Jámbor András: A Tisza balosabb, mint a 2022-es ellenzéki összefogás

Jámbor András, Józsefváros-Ferencváros 2022-ben egyéniben megválasztott országgyűlési képviselője kétségkívül izgalmas karriert tudhat maga mögött: a Gyurcsány-Bajnai-kormányok alatt még Weiss Manfréd Huba néven volt a politikai blogok ismert kommentelője, tüntetések állandó résztvevője, a Mérce elődje, az akkor még Kettős Mérce néven futott blog szerzője. Én akkor a Mandinernél csináltam hasonlót, szóval azóta ismerjük egymást, innen az interjú tegeződős hangneme is.

2009-ben Jámbor az LMP környékén tűnt fel a párt kampányában, annak 2013-as szakadásakor a Bajnai Gordon vonzásába került párbeszédesekkel tartott, mígnem belefásulva a pártpolitikai háttérmunkába, majd civilkedésbe 2017-ben úgy döntött, inkább a Mércéből csinálna rendes baloldali portált, ekkor lett Kettős Mérce blogból Mérce a lap neve. A főszerkesztőségről 2019 végén lemondott, és a főpolgármesteri hivatalba dobbantott, majd onnan a pártpolitikába: először a 2021-es ellenzéki előválasztást nyerte meg az újbalos Szikra mozgalom jelöltjeként, majd a Párbeszéd-frakció által befogadott politikusként 2022-ben bekerült a parlamentbe.

Reflektorfénybe most nem balos/helyi témákkal, hanem azt követően került, hogy idén nyáron bejelentette: noha tavasszal már elindította az újraválasztási kampányát, végül mégsem indul 2026-ban, mert nem akar a Tisza Párt útjába állni.

Jámbor Andrással erről is beszéltünk, meg még sok másról, mint például arról, hogy

• mit ért el, pontosabban mire lehet büszke 15 év NER alatt a baloldal;

• miért lett az O1G a magyar ellenzéki politizálás fő irányvonala;

• miért tartja balosabbnak a Tisza Pártot a 2022-es ellenzéki összefogásnál;

• miért hisz egy progresszív, baloldali párt sikerében a régiós ellenpéldák ellenére;

• megmentheti-e egy neoluddita mozgalom a baloldali politizálást;

• miért a Pride és nem a palesztinpárti tüntetések betiltása lett az Ügy. Jó olvasást!

Tüntetés a Diószegi Sámuel utcában, ahol az állam a Nemzeti Közszolgálati Egyetem bővítése miatt akarna kisajátítani épületeket. Fotó: Jámbor András / Fb

Schrödinger politikusa vagy a visszavonulásod, pontosabban a következő választáson való nemindulásod bejelentése óta. Hont András kiváló megfogalmazásában noha taktikai öngyilkosságot elkövetve triplán leszúrtad magad, még mindig bolyongsz, a 2026-os választásig kvázi élőhalottként, szellemként kísérted a magyar közéletet. Milyen politikai hullának lenni?

Nyilván nem gondolom magam annak, különben lemondtam volna a parlamenti mandátumomról. Az érzés sok szempontból felszabadító: amikor egy mandátumért folyik egy kampány, az nagyon bekeretezi az embert, most nincs semmiféle kötöttség, helyezkedési kényszer ahhoz, hogy a jövőbeli politikai terveimhez a lehető legtökéletesebb helyen legyek. Azokkal a témákkal foglalkozhatok, amikkel szeretnék, a választásig hátralévő hónapokban képviselve a választóimat.

Nagyon szép politikusi bullshit, mikor tanultad ezt meg ennyire profin nyomni?

Ez nem bullshitelés, tényleg ez van bennem. A döntés azért született meg, mert én magam is azt gondoltam, hogy az indulásom veszélyeztetheti a rendszer 2026-os leváltását: hogyan győzzem meg a kampánycsapatomat, az aktivistákat, a választókat, hogy rám szavazzanak, ha én sem vagyok 100%-ig biztos abban, hogy az indulásommal el tudjuk érni ezt a célt? Már önmagában ezért felszabadító a döntés, ráadásul elképesztően sok pozitív visszajelzést kapok az utcán is ismeretlenektől – egy politikus számára ez fontos energiaforrás.

