Ki hogyan reagált Közép-Európában és a Balkánon Magyar Péter kétharmadjára?

Elkezdődött a nagy Magyar Péter-turné: Kossuth rádió, M1, Sándor-palota, de leginkább a nemzetközi sajtó címlapjai és főműsorideje. Befogadni is nehéz, annyi helyről látjuk viszont a magyar belpolitikát: a mai hírlevélben azt nézzük meg másokhoz képest jelentősen alaposabban, hogy körülöttünk hol kik milyen tanulságokat vontak le az Orbán Viktor fölött aratott kétharmados győzelemből. A Magyar Péter okozta meglepetés ugyanis alaposan beindította mindenki képzeletét.

Érdekes lesz, pláne színes, helyenként meghökkentő, sokkoló és leginkább tömény, mint maga a környékünk: börtönt emlegetve ujjongó macedón ellenzék, Ukrajna és az orosz energiahordozók miatt szkeptikus lengyelek, Orbánnak köszönetet mondó német liberálisok, egymást Orbán miatt lebosnyákozó boszniai szerbek, Magyar Péterben a Habsburg Monarchia feltámasztóját és a világ legvonzóbb kormányfőjét látó horvátok, a cseh szélsőjobbot Magyarhoz képest kozmopolita bolseviknak látó szlovákiai értelmiségi, Moldovát féltő románok, Bulgáriában már a következő orbáni Magyarországot látó osztrákok. Jó olvasást, van mit, mint mindig.

---

Chronik Mitteleuropa, választási különkiadás

Kik hogyan reagáltak Közép-Európában és a Balkánon Magyar Péter kétharmadjára?

Németországban a kereszténydemokrata kancellár, Friedrich Merz és a külügyminiszter, Johann Wadephul már a választás éjjelén gratulált Magyar Péternek, „erős, biztonságos, de főképp egyesült Európát” remélve. A szocdem pénzügyminiszter és pártelnök, Lars Klingbeil szerint ez „súlyos vereség Putyin és mindazok számára, aki szét akarják verni az európai demokráciákat”. Manfred Weber, az Európai Néppárt bajor elnöke szerint Magyar megmutatta, hogyan kell legyőzni a szélsőjobbot. A CDU ezért a német belpolitikára is átkeretezte az eredményt: szerintük Orbánnak a „testvérpártjuktól” elszenvedett veresége egyben a szélsőjobboldali AfD veresége is – és már csak azért sem szabad az AfD-re szavazni, mert a budapesti ünneplést látva egyértelmű, mennyire örültek a magyarok, hogy megszabadultak a 16 éven keresztül „AfD-s politikát megvalósító” Orbántól. A németek ezt másképp látják: egy friss kutatás alapján az AfD már 4 százalékponttal vezet az elmúlt négy év legrosszabb, 23%-os támogatottságát magáéak tudó CDU/CSU előtt – mindezt úgy, hogy a CDU-szavazók többsége is elégedetlen Merz teljesítményével.

Az AfD gratulált Orbánnak és a Tiszának is, a párton és a holdudvaron belül Orbán feltétel nélküli Trump-pártiságát és túlzott külpolitikai ambícióit, az otthoni politikára és gazdaságra való odanemfigyelést jelölik meg a vereség fő okaként.

Martin Sonneborn, az egyre komolyabb és egyre inkább EU-szkeptikus viccpárt, a Die Partei elnöke és EP-képviselője szomorú: szerinte „az állítólag jobboldali” Orbán – akivel ő hol egyetértett, hol nem – bukásával már csak Pedro Sanchez, a szocialista spanyol kormányfő jelent botot az EU-t centralizálni igyekvő brüsszeli küllők között.

