Egy sör, és máris Hitlerről van szó
Helyszíni riport a németországi választás előtt Drezdából
Drezda Äußere Neustadt nevű negyede Szászország egyik legbalosabb körzete, nemhogy a szélsőjobboldali AfD vagy a jobbos-liberális FDP plakátjait nem látni itt, de még a kereszténydemokrata CDU-ét sem, a szociáldemokrata SPD kevés reklámjára pedig válogatott szidalmakat firkáltak arról, hogy már csak a szocialista Linke jöhet szóba. Az egykoron tényleges művésznegyedként működő, ma már inkább kontrollált dzsentrifikáció alatt álló, kocsmákkal, szusibárokkal, kávézókkal és mindenféle éttermekkel teli Äußere Neustadt az egyik legizgalmasabb része az egykori NDK-nak.
A rendszerváltáskor romos, gyakran komfort nélküli, a drezdai bombázás által érintetlenül hagyott 19. század végi, 20. század eleji bérházakkal volt még teli a negyed, ezeket mára nagyrészt felújították, erkélyeket toldottak hozzájuk – a szocialisták azonban a nyolcvanas években ledózerolták volna a komplett negyedet, hogy panelokat húzzanak fel a helyére, itt ezért megtűrt módon kvázi-házfoglalók laktak, jellemzően olyan fiatalok, akiknek nem utalt ki lakást a rendszer, gyakran ellenzékinek számítók is itt vegyültek el észrevétlenül a tömegben.
Az így az NDK-ban organikusan kialakult alternatív-baloldali művésznegyed 1990 júniusában a német egységre, az addigra közzétett negyedlebontási tervekre és az NDK-ba belelátott társadalmi utópia bukására való elkeseredett reakcióként fogta magát, és hogy ne érje el a nyugatnémetek jövetelével a keletnémet területre is beszűrődő kapitalizmus, spekuláció, konzumfetisizmus, bérletidíj-emelés, reklámzaj, pláne ne az éjszakai záróra intézménye, kikiáltotta pár napra a függetlenségét Bunte Republik Neustadt (Neustadti Színes Köztársaság) néven. Az apropó a nyugatnémet márka közelgő keleti bevezetése volt: a Neustadt határain megjelentek mindenféle transzparensek arról, hogy a terület a Neustadti Színes Köztársaság ellenőrzése alatt áll, ahol továbbra is az NDK-márka van forgalomban.
Festékkel ráfestették az utakra és járdákra a határokat és táblákat is kiszegeztek erről tájékoztatásként, majd saját kormányt alakítottak, amely első lépésként kifejezte csatlakozási szándékát a Vatikánhoz. Saját pénznemük is lett, a keletnémet márkával 1:1 arányban, az annál jóval értékesebb nyugatnémet 1:2 arányban váltották, a címerüket pedig megoldották annyival, hogy a keletnémet búzakalász közé beszerkesztették Mickey-egér fejét. Ők ugyanis – számos keletnémethez hasonlóan –
nem az NSZK részei akartak lenni, hanem egy olyan új és önálló, demokratikus szocialista keletnémet államot akartak, amely nem követi el az NDK hibáit.
Csakhogy 1990 júniusában, a berlini fal leomlása után, de még a német egységesülés előtt igazi esély erre már nem volt. A művészeti projektbe oltott tiltakozásként alakult mikroállam emlékét ma egy politikamentessé vált színes utcabál őrzi június harmadik hétvégéjén. Ma a kerület szélén egy múzeum szól erről az időszakról.
A Neustadt nagyszerű hely. A németek az ország ezen részén a saját tapasztalataim szerint eleve sokkal kíváncsibbak és közvetlenebbek a látogatókkal, a Neustadt azonban még ezt is felülmúlta, szabályosan tapadtak rám az arcok, hogy meséljenek, mintha tudták volna, miért vagyok ott: hogy őket faggassam.