Tapsol neked a művelt publikum, írta erről Hont András.

Nem tudom, mi számít művelt vagy akár műveletlen közönségnek. Amikor végigmegyek a kisajátítások kapcsán a Diószegi Sámuel utcában vagy a Magdolna-negyedben, egyértelműen nem a doktori címmel rendelkező emberek köszönik ezt meg.

Azt köszönik meg neked, hogy nem képviseled őket tovább 2026 után? Udvarias, de azért erős kritika.

Valóban van ebben egy kettősség: egyszerre nagyon sajnálják és tartják nagyon fontos döntésnek.

A visszalépésedet azzal indokoltad, hogy a szavazóid az Orbán-rendszer leváltása érdekében ikszeltek téged 2022-ben. Az O1G lett tehát mára az ellenzék legfőbb követelése hivatalosan is?

Eddig is az volt. Kettős mandátummal kerültem a parlamentbe. Először az előválasztáson megvertem az ellenzéki pártokat – szerintem elég szépen –, ott arra szavaztak, hogy én és a programom vegyünk aztán részt a 2022-es választáson, ahol aztán azok, akik megszavaztak képviselőnek, azért szavaztak rám, mert a Fidesz rendszerét akarták leváltani. Ennek van egy legitimációja, amit minimum végig kell gondolni, amikor az ember 2026 kapcsán döntést hoz – és ez a legitimáció most nem a 2022-ben elindult ellenzéki pártoknál van, hanem a Tiszánál.

Láttál már élő, hús-vér tiszást?

Persze, nagyon sokat.

Mármint párttagot, egyet abból a kb. harmincból.

Geert Wilders pártja mindössze egy tagot számlál, de a körülötte lévő politikai közösség létezik, nem? Baromság az az elemzői szempont, hogy hány tagja van a Tisza Pártnak. Egy éve írtam, hogy a Tisza az antiorbánizmus csúcsteljesítménye – szerintem ma már több. Találkoztam már olyan emberekkel, akik nem Orbán-ellenességből szavaznak a Tiszára, hanem mert bizonyos programelemekkel szimpatizálnak. Magyar Péter tehát túl tudott lépni az antiorbánizmuson, ami amúgy egybeszervezi az ellenzéket. Húszezer fölötti a Tisza-szigetekben lévők száma: mikor volt olyan a magyar politikában a Fideszt is ideértve, hogy önként, nem érdekből ennyien országos hálózatot építsenek?

A 30 tagot a párton belüli demokráciadeficit példájaként szokás felhozni, párhuzamba téve velük a nekik gyakorlatilag ingyen dolgozó tízezreket a Tisza-szigetekben.

A Fideszben sincs több 30 embernél, aki beleszólhat a döntésekbe, sőt, valószínű, hogy kevesebb – de a Fidesznek még így is van egy 35 éves története. A Tiszának nincs. Magyar Péter jogosan ismeri fel, hogy ő választási mozgósításban van, nem pártépítésben.

Milyen érzés balosként egy jobbközép politikusnak kampányolni?

2026 vagy 2022 érdekel?

Szép riposzt. Csakhogy 2022-ben egy alapvetően baloldali összefogás élére került anomáliaként egy jobboldali miniszterelnök-jelölt, most viszont az élcsapat fideszes szocializációjú, a párt nemzeti-jobboldali, ezúttal a balosok jelenléte az anomália.

A 2022-es ellenzéki összefogásénál a mostani egy balosabb politikai ajánlat. Minden bele volt írva a 2022-es programba, de a lényeg az, hogy mit emelnek ki belőle –

sokat elmond, hogy a rám szignált lakhatási fejezetről december 27-én kellett sajtótájékoztatót tartanom: nyilván év végén, a két ünnep közt a magyar társadalom egésze pont erre a témára akart figyelni! Ehhez képest most személyesen Magyar Péter beszél lakhatási kérdésekről.

