Ki evett már paprikást paprika nélkül? Avagy a zöldek pudingpróbája [vendégvélemény]

Véget ér az ENSZ által szervezett glasgow-i klímacsúcs, és továbbra sem érezhetünk mást, mint elkeseredést. Bevált a recept, és már a nagy nemzetközi dzsembori félidejénél is sokan felfedezték a korábbi szinte már megszokott forgatókönyvet. Sorozatfüggők előnyben.

Csapó... indul: a világ legfontosabb vezetői megérkeznek a magángépükkel. Elmondják, hogy mindennél komolyabban veszik a globális felmelegedés jelentette kihívást, elhangzik „az utolsó pillanatban vagyunk”-tól a „csak közösen sikerülhet”-ig minden, meg minden is. És nem marad ki természetesen a hitvállalás sem, hogy egy hajóban vagyunk mi mind. És innentől már mindenki egyszerre és egy hangon mondja, mint a Miatyánkot. Persze addig, amíg el nem indul mindenki haza annak függvényében, hogy kinek mikor indul a magánrepcsije. Majd mindennemű konkrét intézkedés nélkül ér véget a csúcs. Csapó... vége.

Következő forgatási nap: majd két év múlva. Mostani tudásunk szerint Egyiptomban készülhet a következő epizód az emberiség bukásáról, a politikusok megmenekülésének diadalmenetéről – ha addig megéljük. Szerintem igen. Sokan már most bekészítenék a popcornt, előre. „Izgalmasnak” gondolják a következő részt is.

Oké, de mi lesz közben? Két évig mégsem ülhetünk ölünkben a popcornnal.

Nem nézhetjük unalommal aktív politikusaink két évre elnyúló szünetét. Nem csodálhatjuk kimagasló politikai teljesítményüket, nem örvendezhetünk akár csak próbálkozásaiknak sem. Aki volt már egy művészi előadás főpróbáján, az tudhatja: vetekszik bizony a későbbi előadások bármelyikének művészi értékével. De ha az nincs, akkor később semmi sincs.

A politika ma unalmas, és leginkább nem zöld. Nem elég zöld se kormányon, se ellenzékben. Ja, nem a témák hiánya okán, vagy nem a problémák dimenziójának érzékszerveinkkel alig felfogható mértéke miatt. Mert a probléma nyilván nem itt van. Azzal pedig a magukat országszerte, határon innen és túl is magukat zöldként aposztrofáló, vagy ciklikusan magukat aképpen feltüntető közszereplők mégiscsak egyetértenek – vagy legalább hangoztatják –, hogy nagy a baj, nagy a társadalmi igény a változásra környezetünk, de leginkább az ökoszisztéma védelme érdekében.

De akkor hogy lehet az, hogy Németországban Európa legerősebb zöldpártja de facto elveszíti a legutolsó választások során a nagy esélyét annak, hogy kancellárt adhasson? Illetve,

hogy lehet az, hogy Magyarországon az elmúlt harmincévnyi próbálkozás során a legnagyobb politikai tőkéjét is képes volt nemcsak eljátszani, de a béka annak bizonyos testrésze alatt is tartani a politikai támogatottságát a magát zöld pártként meghatározó erő(tlenség)?

Így már elég gyorsan, sőt gyorsabban jutunk el a klímakatasztrófa fordulópontjához, ahonnan nincsen tovább. És vége lesz kedvenc filmsorozatunknak is, nem lesz több COP. Koppanás annál inkább.

Azért ne temessük azt, amit nem kell. És ne akarjuk kikiáltani a zöld forradalmat akkor, ha még a zöld ügyek képviselőinek a száma is alig haladja meg az egy kezemen összeszámolható ujjaim számát. És mivel valamennyi kezem épségben van, nem árulok zsákbamacskát. Persze értem én, konjunktúra van, illetve jön megint. És időszakosan többen lesznek, legyen: leszünk. De ez engem nem nyugtat meg. Mert még többen lehetnénk, lehettünk volna, ha a szünetben, az elmúlt években történt volna legalább valami. Mennyivel másképpen nézne ki most a politikai tér Magyarországon! És akkor a németekkel ellentétében nemcsak a kampányfiaskót kellene csak megmagyaráznunk.

Lehetett volna egy közös jelötje az ellenzéknek, aki a zöld pólus felől jön. De ez sem sikerült: jött, aztán megállt. Hogy miért is állt meg, megérne az is egy mélyebb elemzést. Itt és most egy kérdésre keresném csak a választ:

nem lehet, hogy a támogatói voltak és maradtak gyengék, gyengébbek, mint az elvárható lett volna egy miniszterelnököt állító koalíciótól?

