Levéltitok, függetlenség, orosz vagyon, ukrán hitel, elavult oprendszer

Ez itt 2025 utolsó hírlevele a terveink szerint, méghozzá erős EU-fókusszal a múlt heti brüsszeli történések és a mindenki által várt nagy világpolitikai átalakulások miatt.

• Mi lesz a befagyasztott orosz vagyonnal, amiből egyelőre nem fizetik ki Ukrajnát, és mi lehet a hitelből, amit ehelyett felvesz erre a célra az EU? Bakó Bea elemez.

• Miért tűnik az EU ennyire bénának a világpolitikai színpadon? Mi ennek az oka, hogyan használná ki ezt az EU-t igazából sosem kedvelő USA? Vágó Gábor elmondja, mit kellene tenni ahhoz, hogy felálljunk mostani vert helyzetünkből.

• Hogyan nem tudja adatokkal alátámasztani az Európai Bizottság, hogy arányos dolog-e minden EU-s felhasználó chatjeit átpásztázni algoritmusokkal pedofil tartalmak után kutatva, és miért tartanak ki ezen ötlet mellett mégis?

• Miért lett a lengyel alkotmánybíróságnak az Európai Bíróságról papírja arról, hogy nem független, és miért érdekelje ez a 2026-os választás kapcsán a magyarokat?

• Miért akarja a német szélsőjobb Ukrajna mellé Törökországot is bevenni az EU-ba?

Szóval van mit olvasni most is. És persze van egy kitűnő ajándéktippünk a fa alá:

Ajándékozz karácsonyra Gemišt-előfizetést!

---

Veszélyhelyzet: ha a Fidesz csinálja, az oké, ha az EU hivatkozik rá, az már háborús terv

Bár Ukrajnáról volt szó, az év végi EU-csúcson a szokásostól eltérően mégsem Orbán Viktor volt az, akit körbe kellett udvarolni és/vagy nyomasztani, hanem egy nyugat-európai vezetőnek, Bart De Wever belga miniszterelnöknek jutott ez a dicstelen szerep. És mellette persze mások, például Giorgia Meloni olasz miniszterelnök is a megfelelő pillanatban megfúrták a tervet, hogy a befagyasztott orosz vagyonból nyújtson az EU további pénzügyi támogatást Ukrajnának. Így végül az EU hitelt fog felvenni erre a célra: amint a Politico összegezte, olyan megoldás született, amit kábé senki sem akart igazán, de azért mindenki el tudja fogadni. Egyelőre, mert a nyilatkozatok alapján úgy tűnik, az ötletet, hogy valamiképp mégis az orosz vagyonból finanszírozzák Ukrajnát előbb-utóbb, nem teljesen engedték el. Az ügyben az Európai Tanács múlt heti ülése után sorakoznak csak igazán a kérdések, de kezdjük az elsővel, amit már az EU csúcs előtti vörösvonal-hype-ban sem ártott volna feltenni.

Milyen befagyasztott orosz vagyon?

Először is fontos látni, hogy itt az orosz jegybank Nyugat-Európában – jórészt konkrétan a belga Euroclear Banknál – elhelyezett vagyonáról van szó, nem pedig arról, hogy az EU konfiskálná random Igorok és Szásák magánbefektetéseit és megtakarításait. Az orosz közpénz az orosz államé, amely a nemzetközi jog szerint jogellenes agressziót valósított meg Ukrajna megtámadásával. Ekként pedig az orosz állam pénzének a befagyasztása legitim ellenintézkedésnek is tekinthető, és jóval kevésbé problémás, mint mondjuk orosz oligarchák jachtjainak a lefoglalása.

Az EU-ban tartott orosz jegybanki vagyont egyébként még 2022-ben, rögtön a háború kezdetekor befagyasztotta az EU szankcióként – a magyar kormány támogatásával.

Miért kellett most újra befagyasztani?