A választásig hátralévő hónapokban – és persze utána is, noha az, hogy utána mi történik, minden szempontból egy másik falat lesz – az az én feladatom, hogy egyrészt le legyen váltva a rendszer, másrészt, hogy a balosabb, a társadalmi igazságosságot szolgáló programelemeket – végrehajtások államosítása, bérlakások építése, az egészségügyről és az oktatásról szóló beszéd állami szinten tartása, azaz hogy az ne a magánosítás felé forduljon – a felszínen tartsam. Mindezt annak érdekében, hogy miközben mozgósítok a rendszer leváltása érdekében, egyben tudatosítsam: nagy küzdelem lesz, hogy mi az, ami utána egy néppárti kormányzás során meg is valósul.

Kaptál bármiféle nemnyilvános garanciát, betekintést a titkos programba, Signal-csoportba? Találkoztál Magyar Péterrel, elvarázsolt a személyes varázsa, majd meglapogatta a vállad? Vagy mi az, ami miatt feladod a mandátumodat és a Tisza önkéntes balos szóvivőjének álltál?

A döntés mivel morális alapú, nem igényel garanciákat. Nem is hiszek a garanciákban. Eleve hogyan kell ezt elképzelni? Magyar Péter aláír nekem egy papírt, hogy mit fog csinálni?

Tehát nem is találkoztál még vele? SMS-ezés sem volt? Viber, Whatsapp, semmi?

Nem. És az összes appot végigkérdezheted, egyiken se beszéltünk. Alapvetően nem abban hiszek, hogy a politikában dealeket kell kötni, hanem abban, hogy ki őket kell harcolni.

Nagyon szép ezalapján a Jámbor-Magyar-viszony, mint amikor a hívők próbálnak eljutni az Istenhez, mondván egyszer úgyis megszólítja majd őket.

Nem gondolom, hogy Magyar Péter elhozza az üdvözülést és megvált mindannyiunkat.

Az ellenzéki gondolkodásban az Orbán-rendszer leváltása maga a végső cél.

Nem, az pusztán egy elengedhetetlen lépés annak érdekében, hogy jobban működjön az ország. És arról is szó van, hogy hogyan lehet, egyáltalán lehet-e beszélni dolgokról. Amikor Tarr Zoltán Etyeken azt mondta, hogy a kampányban bizonyos dolgokról nem lehet beszélni, abban neki tökre igaza van, és ezt pont a Fidesz bizonyítja be – ahelyett, hogy megvitatnánk a többkulcsos adó jogosságát, egy hazugságcunamit indítanak be. Az ország ügyeit így megbeszélni nem lehet, ez alól az egész országnak fel kell szabadulnia. És van még

egy nagyon alultárgyalt szempont 2026 kapcsán: a magyar társadalomnak nincs tapasztalata arról, hogy maga harcolja ki a demokráciát.

Ez történne most a Tisza Párttal az élen?

Igen. Magyar Péter mint aktor azért működik, mert előállt az a politikai helyzet a társadalomban, hogy brutális többséggel le akarja váltani az Orbán-rendszert. Nem az elmúlt 40 évről, hanem az elmúlt 130 évről beszélek, amikor azt mondom, hogy először áll az a helyzet elő, hogy nagyon nagy részben egy belső folyamat külső tényező nélkül vált rendszert – ez a polgárosodás folyamatában és a demokráciatudat fejlődésében iszonyatosan fontos pont.

Ha már külső tényezőkről beszélünk, Magyar Péter esetében nem megkerülhetőek a facebookos algoritmusok, elvégre azok egyrészt ismeretlenek, másrészt brutális láthatóságot és elérést biztosítottak neki a tavalyi partizános interjúját követően, olyannyira, hogy az ellenzéki médiának futnia kellett az események és a facebookos posztjai után, hogy tarthassa a lépést.