Maga a zöldek jelöltje kiútként legalább megtalálta a leghatékonyabb módját annak, hogy az általa(uk) képviselt szempontokat átadhassa stafétabotként annak a személynek, aki reményeink szerint a következő nemzetközi klímatalálkozón hazánkat kell képviselje. Tudjuk, nem lesz zöld politikus, sőt azt is nagyon feltételezhetjük, hogy legjobb szándéka ellenére sem fog tudni vonattal, kerékpárral odautazni. (Egyiptomba kevesen utaznak másképpen, még a zöldek sem. Leszámítva persze a beduin törzseket, akik teveháton jönnek-mennek a térségben.) De fontos lesz, hogy ott legyen. Ahogy fontos jelzés volt az is, hogy a NER-kormányfő távol maradt, nem először, de így talán az utolsó esélyét is eljátszotta, hogy a maga módján zöldre festhesse magát. Pedig mekkora kampányfogás lett volna, ha Orbán nekünk is üzen...

Márki-Zay Pétertől nem várom el, hogy festegesse magát. De azt igen, hogy elfogadja és megértse a kor kihívásait, és szövetségesének tekintse a zöldek társadalmi közösségét is. Még akkor is, ha a legnagyobb előválasztási kudarcot bizony a zöldek politikai képviseletének egy része szenvedte el. Nem mertek beleállni zöld ügyekbe, nem akartak aktívan kampányolni, ahogy mások ezt (elő)választások során tenni szokták.

Ki evett már paprikást paprika nélkül? Pedig mekkora innováció lenne ez is. Akárcsak a kampány nélküli kampány. Ellenben alkukat kötöttek olyan erőkkel, akiknek a prioritásaik valahol máshol vannak. Persze, hogy a kommunista kutyából nem lesz demokrata szalonna, és a globalizációban megmártózó és bizony lubickoló vezetőből sem lesz zöldpolitikus. Tényleg. És? Mit ér ma egy ilyen kijelentés a politikai színpadon, ahol a statiszták is legjobb esetben is valamilyen más színűek csak? 

És tényleg, hol vannak a zöld politikusok? Mit várhatunk el tőlük Magyarországon? Azt nem várhatjuk el tőlük, hogy a következő COP találkozón hazánkat teljes súllyal képviseljék. Azt ellenben igen, hogy az új kormányfő – jelenleg még csak jelölt – sikerét támogassák. Kormányzásra való felkészülését elősegítsék és elkísérjék arra a politikai útra, amelynek egy esetleges stációja lesz az egyiptomi ENSZ-klímacsúcs, ahogy az Európai Unió állam- és kormányfői megbeszélései és döntéseinek meghozatalát szolgáló fórumai is. A zöldeknek kiemelt felelőssége van abban, hogy a széles társadalmi igények és elvárások teljesíthetősége érdekében az új kormányfő ne maradjon magára, megkapja azt a segítséget, hogy a mi generációnk és a jövő generációja is klímavédelemben részesüljön, felkészülve a hatékony alkalmazkodásra és megóvva az ökológiai sokféleséget.     

És Németországban? Zöld kancellár sem lesz ott legközelebb az egyiptomi ENSZ-klímacsúcson. Ellenben kétségem sincs afelől, hogy zöldek nélkül nem lesz koalíciós kormányzás Berlinben. Adott politikai helyzetben a lehető legtöbbet hozzák ki egy német zöldfordulat elindítása érdekében, még akkor is, amikor a távozó kancellár a politikai etikettet felrúgva bedobta a gyeplőt a lovak közé az atomenergiát illetően. (Merkel a hírek szerint engedett az atomenergiapárti francia nyomásnak és visszavonta korábbi, primátust élvező álláspontját a megújuló energiák tekintetében.)

Aki ma azt képzeli, hogy addig nem lesz változás, amíg a nemzetközi kerekasztaloknál csakis olyan politikusok, országok képviselői fognak helyet foglalni, akik arra kértek felhatalmazást, hogy megállítsák, illetve mérsékelhessék a klímaváltozást, az bizony téved. Időt húz, és nem vállalja a politikai felelősségét annak, hogy hol is tart ma a zöldek politizálása, akár idehaza. Több bátorságra, elköteleződésre, alázatra, együttműködésre és cselekvésre van szükség.

Minden elszalasztott megfelelő döntés, lehetőség, alkalom, illetve nap veszteség. Mindenkinek. Így sohasem kerülnek oda a zöldek a porondra.

Minden utólagos magyarázkodás megkésett. A zöldpolitikusoknak csak egy választásuk van, ahogy azt az aktivisták is hirdetik: cselekedj ma!

A szerző az LMP volt társelnöke.

---

Újdonság: külsős véleménycikkek a Gemišten!

Örömmel teret adunk tőlünk eltérő véleményeknek, vendégcikkeknek is. Ezeket csak a gemist.hu-n publikáljuk, ingyenesen, mindenki számára elérhetővé téve őket, a címben jelezve, hogy [vendégvélemény], a hírlevelekben pedig külön felhívjuk rájuk a figyelmet. Ha küldenétek, a gemisthu@protonmail.com címen várjuk őket. Nyilván csak jól megírt, amennyire lehet, tényeken alapuló és aktuális dolgot közlünk, a szerkesztés és a válogatás jogát fenntartva. Külön örülünk, ha az írás provokál, új szempontot vet fel, konstruktív vagy csak simán kilóg a mainstreamből. Miközben ugyanis egyre egyoldalúbb minden, a Gemišt szigetként itt van és lesz veletek.