A német sajtó megosztott, egyik fele hurráoptimista, a másik szkeptikus – a választás előtt több lap is ironizált azon, hogy esetleg az ellenzék győzhetne –, abban azonban mindenki egyetért, hogy Magyarország mégiscsak demokrácia. A zöld-balos buborék közepesen unalmas és mindig kiszámítható tartalmú lapjai – Süddeutsche Zeitung, Der Spiegel, Die Zeit, közmédia – a szokásos bullshitet nyomatják az EU győzelméről, Trump, Putyin és az AfD vereségéről. Ami érdekes, hogy a képeiken rendre rosszul öltözött emberek ünnepelnek – azaz a budapesti divat vagy igénytelenné vált, vagy a „kelet-európai” magyarokról ilyen sztereotípiákat kell kiszolgálni. A Spiegel szerint a sikeres Magyar-recept öt tényezőből áll: kerülte a kultúrharcot; ráolvasta Orbánra a korrupciót és az állam működésképtelenségét; végigjárta az egész országot, főleg a falvakat; kiemelte az EU előnyeit; bízott Brüsszel Orbánra nehezedő nyomásában. A választás éjjelén Orbánt „meglepően jó vesztesként” jellemző woke-balos Die Tageszeitung megjegyzi: Magyar győzelme után az egy szélsőjobbos 2023-as megveréséért 8 évnyi börtönre ítélt antifa Maja T.-nek nagyobb reménye lehet arra, hogy büntetését Németországban töltse le, jobb körülmények között, mert Orbán Anitánál vélhetően nyitottabb fülekre találhat majd az érte lobbizó német külügy.

A nemrég indult keletnémet napilap, a Ostdeutsche Allgemeine szerint semmiféle nagy változásra nem kell számítani: „nem a liberális demokrácia győzte le az autokráciát, hanem egy konzervatív egy korrupt konzervatívot”,

az Orbán nélküli orbánizmus korszaka következik, ami „jobb lesz, mint ami eddig volt”, de „jóval kevesebb annál, mint amit Brüsszel bebeszél magának”.

Az AfD-közeli Junge Freiheit hetilap ezt hasonlóan látja: szerintük „Orbán politikája valójában nem bukott meg”, hanem épp modernizálódik, ami nagy esély minden jobboldali számára. A jobbos Tichy’s Einblick hetilapban az MCC médiaiskoláját vezető Boris Kálnoky elemezte „belülről a bukást”: mint írta, Orbán már a 2023-as kötcsei pikniknen megjósolta, hogy nagy politikai árat kell fizessenek azért, hogy csökkenő reálbérek mellett kell kormányozniuk, de hozzátette azt is, hogy „az egyetlen szerencsénk az, hogy olyan az ellenzékünk, amilyen”. A 2024-es Kötcse a Magyar Péter megjelenését hozó kegyelmi botrány miatt jóval feszültebb volt, írja. Kálnoky szerint noha Varga Judit vagy Novák Katalin kereste anno Orbánt a kegyelmi kérvény aláírása előtt, hogy mondjon másodvéleményt, de ő napokig nem volt elérhető – a pikniken ezért Schmidt Mária a szőnyeg szélére is állította Orbánt, hogy ilyen mégis hogyan történhetett. Orbán kampánya Kálnoky szerint túl merev volt, majd amikor Orbánék 2025 nyarán leszerződtettek „egy sikeres brit kampánytanácsadót”, jött a feketeleves: az illető gyorsan elvégzett kutatásai szerint ugyanis téves volt az az alapfeltételezés, amire a Fidesz a kampányát építette, hogy az emberek félnének a változástól, ezért azt javasolta, hogy Orbán a változás embereként lépjen fel, új és friss arcokkal. Ekkor került mellé látványosan a kampányban Lázár János és Szijjártó Péter, mellettük azonban csak még öregebbnek tűnt Orbán, így a Fidesz támogatottsága egyre olvadt. Kálnoky írt a „Tisza titkos terveiről” is: újdonságként annyit említ, hogy a Magyar Márton-féle Kontroll.hu csapata veheti át az MTVA-t.