Ennek a 2022-es befagyasztásnak csak a meghosszabbításáról döntöttek december 12-én: a befagyasztás a rendelet megfogalmazása szerint csak ideiglenes lehet, de nincs konkrét időhatár megjelölve, csak annyi, hogy az intézkedés addig tart, amíg Oroszország Ukrajna ellen folytatott háborúja az EU-ban és a tagállamokban súlyos gazdasági nehézségeket okoz, vagy ilyenekkel fenyeget. Mivel Orbán ellenkezése miatt az egyhangúság nem lett volna meg, ezért valahogy trükközni kellett.

A megoldás az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés (EUMSZ) 122. cikke lett, amely szerint az Európai Unió Tanácsa (azaz a tagállami miniszterekből álló testület) többségi döntéssel, az Európai Parlament bevonása nélkül „a tagállamok közötti szolidaritás szellemében határozhat a gazdasági helyzetnek megfelelő intézkedésekről, különösen ha egyes termékekkel való ellátásban – ideértve különösképpen az energia területét – súlyos nehézségek merülnek fel”.

Erre a kvázi veszélyhelyzeti klauzulára való hivatkozás óriási felháborodást váltott ki abból a magyar kormányból, amely már hosszú évek óta rendel el különböző, többnyire mondvacsinált indokokkal mindenféle veszélyhelyzeteket: a bevándorlás és a covid után most épp az ukrajnai háború miatt van a kormány felhatalmazva veszélyhelyzeti cselekvésre, nem mintha amúgy nem csinálna bármikor azt, amit akar a parlamenti kétharmadnak köszönhetően. Ráadásul az ukrajnai háború által kiváltott gazdasági nehézségekre való EU-s hivatkozás kísértetiesen hasonlít az Orbánék által elrendelt háborús veszélyhelyzet indokolására, miszerint „a felmerülő káros gazdasági hatások kivédése, a következmények enyhítése” érdekében van a különleges jogrendre szükség. De ami itthon megkérdőjelezhetetlen fideszes alapvetés, az Brüsszeltől ádáz háborús cselekedet. Az EU a kormányzati narratívákkal ellentétben nem egy nagyhatalmú birodalom, így a kétharmados Fidesz-kormánnyal ellentétben nem csinálhat meg bármikor bármit, így tényleg volt tétje a veszélyhelyzeti klauzulának, hogy egyhangúság nélkül át tudják vinni a döntést.

Persze erre lehet azt mondani, hogy az EU által hivatkozott, a háborúval összefüggésben felmerülő gazdasági nehézségek az EU saját döntéseinek köszönhetők, hiszen az EU mindenáron pénzt akar adni újra és újra Ukrajnának. Meg azt is, hogy a magyarországi, háborúsnak és brüsszelinek csúfolt gazdasági nehézségek sem függetlenek attól, hogy a jegybank százmilliárdokat síbolt el, ráadásul eközben súlyos eurómilliárdoktól is elesik az ország, mert a kormány mindenáron pénzt akar juttatni az EU-s pénzekből az oligarcháinak.

Az EUMSZ 122-es cikkelyét egyébként nem most használják először: az euróválságtól kezdődően többször ez a cikkely volt a jogalapja a tagállamoknak nyújtott hiteleknek és támogatásoknak. Vannak, akik eleve megkérdőjelezik, hogy a 122-es cikk teljes egészében egy vészhelyzeti klauzula volna, mivel annak az első bekezdése (amelyre most is hivatkoznak jogalapként a befagyasztás meghosszabbítása kapcsán) egy szóval sem említ sem vészhelyzetet, sem azt, hogy a bevezethető intézkedések ideiglenesek kellene, hogy legyenek. Ha pedig az EU általános gazdasági politikáját szabályozó cikkelyként tekintünk rá, akkor alapból nem kell magyarázkodni, hogy miért többségi, és nem egyhangú döntéshozatal alá esik a dolog. Csakhogy a helyzet most annyiban nagyon más, hogy nem az EU belső pénzosztásáról van szó, hanem egy harmadik állam által az egyik tagállamban elhelyezett vagyon sorsáról, ami sokkal inkább egyhangúság alá tartozó külpolitikai, semmint gazdaságpolitikai döntés.

Miért nem adják mégsem oda az orosz jegybanki pénzt Ukrajnának?