GEMIŠT

Share this post
Miért nem szavazok mégsem Márki-Zay Péterre? [Endorsement 2022]
www.gemist.hu

Miért nem szavazok mégsem Márki-Zay Péterre? [Endorsement 2022]

Varsányi Bence
Writes Varsányi Bence · Subscribe
Mar 16, 2022
7
14
Share this post
Miért nem szavazok mégsem Márki-Zay Péterre? [Endorsement 2022]
www.gemist.hu

Új, neu, Нова, nou: az endorsementek április 3. előtti nagy özöne!

Kire szavazzunk majd, és miért? Mi alapján mérlegeljünk? Mik azok a témák, amik fontosak? Milyen kijelentések tántorítanak el valakitől? Vállalható-e valaki csak azért, mert egy hangsúlyos témában azt gondolja, amit mi, de minden másban az ellenkezőjét? Felülír-e mindent a háború? És a járványkezelés? Miért az ellenzék? Miért a Fidesz? Miért a Kutyapárt? Miért a Mi Hazánk? És fordítva: miért nem?

Egyáltalán, van értelme elmenni szavazni egy illiberális demokráciában?

Bár ezt minden négy évben el szokták mondani, a járvány, a háború és ezek kezelése miatt tényleg ez lesz az eddigi legfontosabb választás Magyarországon, még úgy is, hogy láthatóan sem az ellenzék, sem a kormány nem kommunikál újabban mást: eltörölnék az értelmetlen korlátozásokat és békét akarnak.

Szeretnénk minél több véleményt látni arról, mik a szempontok ikszelés előtt. Mostantól április 3-ig rendszeresen jelentkeznek a Gemišt szerzőinek és felkért vendégszerzőinek véleménycikkei: elsőként Varsányi Bence, a korábbi Azonnali egyik legnépszerűbb publicistája írja meg, miért nem szavaz mégsem Márki-Zay Péterre.

A Gemišt az előfizetéseitekből él, ezért totálisan független nemcsak pártoktól, ilyen-olyan érdekcsoportoktól, hanem az unalmas hazai médianarratívától is. Fizess elő, vagy iratkozz fel!


Nem tudom, ki hogy van vele, de én eddig minden választásnál jóval előre tudtam, hogy hova fogok ikszelni, a mostaninál viszont életemben először, pár hónap leforgása alatt kétszer is meggondoltam magam, hogy aztán ugyanoda térjek vissza, ahonnan elindultam

2014-ben már nem tudtam a Fideszt, és még nem tudtam a Jobbikot támogatni, így életem első választásán otthon maradtam, négy évvel később pedig sokakhoz hasonlóan én is elhittem, hogy a már nemnáci Jobbik leválthatja a kormányt.

Valódi változást akaróként viccpártra sem akartam eddig szavazni, mert ugyan a kutyapárt akcióit általában ötletesnek tartottam, jól rámutattak a jelenlegi rezsim abszurditására, valahogy mégis megvolt bennem az az érzés, hogy az Országgyűlésbe olyanokat szeretnék juttatni, akik komolyan veszik legalább saját magukat.

A 2019-es önkormányzati választások után már világossá vált számomra, hogy a következő években sem lesz igénye a magyar társadalomnak a harmadikutasságra, marad a narancs és a „szivárvány”.

Ezt a meggyőződésemet csak erősítette, hogy az egyetlen „más” jelölt, Márki-Zay Péter kvázi esélytelenként indult az előválasztáson tavaly ősszel. A két esemény közt eltelt időben viszont rájöttem, hogy akármilyen mókás dolgokat csinálnak a kétfarkúak, mióta önkormányzati képviselőik es alpolgármesterük is lett a fővárosban, vicces flashmobok ide vagy oda, elkezdtek komoly politikai szereplőkként viselkedni, és rengeteg, szerintem társadalmilag hasznos dolgot csinálni.

A voksomat már biztosnak éreztem az idei országgyűlési választásra, ráadásul nemcsak protestszavazatként, de nyugodt szívvel húztam volna be a Magyar Kétfarkú Kutyapártot a szavazólapon. Aztán megtörtént a lehetetlen, Márki-Zay Péter lett az „egyesült ellenzék” közös miniszterelnök-jelöltje, és akármennyire is irtózom Gyurcsányoktól, a szegfűtől, az LMP nevű viccpárttól, a karanténtálib Párbeszédtől és az elparizeresített Jobbiktól, valódi esélyt kezdtem látni a változásra – végre egy olyan jobboldali jelölt állt Orbánnal szemben, aki képes lehet összefogni az ún. ellenzéket.

A Telex persze rögtön le is csapott Márki-Zayra, a magyar Trumpként hivatkoztak rá, de hát mit is várhat az ember attól a laptól, amely élből elutasít bárkit, aki jobboldali, es olyan nagyinterjút közöl Gyurcsány Ferenccel, amit még a legelvetemültebb PR-szakember is megirigyelne.

A portál trumpozása csak megerősített abban, hogy Márki-Zay a helyes választás, viszont az élet nem ilyen egyszerű, és ahogyan teltek a hónapok, kénytelen lettem igazat adni nekik: a miniszterelnök-jelölt trumpozása mindössze előrelátás volt.

Most anélkül, hogy belemennék abba, hogy mi a véleményem a migránsozásról/buzizásról/fogyatékosozásról, szögezzük le: nem célszerű úgy miniszterelnökként, vagy akár csak egy nagyobbacska település vezetőjeként működni, hogy heti rendszerességgel kell a sajtónak és az egész országnak magyarázkodni arról, hogy amit mondtam, „azt nem is úgy gondoltam”, egyszerűen csak olyan meggondolatlanul locsogok-fecsegek, mint egy kiscsoportos óvodás.

Habár erre is léteznek megoldások, én személy szerint nem szeretnék olyan miniszterelnököt, akinek minden beszédet háromszor kell lecsekkolnia a sajtósának, és még akkor sem biztos sohasem, hogy nem „robban a bomba” egy random lakossági fórumon. Trump persze egészen más szinteken mozgott, Péterfi Juditnak talán nem kell majd elkoboznia Márki-Zay telefonját a választás napján, hogy ne tweeteljen hülyeségeket, de azt hiszem, érthető a hasonlat, és az orosz-ukrán háború kitörése óta fokozottan igaz, hogy felelős beszédre van szükség a politikusoktól.

A személyi problémákon kívül, bár sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni, léteznek azért szakpolitikai kérdések is, és egy bizonyos ilyen miatt döntöttem el végleg, hogy nem szavazok az összefogásra.

Keep reading with a 7-day free trial

Subscribe to GEMIŠT to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.

Already a paid subscriber? Sign in
A guest post by
Varsányi Bence
Pályaelhagyó újságíróféleség.
Subscribe to Varsányi
© 2023 Gemišt
Privacy ∙ Terms ∙ Collection notice
Start WritingGet the app
Substack is the home for great writing