Hol a pénz?

• A legfontosabb, tényleges relevanciával is bíró uniós fejlemények: AB-döntést értelmeztünk, megkérdeztük a Bizottságot és bemutatunk egy kutatást.

• Mennyi pénztől esik el Magyarország amiatt, hogy von der Leyenék nem küldik idén a helyreállítási alapból elvileg járó pénzeket? Kik járnak még hasonló cipőben, és miért? Egy svéd és egy magyar szakértő segítségével jártuk körbe.

• Hogyan néz ki és milyen témákról szól az EU jövőjéről szóló állampolgári fórum? Firenzében tartották a hétvégén, ott voltunk a helyszínen.

• És egy ötlet karácsonyra: Gemišt-előfizetést ajándékba!

---

Europäische Chronik

Miközben politikusok össze-vissza nyilatkozgatnak arról, hogy az EU majd megmenti a magyar jogállamiságot, a média és a szakértők meg azt látnak ezekbe bele, amit csak akarnak, mi itt a Gemištnél az ún. valóság talaján állva maradnánk olyan dolgoknál, amikről Demcsák Zsuzsával szólva papír van.

Mennyire vonzó egyáltalán még az EU?

Miközben a híres szerb teniszező, Novak Đoković beült egy legendás szarajevói étterembe, és megkérdezte a főszakácsot, hogy a hozzá hasonló vegetáriánusoknak mi az aktuális ajánlat, és az egy taxitársaság telefonszámát mondta, baromi izgalmas kutatást publikált december elején a grazi egyetem Balkán-kutatói által koordinált BiEPAG thinktank. Azt járták körbe a nem EU-tag balkáni országokban elvégzett reprezentatív közvélemény-kutatás során, hogy mi igaz abból, hogy ha nem vigyáz az EU, Oroszország és Kína lecsapja a kezéről a térséget. Elég sok:

• A legmegdöbbentőbb talán az, hogy Albániát leszámítva minden nem EU-tag balkáni ország lakossága nagyobb fakenews-forrásnak tartja az Európai Uniót, mint Oroszországot – ezt a kutatás készítői többek közt a Kínát és Oroszországot dicsőítő kormányok uralta nemzeti médiáknak tudják be.

• Az EU csak Montenegróban kapta meg a „leginkább pozitív megítélésű külföldi aktor” megtisztelő címet. Koszovó és Albánia az USA-t, Szerbia Oroszországot, Észak-Macedónia és Bosznia-Hercegovina Törökországot tartja annak.

• A többség ennek ellenére minden országban csatlakozna az EU-hoz: Albániában csak 5%, Koszovóban 9%, Montenegróban 14%, Bosznia-Hercegovinában 15%, Észak-Macedóniában 20%, míg Szerbiában 43% ellenzi országa uniós tagságát. A csatlakozáspártiság oka főleg a szabad mozgás és munkaerővállalás joga, valamint a magasabb életszínvonal ígérete – Bosznia-Hercegovinában különösen sokan jelölték meg a béke és biztonság ígéretét. Az erősebb demokratikus sztenderdeket 10-30 százalék köti csak az EU-tagsághoz, leginkább Albánia, legkevésbé pedig Észak-Macedónia.

• Koszovó és Montenegró polgárai a legoptimistábbak: majd’ felük azt gondolja, öt éven belül beléphetnek a klubba. A legpesszimistábbak a szerbek: 44 százalékuk szerint soha kerül erre sor. Igaz, a szerbek többsége eleve jobban preferálná az EU-tagság nélküli gazdasági integrációt.

• Befigyel a Gastarbeiter-múlt: mindenhol Németországot tartják a tagságukat leginkább támogató országnak, leszámítva Szerbiát. Ők Magyarországot.

• A kérdésre, hogy mit tehetne az EU azért, hogy az egyes országok gyorsabban haladjanak a tagság felé, országonként más és más lett a legnépszerűbb megoldási javaslat. A szerbek, az albánok és a koszovóiak nagyrésze szerint lazítani kellene a feltételeken, Bosznia-Hercegovina három nemzete szerint keményebben kellene bánnia Brüsszelnek az ország elitjével, a montenegróiak és az észak-macedónok szerint pedig egész egyszerűen több pénzt kellene küldeni addig is. És ki miatt halad ennyire lassan a csatlakozási folyamat? Albánia, Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia és Montenegró lakói saját kormányukat hibáztatják, Szerbia és Koszovó az uniós intézményeket.

Az unió politikai-kulturális befolyása tehát gazdasági súlya ellenére is csökken a Balkánon, de hát nem is csoda: már az, hogy pont Várhelyi Olivér lett a bővítésért felelős biztos, mutatja, mennyire veszik komolyan a témát Brüsszelben. (BM)

EU, légyszi szabályozd részletesebben a migrációt!

Gyakorlatilag ezt a – kormány eddigi szuverenista beszólásaival eléggé hadilábon álló – üzenetet fogalmazza meg az Alkotmánybíróság a pénteki határozatában, aminek az előzménye, hogy tavaly év végén az Európai Bíróság egy kötelezettségszegési eljárásban elmarasztalta Magyarországot a szigorú menekültügyi szabályok miatt, ennek kapcsán pedig Varga Judit igazságügyi miniszter alkotmányértelmezést kért az AB-tól. Az AB a döntésben arról értekezik, hogy ha az EU-jog hiányosan érvényesül, vagyis az EU valamit nem szabályoz rendesen, vagy a szabályok tényleges érvényesülését nem biztosítja (konkrét esetben a menedékkérők visszafordításának érdemi lehetőségét), akkor azon a téren a tagállam azt csinál, amit akar (konkrét esetben a menedékkérőkkel az EU-jognál jobban kicsesző szabályokat fogad el, Magyarország ugyanis gyakorlatilag ellehetetlenítette a hatékony fellebbezést a menekültügyi eljárásokban). De csak addig, amíg az EU-jog hiányosan érvényesül.