Hitler már egy sör után előjött
Egy spätiben, éjjel-nappaliban kezdünk egy üdvözlősörrel, Meissner Privatbrauerei, környékbeli, ez tűnik a kínálat legjobbjának és legdrágábbjának, 2 eurós palackárért egy prémiumnak számító, aromakomlókkal is finoman megszórt vastag pilsnert kapok, kesernyét sajnos alig, malátaédességet inkább, itt ezt szeretik. Rögtön be is ül mellénk az utcára a közel-keletiek által vitt bolt elé kirakott rozoga sörpadokra egy fiatal fekete srác, „kell valami?”, kérdezi, beigazolva az ennyire balos nyugat-európai negyedek iránti sztereotípiámat, miszerint drogot itt bizonyára minden harmadik ember árul.
De ő nem ezt teszi, mondja a kérdésemre, hanem A2-közeli németséggel magyarázza, hogy egyszerűen szeret segíteni az embereknek, „mert mindannyian emberek vagyunk, utána németek vagy szomáliak, ti amúgy honnan jöttök?” Mondjuk, hogy Magyarországról, amire meglepő válasz érkezik: „A barátnőm magyar, Anita a neve, most voltam két hete a fővárosotokban, szuper emberek, nagyon kedves volt mindenki, nem mint a németek, akik minden rossznak elkiabálnak az utcán.”
Köcsögök eddig az országban csak Szászországban voltak vele, Düsseldorfban, Frankfurtban, Münchenben, Berlinben soha nem volt gond, csak itt, Drezdában, itt átnéznek rajta vagy beszólnak neki, ha megszólít egy helyit, hogy beszélgethessen vele németül. Menekültszálláson lakik, de fizet érte, a drezdai Amazon-raktárban dolgozik, ez tartja itt, ezért jött ide, mert itt van munka. Abból, amit elmondott, elég furcsa körülmények lehetnek ott, ugyanis állítása szerint sokkal kevesebb pénzt kap ugyanazért a munkáért, mint a fehér bőrszínűek, és be sincs jelentve. A német minimálbérnél, 12,42 eurónál kevesebbet, 11 eurót kap csak kézhez, de van, hogy kevesebbet. A választásról kérdezem, hogy szerinte az AfD-vel ez másképp lesz-e, de
hevesen tiltakozni kezd: „Az AfD az Hitler pártja. Róla még Afrikában is tanulsz az iskolában. Ha AfD lesz, minket azonnal kiraknak. Lehet, hogy akkor Magyarországra kell mennem a barátnőmék családjához. Nagyon kedvesek a magyarok!”
Itt a kocsmákban simán lehet cigizni, az árak olyanok, mint tíz éve, amikor a nyugatnémet Wiesbaden-Frankfurt-tengelyen voltam egyetemista: akkor és ott került egy korsó sör 3,50 euróba. A Dynamo Dresden szurkolóinak egyik szűk, sárgára festett falú füstös törzskocsmájában, ahol a pultos egy hetvenéves szórakozott figura volt, negyvenes-ötvenes marcona alakok dartsoztak, a rádióból a híradó szólt és a falon meccsbelépők, az ultrákról készült fotók és a Pilsner Urquell kiválóságát és sörbeli elsőségét igazoló reklámanyagok lógtak, valaki azért vicceskedve ránk szólt, hogy tilos a dohányzás, mert Németországban minden tilos, majd hozzánk lépett, és azt akarta mindenáron megtudni, honnan jövünk. Én ilyenkor meg szoktam kérni a németeket, hogy találják ki – Svédország, Spanyolország szoktak lenni a tippek, de a magyart vélték már venetói dialektusnak is –, ő azonban nem volt erre hajlandó, majd
mikor mondtam neki, hogy Magyarországról, röhögött, hogy hallja ám, hogy osztrák vagyok, ekkorát ne túlozzak, pláne mivel „mi” miattunk tört ki az első világháború, és utána „mi” szabadítottuk rájuk Hitlert, aki miatt a mai napig szívnak.
A felvetésemre, hogy a szarajevói merénylet esetleg csak az ürügy volt, 1933-ban pedig nem „mi” szavaztuk meg Hitlert, hanem „ők”, még jobban röhögött: „A császármorzsa-készítés mellett az osztrákok a terelésben a legjobbak!” A velem lévő mércés Tóth Csabáról már elhitte, hogy magyar, mondta is, mennyit volt gyerekként a Balatonon, mert az már a nyugat volt nekik, ott ihatott még Pepsi Colát is.
