kívánkozó kilátás kísért bármerre, amerre jártam és hogy legyen sok fotó az öt érvem mellé, hogy miért nézzétek meg ti is ezt a részt.