Mindezt a sommás tanulságot azonban az AB csak feltételes módban fogalmazza meg, így kikerüli, hogy akár az EU-val, akár a kormánnyal konfrontálódnia kelljen: azt ugyanis az AB nem tudja eldönteni, hogy a menekültügyi szabályok vonatkozásában tényleg hiányosan érvényesül-e az EU-jog (Varga Judit ezt pedzegette az indítványban), és láthatóan annyira nem is kíváncsi rá. Ha az lenne, akkor mondjuk előzetes döntéshozatalt kért volna az EU-jog értelmezésében illetékes Európai Bíróságtól. Csak hát akkor előbb-utóbb valamit tényleg dönteni is kellett volna nem feltételes, hanem kijelentő módban, így meg lehet örökké lebegtetni a dolgokat. Az AB tényleg tökélyre fejlesztette az eddig is feketeöves szinten művelt megúszás és semmitmondás művészetét, de még így is amatőr az Európai Bizottsághoz képest. (BB)

A Bizottság nem aggódik a jogállamért, ha az ellenzék alkotmányozási terveiről van szó

November végén Fleck Zoltán interjút adott a 444-nek, amiben arról beszélt, hogy hogyan lehetne megteremteni egy új alkotmányozás alapjait a 2022-es ellenzéki győzelem után (ha lesz olyan). Ehhez – kétharmados többség borítékolható hiányában – bizonyos alkotmányos szabályokat feles többséggel is módosítani kell, mert máshogy nem fog menni, érvel az alkotmányjogi szakértővé avanzsált jogszociológus, aki Márki-Zay Péter közjogi tanácsadó testületének tagjaként haknizik mostanság a médiában (a tagok teljes névsorát valamiért homály fedi, és a sajtó sem firtatja).

Sőt, olyan meredek elméleteket is lehet hallani ellenzéki szakértőktől (egész pontosan Vörös Imre volt alkotmánybírótól), hogy az Alaptörvény a saját C cikke alapján volna érvénytelen (igen, ez maga az önellentmondás), mert az alapján tilos a hatalom kizárólagos birtoklására törekedni. Mondjuk a hatalom Fidesz általi kizárólagos birtoklására hivatkozni minimum visszatetsző lesz hivatkozni azok után, hogy az ellenzék megnyer egy választást, már ha ez történik.

Októberben már írtam arról részletesen, hogy a feles alkotmányozás és egyéb trükközések, amik a kétharmados szabályok sima többséggel való felülírását vagy kikerülését szolgálják, nemcsak veszélyes precedenst teremtenének, de teljesen el is hiteltelenítenék azt az ellenzéket, amely egy évtizede amiatt panaszkodik, hogy Orbán a saját politikai érdekeihez igazítja a jogszabályokat és magát az alkotmányt. Ez így is van, viszont a feles alkotmányozáshoz hasonló trükközésekkel az ellenzék is pontosan ugyanezt csinálná, úgyhogy felmerül a kérdés, hogy ha Orbánnak nem szabad(na) ilyet csinálni, akkor az ellenzéknek miért igen.

Ami miatt a témán most megint rugózok egy kicsit, az egy másik, legalább ilyen fontos költői kérdés: méghozzá az, hogy mit szólna mindehhez az EU, amely szintén rendre számonkéri az Orbán-kormányon a jogállamiságot. Fleck ugyanis azt is közli az interjúban, hogy Márki-Zay amúgy a novemberi brüsszeli útján tájékoztatta az alkotmányozásra vonatkozó terveiről az illetékes uniós tisztviselőket, köztük Vera Jourová és Didier Reynders biztosokat is, akik a jogállamiságért felelősek, és „semmilyen kifogásuk nem volt” ez ellen.

Ez elég meredeken hangzik, úgyhogy küldtem pár sajtókérdést az Európai Bizottságnak, hogy tényleg így volt-e, és hogy ha következetesen komolyan veszik a jogállamiság miatti aggodalmukat, amit rendre hangoztatnak Orbánnal szemben, akkor nem kéne-e majd akkor is 7-es cikkes eljárást indítani, amikor neadjisten feles többséggel írnak felül kétharmadot igénylő alkotmányos szabályokat.

Választ csak ismételt sürgető érdeklődésemre küldtek nyolc nap után, akkor is mindössze ennyit: „A Bizottságnak nem szokása jogalkotási ötleteket vagy tervezeteket kommentálni, főleg, ha azok választási kampányban vetődtek fel.”

Ebből aztán sok minden nem derül ki, de cáfolni mindenesetre nem cáfolták Fleck nyilatkozatát, miszerint ne lett volna a feles alkotmányozás ellen kifogásuk. Gondolom, Márki-Zay sem véletlenül tett már jó előre hűségesküt „Brüsszelnek”, főleg, hogy nemcsak az alkotmányozásról, de pénzről is szó lesz. (BB)