Az idén kereken 50 éves, de 35-nek is simán kinéző beszélgetőpartnerünk mindenáron politizálni akart, ugyanis fogalma nem volt arról, hogy kire szavazzon. „Apám kommunista párttitkár volt Drezdában. Ezért a Linkére szoktam eddig. De most, hogy idősödöm, megfordult már a fejemben az AfD és az FDP is, mert igazából az a fontos és csak az számít, hogy a végén neked mennyid van a pénztárcádban.” A CDU-ra és az SPD-re nem akar, „mert nem”, a Zöldek szerinte „nem ezen a világon élnek, azt hiszik, hogy mi majd félni fogunk a szlávoktól, csak mert ők azt mondják”, Sahra Wagenknechttel az a baja, hogy nem adta vissza a parlamenti mandátumát, amikor kiszakadt a Linkéből, hogy a népre bízza magát. „Kőkonzervatív kommunista, érdekes kísérlet”, és nagyon reméli, hogy a BSW nem jut be a parlamentbe, ő igazából csak ennek szurkol, mert „úgyis CDU-SPD-nagykoalíció lesz a vége”.
Ő ezt sajnálja, keményen balosként szívesen látná ugyanis az AfD-t kormányon, úgy ugyanis „varázstalanodnának és lemenne a támogatottságuk és véget érne végre ez a tűzfalcirkusz, hogy minden csapból ők folynak”. Bezzegausztriázok: az FPÖ kormányon már kétszer is megfelezte a támogatottságát, mondom, ez tényleg működhet, mire ő már a sokadik söre után elkezd ismét hitlerezni és osztrákozni, kilyukadva oda, hogy ha az első világháborút megnyerték volna, most nem kellene magyarázkodniuk Hitler meg Auschwitz miatt, hiszen azok meg sem történtek volna. Egy ponton, Donald Trump, a felfüggesztett USAID-pénzek, az orosz-ukrán háború és a gázai helyzet kitárgyalását követően megkérdezi a Csabától, hogy ugye jól érzi, hogy ő azért nem akar háborúzni az oroszokkal, mert zsidó, feltéve ezzel az este végére a pontot, ennél tökéletesebb és sztereotípabb riportalapanyag nincs. Távozáskor dafke egy osztrákos wiederschaunt vetek nekik oda, mire csak úgy záporoznak a pult környékéről a replikák: servus, pfiat di. Neustadtban a magyarok is osztrákok, itt még él a monarchia.
Kire kell szavazni, hogy béke legyen?
Reggel kimerészkedve a negyedből a belváros felé megjelenik már a jobboldal is, de csak plakátokon: a liberális FDP-n és a szociáldemokratákon kívül mindenki kiírta valamilyen formában, hogy fontos számára a béke. A belvárosban és a szocialista tömbök övezte, márkás boltokkal teli bevásárlóutcán, a Prager Straßén mindössze egy politikai aktivistát látni, egy szakállas hatvanast, aki letámasztotta a rozoga, a marxista Junge Welt napilap matricájával és szórólapjaival ellátott bringáját az utca szélére, hogy egy méretes szovjet zászlót lengetve árusítson egy kiáltványt, ami a békére való felhívásról szól. Épp egy biciklijén ülő idősebb, már őszülő bajszos, kockásinges-bőrdzsekis férfival diskurál, mint hallom, a fociról, de int, hogy lépjünk oda mi is.
