Hogyan (nem) lesz egy szélsőjobboldali politikus Ausztria kancellárja?

Jó reggelt! Ma debütál EP-választási rovatunk, amiről rögtön szavazhattok is, előtte azonban Techet Péter ír az osztrák belpolitika nagy kérdéséről, azaz hogy hogyan lehet megakadályozni azt, hogy Ausztriának szélsőjobboldali kancellárja legyen. Mert meg lehet, nem is olyan bonyolultan. Utána jönnek a közép-európai történések az új horvát pártkatona főügyészről, a megszűnő prágai nonstopokról, a trieszti jégzajlásról, Srebrenica jelenéről és a németországi menedékkérők pénzügyeiről. Jó olvasást!

---

Hogyan (nem) lesz egy szélsőjobboldali politikus Ausztria kancellárja?

Négy szlogent is felvillantott nemrég az FPÖ a pártelnökkel kapcsolatban: Kickl megcsinálja; A népből, a népért; Népkancellár; Kickl, ki más. Fotó: HK / Fb

Ősszel parlamenti választásokat tartanak nyugati szomszédunknál. Valamennyi közvélemény-kutatást stabilan vezeti a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ).

A párt elnökének, Herbert Kicklnek akár sikerülhet, amitől 2000-ben még megfutamodott Jörg Haider, és ami 2017-ben nem jött össze Heinz-Christian Strachénak: Ausztria kancellárja lenni.

Az FPÖ-n belül is a radikális szárnyhoz tartozó Herbert Kickl már egy éve – azaz amióta a közvélemény-kutatásokat vezeti a párt – azzal kampányol, hogy ő lesz a „Volkskanzler“, azaz a „népkancellár“. A kifejezést Adolf Hitler használta magára. Az osztrák sajtóban „Volkskanzler Kicklt“ gunyorosan csak „VoKaKi“-ként szokás rövidíteni. A Kickl-féle jelszó nem csupán kikacsintás a nácizmus felé, amelynek szellemi örököseként jött létre a második világháború után az FPÖ (először Függetlenek Szövetsége néven), hanem kettős stratégiát mutat: ha szövetségi kancellár lesz Kickl, akkor „népkancellárként“ hirdetheti meg az ország politikai és alkotmányos átalakítását; ha viszont az alább ismertendő okokból Kicklből mégsem lesz szövetségi kancellár, akkor rendszerellenzéki „népkancellárként“ lehet néptribün.

Ha most vasárnap lennének a választások, az FPÖ futna be az első helyre: a szélsőjobboldali ellenzéki pártot, amely 2002-ben és 2019-ben is korrupciós ügyei miatt repült az akkori kormányokból, ma 30 százalék fölött mérik. Az FPÖ történelme során sohasem volt még ilyen (és ilyen hosszan ennyire) erős. Mindazonáltal ez még nem jelenti automatikusan, hogy Herbert Kickl személyében először lehet szélsőjobboldali kancellárja Ausztriának 1945 után.

Kickl megnyerheti ugyan a választásokat – és jelenleg tényleg nem látni, mi vetné vissza az FPÖ-t a második vagy harmadik helyre –, de a kancellársághoz kell még az államfői felkérés, valamint a parlamenti többség. E kettő egyikén is elbukhat a „VoKaKi“-projekt.

Megakadályozza az államfő Kicklt?

Az osztrák alkotmány értelmében az államfő bárkit megbízhat kormányalakítással, döntésében nincs kötve sem a választási eredményhez, sem a parlamenti erőviszonyokhoz, sem a pártok megegyezéseihez. Természetesen jelöltje csak akkor válhat kancellárrá, ha aztán többséget kap a parlamentben. De az államfő elvileg korlátok nélkül tud újabb és újabb személyeket kormányalakítással megbízni, akik nyugodtan mindig elbukhatják a parlamenti többséget. Ebben az esetben a korábban hivatalban lévő kormány ügyintézőként tovább működik. Az államfői, vég nélküli játéknak egyedül csak az vethet véget, ha a parlament két háza közös ülésen népszavazást kezdeményez az államfő elmozdításáról, és a nép ellene szavaz.

Alexander Van der Bellen egyelőre nem jelentette ki nyíltan, hogy Herbert Kicklt nem lesz hajlandó kormányalakításra felkérni, de sokak szerint az utolsó elnöki mandátumát töltő egykori zöld politikus nem úgy akar bevonulni a történelemkönyvekbe, hogy ő nevezte ki Ausztria első szélsőjobboldali kancellárját.

Ha azonban a nagyon széles alkotmányos jogaival tényleg élni akar, és tudatosan elodázná Kickl kancellárságát újabb és újabb esélytelen jelöltekkel, az súlyos politikai és akár alkotmányos válsághoz is vezetne. A Der Standard bécsi balliberális napilap szerint Van der Bellen környezetében az is felmerült, hogy az államfő inkább maga mondana le, de Kicklt nem lenne hajlandó semmiképpen sem kinevezni.