Szerintem nem nyúltak bele a facebookos algoritmusba. Éveken keresztül foglalkoztam a Facebook algoritmusával, az most úgy működik, hogy ha valaki hirtelen nagyon sok követőt szerez, azt egyre feljebb rangsorolja a felhasználók hírfolyamában – márpedig Magyar tavaly tavasszal nagyon gyorsan nagyon sok követőt szerzett, és látszik, hogy ez mostanra lelassult, emiatt kevésbé látszik már ő a felületen.

A klasszikus, nyugati jellegű politikai korrupció felől nézve nem izgalmas azért, hogy hogyan kerül Dávid Dóra, a Facebookot tulajdonló Meta egyik korábbi jogtanácsosa az algoritmus által felemelt Magyar Péter EP-listájáról az Európai Parlamentbe, ahol aztán pont a techmultik szabályozásával is foglalkozik?

Dehogynem, izgalmas pillanat, amiben nyilván lehet kutatni, hogy van-e bármilyen stikli. De ott van az is, hogy nyilván olyanok jelentkeztek a Tisza EP-listás helyeire, akik megengedhetik maguknak, hogy feladják az addigi munkahelyeiket.

Tavasszal még ezzel a szórólappal kampányolt 2026-os újraválasztása mellett a politikus. A helyi tiszás jelölt személye továbbra is ismeretlen. Fotó: JA / Facebook

Beszéljünk a magyar baloldalról is, mert a Tiszáról újat nem tudunk meg. Mit ért el a baloldal a NER elmúlt tizenöt évben, mire lehettek büszkék?

A baloldal legláthatóbb eredménye a teljes önfelszámolás.

Nemrég tettem fel egy kérdést a 21 Kutatóközpont egyik közvélemény-kutatásában arról, hogy kik a baloldaliak: egyrészt 1-7-es skálán kellett elhelyezniük magukat a bal-jobb tengelyen, másrészt értékbevallás alapján megmondaniuk, hogy szociáldemokraták, baloldaliak, nyugatos liberálisok, konzervatívok-e, összesen tizenegy titulust soroltam fel. Az 1-7-es skála alapján léteznek baloldaliak, de az a vicces, hogy azon a Mi Hazánk szavazóinak 70%-a magát 4-esre értékeli, mert az Orbán-rendszerhez viszonyított távolság alapján értelmezik a kérdést.

A tizenegy öndefiníciós kérdéssel ezt összevetve az jött ki, hogy mindössze 6% tartja magát baloldalinak és szociáldemokratának, ami azért elég kevés. Azt is jegyezzük meg, hogy jobboldalinak is csupán 7%. A baloldal önfelszámolása az antiorbánizmusra vezethető vissza: voltak olyan történetek és pillanatok – mondjuk a rabszolgatörvény elfogadása –, amikor másról is lehetett volna beszélni, mint hogy mi történik épp Orbán Viktorral, de ez nem történt meg soha.

Az O1G tehát a baloldal sírásója?

Nem, a baloldal sírásója maga a baloldal volt. Kényelmesebb volt naponta posztolni Orbánról, mint elgondolkozni azon, hogy mi a politikai helyünk, hogyan tudjuk megszólítani a társadalmi csoportokat, milyen hossszútávú építkezés kell a politikacsináláshoz – egy olyan MSZP-s, DK-s, LMP-s vagy párbeszédes kezdeményezést nem tudok, ami ezekről szólt volna.

Érdekes, hogy ezt mondod, hiszen ott voltál végig vagy ezekben a pártokban vagy amikor összefogtak 2014-ben, 2018-ban és 2022-ben, akkor a közös kampánystábban. Főként azon Párbeszéd színeiben, amely társelnöke, Szabó Tímea egyenesen a Fidesz támogatására szólította fel mindazokat, akiknek nem tetszett a keményvonalas járványkezelés ötlete…