Boszorkányégetés helyett újraválasztás

Így örült Ursula von der Leyen az újraválasztásának. Fotó: Európai Parlament

Ursula von der Leyen tegnap Strasbourgban előadott, Európai Parlamentbeli újraválasztási beszéde jórészt a kilencedik ok lehetne a listánkban arra, hogy miért nem kellene ő egy második ciklusra az Európai Bizottság élére – vagyis kellett volna, mert tegnap délután csak megszavazták –, már azon túl, hogy még arra sem vette a fáradságot és nem vállalta a politikai kockázatot/felelősséget, hogy ha már csúcsjelölt, listavezetőként megméresse magát az EP-választáson hazájában, Németországban, ahol egyébként még soha, semmilyen választást nem sikerült nyernie.

Nyolc ok, ami miatt az Isten óvjon minket Von der Leyen újrázásától

Von der Leyen rögtön a beszéde elején cinikus mosollyal az arcán a „demokrácia házának” nevezte az Európai Parlamentet, és még szünetet is hagyott, hogy megtapsoltassa a – vele ellentétben választáson pozícióba került – európai parlamenti képviselőkkel ezt a „bókot”. A bók persze a részéről nem volt őszinte, sőt: épp egy nappal korábban nyilatkozta egy távozó holland liberális képviselő, Sophie in ‘t Veld, hogy Von der Leyen „gyűlöli az Európai Parlamentet”, politikai célokra használja a jogállamiságot, és befekszik a tagállami kormányoknak.

Beszédét a régi-új bizottsági elnök az európai polgárok jogos félelmeivel kezdte, amik szélsőséges megosztottsághoz vezetnek: ezt rögtön a szélsőséges pártokra is kente, és leszögezte, hogy ő sosem fogja elfogadni a végletes megosztottságot. Az természetesen elő sem került, hogy a von der Leyen által csúcsrajáratott moralizálós jóemberpolitika mennyiben járult hozzá a politikai megosztottság fokozásához. Érzelmi hatásként felidézte az előző ciklusból az alkalmakat, amikor az EP-be meghívták Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, illetve Navalnij feleseségét, valamint azt az egyperces néma csendet, amikor a covid áldozataira emlékeztek a képviselők. 

Aztán hamar rá is tért az ígérgetésre.