Foglalkozzunk megint kicsit a coviddal, nem foglalkoztunk még vele eleget.
Ez most kivételesen nem ilyen szarkasztikus retorikai csel, egyáltalán nem foglalkoztunk eleget ezzel dologgal, pedig fontos lenne. Hogy fontos, azt Alsó-Ausztriában megmutatta már a helyi jobboldali kormány, amikor covid-kártérítési alapot vezetett be idén nyáron – inkluzíve oltáskárosult-pénz, plusz lockdown miatti károk, plusz korrepetálás, terápia, sat, sat, dehát megírta a Gemišt, olvastátok.
Ez a minimum tárgyalási alap, én azonban továbbmennék. Tisztázni kéne, hogy kiknek és milyen formában kell felelniük a tönkretett emberéletekért; kiket lehessen perelni a kiesett jövedelmekért/bevételekért; milyen paragrafusok alapján lehetne perbe fogni és elítélni a mainstream média fő- és felelős szerkesztőit, az önös anyagi érdekekből hazudozó szakértőket és orvosokat – és ha nincs ilyen paragrafus, akkor lehetőleg legyen, mielőtt a következő nátha kiszabadul valamelyik CIA által működtetett ukrán laborból, vagy közösségileg drasztikusan csökkenteni kell az ökológiai lábnyomot a vegánok szójatejezése miatt, és jön a repeta.
Van-e, legyen-e konkrét, forintosítható társadalmi felelőssége mondjuk Uj Péternek, Dull Szabolcsnak, Pető Péternek abban, hogy mi jelenik meg az általuk főszerkesztett újságban, és ha nincs, akkor melyik szinten áll meg ez a felelősség? Főszerk-helyettes? Rovvez? A szerencsétlen újságíró, aki nagy örömmel kopizta be minden reggel a szerkrendszerbe a kormányzati adatokat, mert azzal is le volt tudva a penzum egy része, ráadásul kattintották, mintha pina és/vagy Hitler lenne benne?
Szóval van itt pár kérdés, amit egy egészséges önvédelemmel rendelkező társadalom elkezdene piszkálgatni a 2020 óta történt sajnálatos eseményeket illetően.
Főleg, mivel egy teljesen érdektelen és veszélytelen mutáció miatt a nagytudású szerkesztőségben ülő hülyegyerekek megint elkezdték hívogatni a jól ismert nagyokosokat, hogy mennyi idő kell, amíg mind meghalunk.
De most nem emiatt adódik az apropó, hanem mert (végre-valahára) a hazai mainstream sajtóba is begyűrűzött a németeknél egy ideje elég hangsúlyos téma:
mi legyen az oltáskárosultakkal, legyen-e velük egyáltalán valami, azon kívül, hogy úgy halnak, mint a mosónők (korán).
Szerencsejáték Nyrt.
A szóban forgó oltáskárosultak azok az emberek, akik a közelmúltban arra fogadtak, hogy a világtörténelem legnagyobb kártérítési pereit elbukó Pfizerrel barátkozó politikai elitjük, illetve a nekik tényleg minden skrupulus nélkül gazsuláló médiaelit számára a legfontosabb az ő (ti. az emberek) testi lelki egészségük, jólétük és biztonságuk. És aztán csúnyán megszívták, mert – szemben azzal, amit Kemenesi Gábor annak idején állított az akkor még indexes biodíszletként dolgozó Gabay Balázsnak: bizony van olyan kormány, amelyik – kellő anyagi ösztökélésre – „kétes eredetű szert” adatna be az állampolgárainak. És a „van olyan” ebben a szövegkörnyezetben azt jelenti, hogy „kb. az összes”.
Itthon a mainstreamben (már amennyiben a Magyar Nemzet még mainstreamnek számít, nem tudom én már ezt követni) Fricz Tamás dobta föl a kérdést, aki mint nagybetűs, félkövér FELELŐS ÉRTELMISÉGI, oda konkludál, hogy mindenképpen foglalkozni kell az oltáskárosultak ügyével, mert ez „az egyetlen emberséges és tisztességes magatartás, ha már az idő kerekét nem tudjuk visszaforgatni“.
Foglalkozzunk hát mi is egy kicsit az üggyel, nem azért, mert felelős értelmiségiek vagyunk, hanem mert az ilyen ügyekkel való foglalkozás általában rettenetesen sokba szokott szokott kerülni minden tisztességes kisembernek, ideértve azokat is, akik nem adatták be maguknak az inekciót, amiből kifolyólag aztán egyfelől sikeresen kerülték el az oltáskárosodást, másfelől meg rommá lettek szívatva a SARS-2 kapcsán. Miatt. Végett.