„Kire kell szavazni ahhoz, hogy történjen valami a béke érdekében?” – megyek oda kérdezősködni, mire a bringán ülő azonnal rávágja, hogy az AfD-re. A szovjet zászlós úr illedelmesen kiegészíti: „Van azért egy másik opció is, BSW a neve.” „Azok rohadt kommunisták, egy szakadárpárt, semmi esélyük! Most erőt kell mutatni, különben nem lesz semmi” – kontráz rá a bringás. Helyben az AfD már most a legerősebb párt: Szászországban 36%-on állnak, megelőzve a 30%-on álló CDU-t. Országosan fordított a helyzet a mérések szerint: a CDU/CSU 30%-on, az AfD 20%-on áll. Miután a bringás megtudja, hogy magyarországi újságírók vagyunk, ennek nagyon megörül: ő mindig is tudta, hogy a magyarokat az igazság érdekli. Kisajátít minket magának, lelkesen, nagy hangerővel magyarázni kezd: „Orbán kiváló vezető. Beint az EU-nak, amikor kell. Jó volt Magyarországon 1989-ben a Forma-1-en. Biztos jó most is. Irigyellek benneteket.”
Kérdezem, miért épp az AfD-re szavaz: „A csőcselék miatt, ha érted, kik azok. Sokkal többen lettek 2015 óta. Én kint lakom egy paneltelepen, a Nettóban mindig új arcokat látok, folyamatosan áramlanak ide. Kilencven százalékuk segélyből él, a nőiknek nagy a hasuk, a mi nőink viszont nem vállalnak gyereket, húsz éven belül kisebbségbe kerülünk, mi, németek. Ez egy lakosságcsere!” A kérdésemre, hogyan tudna ennek az AfD véget vetni, ha eddig a német bürokrácia nem volt képes erre, azt mondja: az AfD-sek azonnal lezárnák a határokat és kitoloncolnának mindenkit, akinek nincs menekültstátusza, az összes gazdasági bevándorlót, csak akarat kell hozzá.
A migránsokra különböző csúnya szavakat használ, próbálván lefordítani ezeket felváltva piszoknak, reteknek, hordának, négereknek és félbarnáknak nevezi őket, a fő problémája velük az, hogy látványos az utcai jelenléte az afrikaiaknak, és hogy nem érzi magát miattuk már sem biztonságban, sem Németországban.
Egy ponton eljut ő is Adolf Hitlerig, de előtte még kifejti, hogy attól, hogy AfD-szavazó, még nem náci. Vagyis de, röhög fel, igazából pár hónapja már náci. Az történt ugyanis, hogy a kedvenc belvárosi hentesénél állt sorban, amikor berontott oda pár antifa és elkezdtek ordibálni, hogy aki ül, az náci, mire rengeteg vendég kényszeredetten felállt és távozott a helyről. Ő viszont megörült annak, hogy eltűnt a sor és az asztalok sem foglaltak már, így helyet foglalt. „Így lettem náci. És így, hogy náci lettem, nyugodtan megebédelhettem. Ki ne akarna ilyenkor inkább náci lenni?”
A balosok szerinte eleve mindenhol nácit látnak, ami szerinte azért is furcsa, mert – csatlakozott rá az úr Alice Weidel AfD-elnök Elon Musknak előadott gondolatmenetére – Hitler baloldali volt, ugyanis számos, ma is érvényben lévő jóléti intézkedés alapját ő fektette le. Götz Aly könyveiben benne van minden, mondja, majd elkezd mesélni arról, hogy az USA mennyi disznóságot csinál világszerte, hogy mennyire felmentek az élelmiszerárak meg a rezsi és hogy az állam semmit se tesz már a népért. A szovjet zászlós végül kiment minket a nyolcadik mindenképpen elolvasandó tényfeltáró könyv ismertetése elől, és közli, hogy este tüntetnek a belvárosban a békéért, feltétlenül jöjjünk, mert a média elhallgatja őket. Úgy lesz.
A migrációkritikus szociáldemokrata békepárt
Előtte azonban jelenésünk van még a Linkéből kiválva BSW néven saját pártot szervező Sahra Wagenknecht lakossági fórumán, amit a drezdai vásárba hirdetett meg az Elba-parton. Ha hihetünk a friss szászországi közvélemény-kutatásoknak, a BSW a tartomány legnépszerűbb baloldali pártja, legalábbis 11,8%-kal már a tavaly őszi tartományi választáson is maguk mögé utasították a többieket. Wagenknechték most 7%-on állnak, a Zöldek ugyancsak, a szocdem SPD 5%-on, a Linke 4%-on.
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to GEMIŠT to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.