Jó reggelt! Rendkívül sűrű hírlevél lesz ez. Szót ejtünk a képrombolókról és a zöldmozgalmak woke tévútjairól, a szlovákiai közös magyar párt nagy sikereiről és kisebb kudarcairól, a boszniai szerbek legújabb élettapasztalatairól, német zöldek rasszizmusáról, az európai értékek és az azeri gáz kapcsolódási pontjairól, Románia nagy csendjéről, a prágai városvezetés körüli patthelyzetről és arról, hogy Andrej Babiš börtönbe vagy a cseh elnöki palotába kerül-e előbb. Jó olvasást!

Így rombolják le a klímaaktivizmus képét

2019 óta a mainstream sajtó mintha elfeledkezett volna a klímaválságról. 2020-ban és 2021-ben a covid, idén az ukrán-orosz háború hozza a kattintásokat. Greta Thunberg immáron inkább tűnik egy minden témában megszólaló woke influenszernek, aki a saját brandjét értékesíti, mint a klímaforradalom Jean d’Arc-jának, mint amiként először pozícionálták őt a sajtóban. A klímaügy lepergett a napirendről, a fogyasztók hozzászoktak, nincsen nyomás a döntéshozókon sem, hogy valódi cselekvés legyen. A szokásos évenkénti COP-klímakonferenciák kamu ígérgetésekkel zárulnak, és már az aláírók sem hiszik el, hogy bármit megvalósítanak majd ezekből harminc év múlva. 

A látszattevékenységgel, a greenwashinggal megelégedtek a cégek, a politikusok és az állampolgárok is. Nincsen probléma, ha nem beszélünk róla. A hopium-túladagolásban szenvedő reménykedők várják még talán, hogy egyik pillanatról a másikra majd a greenwashing működni fog, de ezt már csak Ürge-Vorsatz Diána veszi be, aki a saját testületének (IPCC) a jelentéseit vagy nem olvassa, vagy nem tudja értelmezni. Helyette inkább mégsem ugrál, ha a meteorológiát lefejezi a NER. 

A természeti krízis okozta civilizációs hanyatlás kockázata egyre nagyobb: már csak matematikai esély van arra, hogy másfél fokon belül tartsuk az átlaghőmérséklet-növekedést, a legvalószínűbb forgatókönyv inkább a háromfokos növekedés globálisan. Az ezzel járó éhínségek, járványok, természeti katasztrófák a mindennapi életünk részévé válnak a következő évtizedekben.  

A folyamattal, hogy lassan már Greta Thunberget sem érdekli a klímaválság, mert vannak más kurrensebb woke témák, sokan elégedetlenek a zöldmozgalomban.

Azok a klímaaktivisták, akik még akarnak bármilyen nyomást gyakorolni a közvéleményre és valóban a válság okozóit akarják megállítani, szénerőműveket és szénbányákat foglalnak el, mint az Ende Gelände. Azok, akik az átlagembert akarják megszólítani és belökni ezáltal a témát a közbeszédbe, piszkos bankoknál akcióznak, köztereket foglalnak, mint az Extinction Rebellion. Több tízezer önzetlen ember sokszor több évtizedes aktivista tapasztalatot kamatoztat, hogy az erőszakmentes akciókban rámutassanak a valódi felelősökre.

Ám van egy új áramlat, ami leginkább az öncélú magamutogatásról szól, mert az erőszakmentes akciók művészeti alkotások ellen irányulnak. A magukat csak Just Stop Oilnak és Last Generationnek nevező képrombolók azt hiszik, hogy az emberiség nagy alkotásainak megkárosítására irányuló tetteikkel majd a klímaválságra fog fordulni a figyelme ismét a közvéleménynek, nem pedig az ő tahóságukra. A rendkívül kontraproduktív feltűnési viszketegségük a maradék kedvét is elveszi azoknak, akik netán klímaaktivizmusba fognának. Hiszen ha az emberiség vívmányait akarják az aktivisták megvédeni, akkor nem az emberi szellem csúcsteljesítményeinek, a nagy művészek remekműveinek a megkárosítása a legjobb út. 

Volt aktivizmus Greta Thunberg előtt is. Számos olyan jó gyakorlat, módszertan van, ami megmutatja, hogy miként lehet hatékonyan felhívni a figyelmet valamire és/vagy megoldani egy politikai helyzetet. Kiskönyvtárnyi irodalma van direkt akcióknak, hogy miként lehet a célhoz leginkább kapcsolódó módszerrel bekerülni a hírekbe, hogy felfigyeljenek az ügyedre, és támogatókat lehessen szerezni. Persze

ha a klímaaktivisták energiái nem a célra fókuszálnak, hanem több idő megy el arra például, hogy kinek milyen megnevezés jár a saját maga által választott társadalmi nem alapján, hogy ő biztonságos térben érezze magát a közösségben, akkor az aktivizmus lassabban éri el célját. 

Az önmagukkal foglalkozó aktivistaközösségek egy idő után nem a társadalmi probléma megoldásának részeivé, hanem magává a problémává válnak.

Ezekben a közösségekben csak nőttön nő a frusztráció, ahogy egyre távolodik az a cél, ami a core business lenne. Kívülről pedig csak annyi látszik, hogy azok a lelkes fiatalok, akik korunk legnagyobb kihívására keresték a választ először békés tüntetéseken, majd a szennyező cégek elleni akciókkal, mára őrült és elképesztő eszközökhöz nyúlnak, mert kifogyott a képzelőerejük. A tehetetlenségből fakadó fantáziátlan rombolás most még csak művészeti remekművek ellen irányul – hogy a következő generációk dühe nehezen áll meg az erőszakmentességnél, könnyen megjósolható.

(Vágó Gábor)

A cseh szegények választhatják meg elnöküknek az ország egyik leggazdagabb emberét, hacsak el nem ítélik addig

Miközben Prágában a lecsúszástól tartó elégedetlenek tízezrei vonultak utcára hétvégén azért, hogy tiltakozzanak a magas energiaárak és Ukrajna támogatása miatt, egy másik több tízezres, jellemzően középosztálybeli tömeg azért tüntetett, hogy kifejezze, annak ellenére is támogatják Ukrajnát, hogy a szegényeknek gondjuk akadhat azzal, hogy drága a rezsi. Persze nemcsak prágaiak és nemcsak jobbmódúak: a legszebb példa erre az a videórészlet, amelyben egy hradec kralovei néni beszél arról, hogy elege van a riogatókból, ő annak ellenére sem fél a jövőtől, hogy télen egy szobát fog csak fűteni, és eleve, a nyugdíjának a felét is odaadná az ukránoknak.

Amögött, hogy a prágai liberális-zöld kormány Budapesttől elfordulva ennyire saját arcélt próbál követni a külpolitikában, röviden összefoglalva az Osztrák-Magyar Monarchiában még az egyik leggazdagabb területen élő csehek azon vágya áll, hogy a nyugat, ne pedig a kelet részeként legyenek számon tartva. Ez a fő oka annak, hogy az évekkel ezelőtt Orbán Viktorról még kifejezetten megértően nyilatkozó cseh miniszterelnök, Petr Fiala most a leghangosabb oroszellenes szerepébe bújik, olyannyira, hogy a héten a fél kormány élén elutazott Kijevbe, hogy ott egy, az ukránokkal közös kormányülésen további támogatásokat ígérjen Ukrajnának. (Arról, hogy a csehek pontosan mit is akarnak, hamarosan bővebben is írunk majd.)