(Zárójelben előrebocsátom, hogy ennek az egész hacacárénak a jogi része engem két okból nem annyira érdekel: 1. ha van ott valami izgalmas, azt úgyis megírja a Bakó Bea, aki – szemben velem – ráadásul ért is hozzá; 2. 2020-ban nyilvánvalóvá vált, hogy az olyan izék, mint alkotmányos jogrend, jogállam, joguralom, szóval amikre föl a nyugati demokráciák egymás farkát szokták mélytorkozni, és amire hivatkozva gyarmatosítanak ún. lator államokat, az nem létezik. Van egy ideig-óráig működtetett – elég rossz minőségű – államberendezkedés, amit gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra egészségügyi rendőrállammá lehet alakítani, ha éppen olyan a klíma. És ne jöjjön nekem senki azzal, hogy persze, hát Orbanisztánban mindent megtehet a FideSS, mert a legsötétebb, sztálinista időket idéző megoldások, rekvirálások, bankszámla-kisöprések olyan fejlett, nyugatos helyeken estek meg, mint Kanada.)
Az ilyen típusú ÜGYek esetében a társadalmi szolidarítás szokott lenni a fő érv, nevezetesen, hogy az adott nemzetgazdaságban a GDP-t együtt termelő egyedek saját jól fölfogott érdeke, hogy a lehetőségekhez mérten hozzájáruljanak a nagy közöshöz, és segítsék a slamasztikába került polgártársaikat. Ha emlékszünk még, ez volt a fő morális érv arra is, hogy miért kell kisegíteni a közösből azokat, akik devizaalapon vásároltak maguknak drága dolgokat hitelből.
Csakhogy.
Kölcsön köcsögség visszajár
Már anno a devizahitelesek kisegítését sem tudták felhőtlen örömmel nézni azok, akik ún. felelős anyagi döntéseket preferáltak a klasszikus századeleji dzsentritempó helyett, a 2020-2022-ig terjedő időszak pedig éppen azt mutatta meg mindenki számára, hogy semmi, de tényleg az ég világon semmi olyan közmegegyezés nem létezik már, ami miatt bárkinek hozzá kellene járulnia mások hülyeségének anyagi vagy egyéb következményeihez.
Az említett időszakban kiderült, hogy a társadalom egyik fele fontosnak tartja a tényeket, a korrekt tájékozódást, a modern nyugati természettudományokban használt kísérleti módszer alapvető erényeinek szükséges mértékű ismeretét és alkalmazását, a bizonyítékokon alapuló orvostudományt, a másik fele meg
alufóliasisakos laposföldhívőként, vallásos hevülettel, ész nélkül, kritikátlanul hisz olyan konteókban, hogy az állam és a politikusai jót akarnak neki, hogy az újságírók nem hazudnak megállás nélkül, az orvosok pedig sosem áldoznák föl az ő szabadságukat és egészségüket azért, hogy béremelést zsaroljanak ki az államtól.
Ez a második halmaz mentális kapacitásának megfelelően, a nem túl okos emberek kíméletlen magabiztosságával és agressziójával követelte ki aztán azt, hogy mindenkit csontig szopassanak két éven keresztül.
Márpedig, ha ezeket az embereket – amennyiben van köztük oltáskárosult – ugyanolyan kárpótlásban részesítjük, mint azokat, akik éppen az imént említett speciális nevelési igényű csoport agressziója miatt adták a fejüket oltakozásra, akkor pont a Fricz Tamás által fölemlegetett tisztesség és emberség kerül a kukába.
Oltáskárosult vs oltáskárosult
Túl azon, hogy ennyi idő után már önmagában az oltáskárosultság ténye sem olyan evidens, ami még ennél is fontosabb kérdés, hogy a nagy tisztesség és emberség közepette azt is meg kellene vitatni, hogy
vajon minden oltáskárosult ugyanúgy megérdemli-e az esetleges kártérítést/jóvátételt.
Kaphassanak-e például bármilyen kártérítést azok az orvosok, akik maguk is ezreknek adták be a vakcinát anélkül, hogy figyelmeztették volna őket az esetleges, akkor már bőven ismert mellékhatásokra és veszélyekre, és rábeszélték a 70 évesnél idősebb lakosság jelentős részét a negyedik Pfizerre is? (Elsősorban elvi felvetés, sajnos nagyon nehéz ennek a lekövetése és bizonyítása, pedig igény volna rá.)