Van der Bellen alkotmányos mozgástere – mint írtuk – gyakorlatilag majdnem korlátlan, az 1929-es alkotmánymódosítás óta az osztrák államfők nagyon széles jogkörökkel rendelkeznek, még akár egyfajta elnöki diktatúra is megvalósítható. Van der Bellen tényleges politikai mozgástere azonban attól függ, hogy a többi párt miként viszonyul az FPÖ várható első helyéhez és Kickl kancellári terveihez.

Megakadályozza az ÖVP Kicklt?

A 20-25 százalék körül második helyre mért szociáldemokraták (SPÖ), a 10 százalék körüli liberálisok (Neos) és a 10 százalék alatti Zöldek egyértelműen kizárják, hogy az FPÖ-vel koalíciót kötnének, és ez esetükben eléggé hihető is. Azaz joggal szegeződik mindenki tekintete a konzervatív Osztrák Néppártra: mit csinál az ÖVP, ha hatalomban maradása csak az FPÖ-vel, esetleg egyenesen Kickl kancellársága alatt lenne elképzelhető?

Az ÖVP szájából igencsak hiteltelenül hangozna bármiféle elhatárolódás: a párt 2000-ben gond nélkül lépett koalícióra az akkor Jörg Haider vezette FPÖ-vel, ahogy 2017-ben is Sebastian Kurz az FPÖ-t vette maga mellé. Nagy különbség azonban, hogy mindkét esetben az ÖVP adhatta a kancellárt, még úgy is, hogy 1999-ben az ÖVP az FPÖ mögött a harmadik helyre szorult. Az akkori néppárti kancellár, Wolfgang Schüssel, majd tanítványa, Sebastian Kurz kancellárként ügyesen tudták kicsinálni az FPÖ-t, amely mindkét kormányzati időszakból megtépázva, korrupciós ügyekkel terhelten, bírósági eljárásokkal a nyakában távozott.

Kickl azonban nem Jörg Haider, nem fog visszalépni egy második vagy harmadik helyezett ÖVP javára. És Kickl nem is Strache, akit a sejthető magánéleti és korrupciós botrányaival sakkban lehetett tartani, majd ki is lehetett végezni. Kickl egy dogmatikus aszkéta: nem iszik, nem jár buzibárokba, nem visel fehér öltönyt rózsaszín bőrcipővel, nem jár burgenlandi sámánokhoz, nem vesz elegáns nyakkendőket a párt pénzén. Kickl nem fogja úgy végezni, mint elődei: részegen korlátnak csapódva egy buzibár meglátogatása után (mint Haider) vagy részegen Ibizán egy kamuoligarchát játszó bosnyák prostituáltnak hülyeségeket beszélve (mint Strache). Az ÖVP tehát nem bízhat abban, hogy Kicklt titkai majd utolérik – mert nagyon úgy néz ki: Kicklnek nincsenek sötét titkai.

Az ÖVP ma mantraszerűen hajtogatja: Kickllel nem hajlandóak együttműködni, se kancellárként, se miniszterként nem fogadnák el, mert a szabadságpárti politikus – amint Karl Nehammer ÖVP-s kancellár mondogatja – „nemzetbiztonsági kockázat“.

Ebben amúgy igaza van. Kickl 2017-19 közötti belügyminisztersége botrányos volt, a rendőrséggel vitette és tüntettette el az alkotmányvédelem papírjait, és az orosz kapcsolat olyan egyértelmű volt, hogy a nyugati titkosszolgálatok jelezték: Béccsel nem működnek együtt, mert ezzel az erővel akár egyenesen a Kremlben is tarthatnák a megbeszéléseket. Kis szépséghiba azonban, hogy Kickl egy bizonyos Sebastian Kurz nevű ÖVP-s politikus miatt lehetett egyáltalán belügyminiszter, azt a kormányt pedig mezei ÖVP-s parlamenti képviselőként egy bizonyos Karl Nehammer is támogatta.

Ráadásul az ÖVP ígéreteit nem szokás különösen komolyabban venni, a katolikus párt szeret füllenteni (és utána talán meggyónja). 1999-ben Wolfgang Schüssel azt mondta, hogy ellenzékben marad, ha az ÖVP csak a harmadik helyre fut be. Az ÖVP aztán a harmadik helyre futott be, és koalíciót kötött az FPÖ-vel. Jelenleg három tartományban is közösen kormányoz az ÖVP az FPÖ-vel; a Néppárt fellegvárában, Alsó-Ausztriában például a nyíltan neonáci Udo Landbauer FPÖ-s vezér a párt partnere, aki nem sokkal kisebb „nemzetbiztonsági kockázat“, mint Kickl maga.

Én most mégis hiszek az ÖVP-nek és Nehammernek.