Kis híján az egész magyar sajtó szegénységi bizonyítványa, ahogyan Bródy fiának ügyét kezelik

Régóta tudjuk, hogy az online médiában – különösen a bulvárlapoknál – a kattintás minden. Ez egy bizonyos pontig még talán indokolható lenne azzal, hogy a drasztikusan lecsökkent Facebook-elérések korában rá vannak kényszerítve arra, hogy érdemi információk visszatartásával (pl. „Kiderült, lesz-e idén fehér karácsony”, vagy „Elárulta XY, együtt vannak-e még a párjával”, stb.) vegyék rá a potenciális olvasókat a cikk megnyitására.

Ez se túl korrekt módszer, de ha valaki bedől egy klasszikus clickbait címnek, ami után lényegében semmit se kap, akkor maximum bosszankodik kicsit rajta, hogy rászánt pár percet a drága idejéből, majd továbblép.

Az ún. nyomorpornó ennél már jóval durvább eszköz. Erről ugyebár akkor beszélünk, ha valamilyen tragédia kapcsán a lehető legtöbb bőrt igyekeznek lehúzni egységnyi idő alatt az érintettek gyászáról és fájdalmáról, a privát szférájukat teljesen semmibe véve. Lásd: „Zokogva nyilatkozott a 10 évesen meghalt kisfiú édesanyja”, „Teljesen összetört a család, akik három rokonukat veszítették el a szörnyű balesetben”. (Ezek mind kitalált példák, de alighanem mindenki találkozott már hasonlóval.)

A fentieknek mindössze egyetlen esetben lehet létjogosultsága: akkor, ha a cikk végén szerepel egy számlaszám, amelyen az érintetteket támogathatjuk.

Az esetek többségében viszont itt is egyszerű kattintásvadászatról van szó.

Az ügy, ami miatt most írok, valahol a kettő között található: halálesetről és mások gyászának kihasználásáról szerencsére nincs szó, egy teljességgel ártatlan kárvallottja viszont nagyon is van az egésznek.

Bő egy hete érkeztek az első hírek arról, hogy egy 38 éves magyar férfit 2 év börtönre ítéltek San Franciscóban, amiért banki alkalmazottként feltörte korábbi munkaadója felhőrendszerét, és értékes adatokat lopott el.

Alig egy nappal később aztán „magyar lapinformációkra” hivatkozva nyilvánosságra került, hogy Bródy János fiáról van szó, és innentől gyakorlatilag elszabadult a pokol.

A mainstream média nagy része teljes gátlástalansággal repült rá a szenzációs fejleményre, a már említett húzzunk le minél több bőrt, amíg lehet elv jegyében egymás után érkeztek az újabb és újabb cikkek. Az elkövetőre innentől szinte mindenhol Bródy fiaként hivatkoztak, sőt sok esetben borítóképnek is a híres zenészt rakták be.

Nehezen hihető, hogy a szóban forgó lapoknál senkinek nem jutott eszébe, hogy az énekes-dalszerző nevével eladni egy családtagja által elkövetett bűncselekményt, amihez neki nyilvánvalóan semmi köze nincsen, minimum gusztustalan, de nyugodtan használhatnánk ennél durvább jelzőket is.

A másik lehetőség, hogy nagyon is tudatában voltak, de egyszerűen nem érdekelte őket, hiszen nem vitás, hogy rengeteg plusz kattintást tudnak így behúzni. Valójában fogalmam sincs, melyik forgatókönyv a rosszabb.

Az egészre a koronát az a bennfentes értesülés tette fel, miszerint „a zenészt sokkolta a dolog, és most, hogy kiderült a történet, elbújt a világ elől”.

Nahát, tényleg? Szülőként jó eséllyel amúgy is nagyon érzékenyen érintette az eset, de szinte biztos, hogy az egészet nagyságrendekkel rosszabbá tette számára az, hogy egy hete legalább annyira – sőt, talán még jobban – róla is szólnak a hírek.

Erről pedig kizárólag a hazai média tehet. Az egyedüli kivétel, amivel találkoztam, a Telex volt, akik rendszerint egyébként is élen járnak sajtóetika terén Magyarországon. Tudomásom szerint ők az egyetlenek, akik következetesen B. Dánielként hivatkoznak az elkövetőre, és meg sem említették sehol, kicsoda az apja.

A többieknek talán annyit lehetne üzenni: reménykedjünk, hogy sem Bródy, sem egy jövőbeni hasonló ügy kárvallottja nem szenved majd maradandó egészségkárosodást a mesterségesen habosított hírverés hatására, mert ebben az esetben egy percig sem lesz kérdés, kié a morális felelősség.

A szerző közel egy évtizedig dolgozott szerkesztőként az online médiában, többek között a fent leírt módszerek miatt hagyta abba.

---

Hát ez? Külsős véleménycikkek a Gemišten!

Örömmel teret adunk tőlünk eltérő véleményeknek, vendégcikkeknek is. Ezeket a gemist.hu-n publikáljuk, ingyenesen, mindenki számára elérhetővé téve őket. Ha küldenétek ilyet, a gemisthu@protonmail.com címen várjuk őket. Nyilván csak jól megírt, tényeken alapuló és aktuális dolgot közlünk, a szerkesztés és a válogatás jogát fenntartva. Külön örülünk, ha az írás provokál, új szempontot és témát vet fel, konstruktív vagy csak simán kilóg a mainstreamből. Miközben ugyanis egyre egyoldalúbb minden, a Gemišt szigetként itt van és lesz veletek.