A legmeglepőbb vélemény a konzervatív-liberális Die Welten jelent meg a kiadó, Ulf Poschardt tollából: a Magyar Péter iránti nyugat-európai ujjongás őt a diktatúrák kötelező tapsolására emlékezteti, egyben köszönetet mondott Orbán Viktornak, amiért éveken keresztül gáncsolta a technokrata EU-t a német autóipar számára káros Green Deal, illetve a migráció terén. Poschardt szerint Orbán a magyar Anakin Skywalker vagy Bruce Wayne: liberálisnak indult, de karaktere egyre félelmetesebbé vált, mígnem annyira bezárkózott a sötétségbe, hogy a végén azzá a karikatúrává változott, aminek az ellenfelei a kezdetek óta megfestették. A feladat szerinte EU-szerte és Németországban az, hogy a demokráciák még véletlenül se hasonlítsanak erre a karikatúrára – és ebben ő most több teendőt lát odahaza, mint Magyarországon. A lap egyébként arra buzdítja olvasóit, hogy ezt a hét részvényt vegyék, ha keresni akarnak Orbán bukásán: OTP, MOL, Richter Gedeon, Magyar Telekom, 4iG, Waberers International, ALTEO Energy Services. Politikai rizikót egyedül a 4iG-nél látnak, a többi szerintük profitál majd Magyar EU-pártibb politikájából.

Ausztriában politizál a Fidesz egyik legszorosabb szövetségese, az FPÖ: közösen alapították meg 2024-ben a Patrióták Európáért-frakciót. Herbert Kickl pártelnök nem túl boldog az eredmény miatt. Orbán dicséretébe menekül, mondván a határkerítés, a béketeremtés vágya, a központosító EU elleni küzdelem és az LMBTQ-kultusz elleni harc mind az ő történelmi érdeme. Kickl szerint mindenkiben be kell kapcsolnia a vészcsengőnek a mostani brüsszeli ujjongás láttán – beavatkoztak ugyanis a magyar választásba, ezért az orbáni örökséget úgy érzi, nekik kell továbbvinniük. Christian Stocker néppárti kancellár gyorsan gratulált Magyar Péternek, pártja pedig támadni is kezdte az FPÖ-t, mondván az eredmény „hangos vereséget” jelent az FPÖ számára is, mert ők is ugyanúgy az emberek megosztásában utaznának, mint Orbán és Trump. A szocdem SPÖ szintén FPÖ-bashingre használja az eredményt: az Orbánt példaképnek látó párttal egyszerűen képtelenség együttdolgozni, a demokráciát ugyanis leépíteni, nem erősíteni akarják. A NEOS-os külügyminiszter furcsát posztolt az EU-párti bullshitet elővéve: „Üdv újra itt, kedves szomszédok!” – írja, miközben nem történt semmiféle változás, eddig is ott volt Magyarország, ahol, eddig is azok lakták, akik.

A nyugati szomszéd hagyományosan erősen figyel a térségre, és ezt látni most is: a magyarországi választás tanulságairól ott talán már most több véleménycikk jelent meg, mint itthon. A Der Standardban Filip Milačić politikatudós arról ír, hogy a Tisza-győzelem tanulsága az, hogy a demokrata és liberális pártoknak erőteljesebben hozzá kell nyúlniuk a nemzeti jelképekhez, sokak számára azok biztonságot, fogódzót jelentenek, a populistákat ugyanis az utóbbi időben mindenhol – Lulának Brazíliában, Tusknak Lengyelországban, Rob Jettennek Hollandiában és végül Magyarnak nálunk – így, egy inkluzív patriotizmussal sikerült legyőzni. A Kurier napilap szerint viszont Magyar ugyanúgy egy ellenségképekkel operáló jobbos populista, mint az elődje, csak épp nála nem a woke brüssszeliek, hanem Orbán Viktor ez az ellenség – épp ezért „Magyar útja nem az, ami Európa liberális pártjaiban reményt kellene keltsen, épp ellenkezőleg”. Robert Misik író a ZackZackon vitázik ezzel: Magyarországon

egyszerűen adottság, hogy kevés a nagyváros és sok a falu, balos-liberális politikának többsége ott nehezen lesz, így nem csoda, hogy az inkább konzervatív társadalom egy mérsékelt konzervatív pártra szavaz a baloldali pártok helyett.