Vagy azok a tanárok, akik nem voltak hajlandóak bemenni dolgozni náthás gyerekek közé, végleges leszakadásra ítélve azokat a szerencsétlenebb sorsú kisdiákokat, akiknek nem volt otthon nemhogy internet, de számítógép sem – majd konkrétan követelték, hogy minél hamarabb oltsák be az egész tanársereget?
Vagy azok, akik nyilvánosan, a többi gyerek előtt faggatták a tanulókat az oltási státuszukról, esetleg egyéb felvilágosult módszerrel presszionálták a gimnazista korú fiatalokat a megfelelő és felelős állampolgári viselkedésre?
Apró, némileg kapcsolódó érdekesség a húsz év alattiak körében szignifikánsan megnövekedett szívizomgyulladás előfordulása, amit egyes, nyilván alufóliasisakos tudósok annak tudnak be, hogy a módosított RNS eljut olyan helyekre, ahova nem tervezték, és tovább marad ott, mint tervezték – szemben azzal, amit a Nobel-esélyes tudós asszony ebben a videóban olyan lenyűgöző közérthetőséggel próbál elmagyarázni. Ham-Ham. Apró, némileg kapcsolódó érdekesség bezárva.
Vagy azok a rendőrök, akik a kutyasétáltatókat vegzálták, amikor azok ötven méterre eltávolodtak a lakóhelyüktől (már előre megszegve ezzel egy esetleges klímakatasztrófa idején a tizenötperces városokban életbe léptetett zónakorlátozásokat: „Gordon Freeman állampolgár sajnos elérte az ebben a hónapban allokált CO2-kibocsátási limitet, az utazást Ravenholmba nem engedélyezzük, azonnali hatállyal térjen vissza az ön számára kijelölt 7896BF számú zónába”)?
Vagy azok az újságírók/szerkesztők, riporterek, műsorvezetők, akik a Pfizer mellényzsebéből, vagy igazi, lenini értelemben vett hasznos idiótaként, a nyájhoz igazodva, azzal együtt bégetve asszisztáltak ehhez az egészhez, gerjesztették a pánikot, hazudoztak össze-vissza?
Kaphasson-e Kemenesi Gábor, Merkely Béla, Boldogkői Zsolt, Szlávik János és Zacher Gábor, akik minden reggel rutinosan járták a stúdiókat, hogy nemzethalált vizionáljanak, ha nem oltatja be magát mindenki azonnal még kétszer?
Kaphassanak-e azok, akik szűkebb fórumokon, családi Facebook-csoportokban gerjesztették a hangulatot, nyomasztották a nagymamát vagy a gyereküket, és hajszolták bele a hozzátartozóikat egy potenciálisan halálos, teljesen fölösleges (mert sem a fertőzést, sem a transzmissziót meg nem akadályozó), vakcinának nem minősülő izé fölvételébe?
Kaphassanak-e azok, akik megérezve a vérszagot, különböző fórumokon habzó szájjal követelték a kötelező oltás elrendelését, és ezer örömmel zártak volna dutyiba mindenkit, aki nem csatlakozik az ő szép új világukhoz,
ahol xanaxra rozézó újlipótvárosi Facebook-anyukák, és kibukott műszakisokból lett tudományos újságírók jelölik ki a fő tudományos narratívákat és az abból következő kötelező oltási protokollt?
Ezek a kérdések egyáltalán nem olyan evidensek, mint azt a rettenetesen primitív algoritmusokat futtató NPC-k szeretnék hinni. Még akkor sem, ha föltesszük, hogy kurvára ki lett baszva mindenkivel, aki esetleg különböző egzisztenciális okok miatt nem tudott vagy akart nemet mondani egy kísérleti génterápiás anyag harmadik fázisú klinikai kísérletében.
Oltáskárosult versus covidkárosult
És ha ezeket tisztáztuk, még mindig ott a kérdés, hogy mi legyen azokkal, akik minden aljas hazugság, pszichológiai nyomásgyakorlás, zsarolás, fenyegetés ellenére, adott esetben a hátrányos megkülönböztetést eltűrve nem oltották be magukat?
(És mielőtt megindul a Boldogkői-fanclub monoton zümmögése: tök mindegy, hogy azért, mert „konteósok”, vagy azért, mert utánanéznek mindennek háromszor, és képesek két mondatnál tovább figyelni valamire, vagy egyszerűen csak azért, mert szerintük egyenként és külön-külön is a kurva anyját mindenkinek, aki bele akar pofázni az életükbe.)