A Kurier a győzelem mögött öt okot lát: az első a félrekezelt gazdaság, aminek köszönhetően sokaknak olcsóbb már Ausztriában bevásárolni, mint Magyarországon; a második Orbán látványos kifáradása és hogy a magyarok egyszerűen ráuntak; a harmadik a Fidesz erkölcsi alapállását számos ponton aláásó-megkérdőjelező botrányok; a negyedik a lelepleződött, az országot az EU-ból kifelé toló oroszpártiság; az ötödik pedig egy erős alternatíva megléte. Mint Caroline Ferstl írja: Orbánék ugyan le akartak számolni a kritikus médiával, az soha ilyen erős nem volt, mint a kampányban, így a kormányfő által a magyarokban külső erők ellen ébreszteni kívánt ellenállóképesség végül őt magát sodorta el. Othmar Karas, korábbi néppárti EP-képviselő, a Fidesz onnan való kizárásának egyik szorgalmazója szerint

arról szól az eredmény, hogy az EU-nak nem lehet hátat fordítani úgy, hogy az emberek cserébe elszegényedést, rossz infrastruktúrát, oktatást és egészségügyet kapnak, mert úgy a problémájuk nem az EU lesz, hanem bajaik tényleges okozója

– szerinte onnantól, hogy a Fidesz 2021-ben kilépett a Néppártból, tudni lehetett, hogy nekik annyi. Megszólalt Paul Lendvai is, az általánosságokat tartalmazó cikkében azt reméli, hogy Budapest után hamarosan Pozsonyba és Belgrádba is megérkezik a változás szele. A Standardban Thomas Mayer kevésbé optimista: sok munkára lesz szükség ahhoz, hogy a gazdaságilag leszakadt, az Ausztriával megegyező mérete ellenére csak az osztrák gazdasági teljesítmény felét hozó, diplomáciailag elszigetelt Magyarországot visszahozzák. A leendő kormányfő herkulesi erőfeszítéseket kell hozzon, és nemcsak azért, mert az idénre tervezett költségvetési hiánynak Orbánék már márciusra elérték a 80%-át, hanem azért is, mert úgy kell a szabad társadalmat, az alapjogokat és a toleranciát helyreállítania, hogy a Tisza alatt a szélsőjobboldal lesz az ellenzék – azaz Magyarország továbbra is a kivétel lesz az EU-ban, mintsem szabály.

És az EU sem kell nélkülözze az orbáni karaktert. A Standardnál már sejtik, mi lesz a következő Magyarország: Bulgária, ahol most vasárnap tartják a választást és amin nagy eséllyel az eddigi államfő, a legalább orbáni mértékben oroszpártiként elkönyvelt, a szocialista nosztalgiára építő Ruman Radev pártja nyer majd.

Lengyelországba vezet majd Magyar Péter első miniszterelnöki külföldi útja azzal a céllal, hogy lökést adjon a hagyományos (ezzel Németország térségbeli befolyását gyengíteni akaró) lengyel-magyar barátságnak. A lengyel kormánypárti sajtó Magyarban egyfajta lengyel Donald Tuskot lát – ami téves, mert Tusk a korábbi kormányzása és az oroszokhoz való akkori közelsége, megosztó karaktere miatt inkább egy Gyurcsány Ferenchez hasonló szereplő. De a lengyel kormánypárti sajtó nem ilyennek látja Tuskot: egy EU-párti, de a nemzeti érdeket harcosan képviselő decens államférfit lát benne, aki még a választás éjjelén felhívta Magyart, hogy közölje vele, még nála is boldogabb, hogy legyőzte Orbánt. A legszórakoztatóbb kritika Magyar felé a legnagyobb ellenzéki pártot, a PiS-t vezető Jarosław Kaczyńskitól, Orbán Viktor szoros szövetségesétől érkezett, aki elhitt egy kamuhírt és arra hivatkozva közölte: olyan embernek ő nem gratulál, aki mikrohullámú sütőbe betesz, majd elfogyaszt egy kutyát. Miután mindenki körberöhögte őt, a PiS megüzente: a pártelnök ezt benézte, de az exfelesége lehallgatása is bőven okot ad arra, hogy Magyar ne lehessen közéleti szereplő. A balliberális Polityka hetilap szerint

Kaczyński okkal lehet dühös, nemrég ugyanis arról beszélt, hogy Orbán ismételt győzelme, a PiS közelgő 2027-es visszatérése a hatalomba és a lepenisták francia elnökválasztási győzelme hamarosan egy egészen új EU-t hozhat létre.

Mint a lap írja, külön ciki a magát odahaza a fő oroszellenes pártként brandelő PiS számára, hogy Orbánékról a kampányban titkosszolgálati lehallgatások nyilvánosságra hozatalával kiderült, sokkal szorosabb volt a kapcsolatuk Oroszországgal, mint az nyilvánosan tudható volt – ez ugyanis erősíti Tusk narratíváját, aki azzal vádolja az ellenzékét, hogy ők volnának Putyin emberei. Arról nem beszélve, hogy azon PiS-es és PiS-közeli politikusok, akiknek Orbán menekültstátuszt adott, most ismét csomagolhatnak – és vélhetően az USA-ba távoznak majd, elvégre Karol Nawrocki államfő jó viszonyt épített ki Donald Trump amerikai elnökkel és környezetével.

A jobbos Do Rzeczy hetilap nem lát nagy különbséget egy Orbán-Magyar-csere külpolitikai vonatkozásait illetően: mint a főszerkesztő, Paweł Lisicki írja, a „ruszkik haza” skandálás Orbánnak és Szijjártónak szól, nem Putyinnak, elvégre Ukrajna EU-tagságát a Tisza sem támogatja és az orosz energiahordozók mellett is kitartanak. Izgalmas a Dziennik/Gazeta Prawna c. gazdasági napilap véleménye is: ők lopás és oligarchák nélküli orbánizmust várnak Magyartól, de arra számítanak, hogy az EU-vezetés közben a pénzekért cserébe minél többet le akarna velük nyeletni a maga balliberális agendájából. A lap úgy tudja, a Tiszán belül is többen kételkednek, hogy tudnak-e majd jól kormányozni, mondván az más műfaj, mint választást nyerni.

Szlovákiában a jobboldali ellenzék ünnepelt. A neoliberális SaS párt putyinozva-korruptozva, a kereszténydemokrata KDH a jószomszédi viszonyt, a legnagyobb ellenzéki erő, a Progresszív Szlovákia pedig „felszabadulást” emlegetve, hozzátéve, most Robert Fico következik. Fico pártja, a Smer visszaszúrt: Magyar Pétert szuverenista, nacionalista, konzervatív politikusnak tartják, „aki pontosan tudja, hány biológiai nem létezik”, ezért szerintük „Magyarországon a fiatal Orbán nyert, nem pedig a fiatal Šimečka”, aki ugye a szlovákiai ellenzéki párt elnöke. A Szlovákiából Fico megválasztása miatt Prágába költözött publicista, Soltész Árpád ennél még radikálisabban tovább ment: szerinte Tomio Okamura, a cseh alsóház szélsőjobboldali elnöke egy kozmopolita bolsevik Magyar Péter nacionalizmusához képest.

Az orbánihoz képest pozitívabb tiszás Ukrajna-politikát azzal magyarázza, hogy a magyarok számára tökmindegy, hogy az ukránokkal vagy az oroszokkal vannak-e, elvégre ha két tetszőleges szláv nép öli egymást, ők minden pofonnak örülnek, és mindezt chipset bontva, sört ciccentve, lábat az asztalra helyezve nézik.