Mi legyen azokkal a milliókkal, akik az imént említett csoportok valamelyikének produkciója miatt vesztette el a megélhetését, vagy – ha pénzügyileg jobb helyzetben volt – jövedelmének szabad szemmel jól látható részét? Vagy a nagymamáját, akibe a háziorvos úgy nyomatta a negyedik Pfizert, mintha muszáj lenne?
Ők hol nyújtsák be az áfás számlát?
Hogyan gondolhatja bárki, hogy kevésbé jár nekik a kárpótlás, mint azoknak, akik egy zacskó szotyiért és két mozijegyért rohantak beadatni maguknak a Pfizert, aztán posztolták a Facebookra, hogy lúzer sinopharmosok, lol?
Kedves oltáskárosult honfitársaim!
A lassan lebomló, az ígértnél sokkal több helyre eljutó, jó eséllyel autoimmun gyulladásos folyamatokat beindító, módosított RNS-t tartalmazó génterápiás szer (kicsit körülményesebb, mint a „vakcina”, tudom, de pontosabb) nem egyik napról a másikra került a szervezetetekbe.
Nem az éjszaka leple alatt lopta bele a Bill Gates a szívizmotokba, a méhetekbe és a petefészketekbe – és egyéb olyan helyekre, ahol semmi keresnivalója nincsen.
Sorba álltatok érte, sőt, könyököltetek, előrefurakodtatok, fölhívtátok az orvosismerőst, lehet, hogy még pénzt is adtatok, hogy nektek jusson pult alól a Pfizer, és ne kelljen a „szar” kínait meg szovjetet beadatni.
Amikor emberséget és tisztességet kérnétek most számon, sose felejtsétek el, hogy ti voltatok azok, akik először úgy viselkedtetek, mint a fölhergelt csőcselék, hisztizve követeltétek, hogy mindenkit és mindent zárjanak be, injekciózzanak be, büntessenek meg, aki nem úgy viselkedik, ahogy azt ti a kis Facebook-csoportotokban már többször átbeszéltétek, mint az egyetlen kívánatos és helyes emberi magatartást azokban a vészterhes időkben.
De persze ez nem jelenti azt, hogy bele kellene törődnötök abba, hogy ilyen rondán megszopattak benneteket. Sőt.
Legyetek faszagyerekek, mint a kukások.
Az egyik kedvenc vesszőparipám, amiről kisebb TED-beszédeket szoktam rögtönözni különböző társadalmi csoportokból kikerülő, elégedetlenkedő barátaimnak: tanároknak, orvosoknak, kocsmárosoknak (a 2020-2022-ig terjedő időszakban), plusz mostantól oltáskárosultaknak: ha nem tetszik valami, ki lehet menni az utcára.
De nem ám úgy, hogy ha elfáradtok, elered az eső, megunjátok, hazamentek, elénekeltek valami rossz minőségű tánczenei műalkotást, nem. Hanem úgy, ahogy a kukások csinálták a minap, amikor pénzt akartak. Egyszerűen fogták magukat, és megígérték, hogy ha nincs pénz, akkor nem lesz elszállítva a szemét. És mivel elég meggyőzően mondták ezt, lett pénz.
Majd ha az oltáskárosultak mutatnak minimális hajlandóságot arra, hogy ne úgy viselkedjenek, mint utolsó jobbágyok, cselédek és inasok, hanem szabad, autonóm emberek, beszélgethetünk arról, hogy mi legyen, meg legyen-e egyáltalán valami.
Addig, hogy egy klasszikust idézzek: lófaszt, mama.
A szerző ún. nagybetűs szakértő
Was war das denn? Külsős véleménycikkek a Gemišten!
Örömmel teret adunk a mienktől eltérő véleményeknek, vendégcikkeknek is. Ezeket a gemist.hu-n publikáljuk, ingyenesen, mindenki számára elérhetővé téve őket, a címben jelezve, hogy [vendégvélemény], a hírlevelekben pedig külön felhívjuk rájuk a figyelmet. Ha küldenétek, a gemisthu@protonmail.com címen várjuk őket. Nyilván csak jól megírt, amennyire csak lehet, tényeken alapuló és aktuális dolgot közlünk, a szerkesztés és a válogatás jogát fenntartva. Külön örülünk, ha az írás provokál, új szempontot vet fel, konstruktív vagy csak simán kilóg a mainstreamből. Miközben ugyanis egyre egyoldalúbb minden, a Gemišt szigetként itt van és lesz veletek.
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to GEMIŠT to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.