Magyar csapdában a lengyel ellenzék

Jó reggelt! Írunk ma Ausztria katonai semlegességének megkérdőjelezéséről és a nyugati szomszédnál ennek kapcsán folyó vita német és svájci párhuzamairól, bezzegnyugatozunk Prága reptéri gyorsvasúti tervei kapcsán, lesz szó Giorgia Meloni szabadságharcáról a műhús ellen, a lengyel ellenzéki mozgásokról-esélyekről és hogy érdemes-e politikai okokra hivatkozva elköltözni az EU-ból. Jó olvasást!

---

Chronik Mitteleuropa

Az osztrák kormány és a lakosság lesöpörte az asztalról a pártokon átívelő összefogást a katonai semlegesség újragondolásáról

Befolyásos osztrák politikusok és értelmiségiek nyílt levélben követelik, hogy az orosz-ukrán háborúra való tekintettel Ausztria gondolja át „gyáva” és „meghaladott” pozícióját az ország katonai semlegességét illetően: köztük Gerald Knaus szociológus, Othmar Karas, a kormányzó jobbközép Néppárt (ÖVP) legbefolyásosabb európai parlamenti képviselője, Andreas Treichl, az Erste-bankholding és a rengeteg ösztöndíjat finanszírozó Erste-alapítvány vezetője, valamint az éves alpbachi fórum elnöke, Herbert Schreibner volt FPÖ-s védelmi miniszter, Robert Menasse író, Irmgard Griss, a legfelsőbb bíróság korábbi elnöke, Rainer Nowak, a Die Presse nemrég lemondott főszerkesztője-kiadója és Robert Misik, baloldali író-újságíró. Ezt írják:

„Ausztria úgy tesz, mintha 2022. február 23-án megállt volna a világ. Alkotmányos alapjaink és biztonsági doktrínáink még mindig anakronisztikusak. A hadsereg továbbra sincs felkészülve arra, hogy komolyan megvédje hazánkat és az ígéreteknek megfelelően segítséget nyújtsanak más uniós államoknak. Hírszerző szolgálataink még mindig elégtelenül vannak felszerelve és el vannak vágva a releváns információktól. Biztonságpolitikai álláspontunkat egyesek megmosolyogják, mások gerinctelennek tartják.

Úgy tűnik, sok osztrák még mindig azt hiszi vagy reméli, hogy hazánk számára valójában semmi sem változott, hogy belátható időn belül kimaradhatunk minden katonai konfliktusból és önállóan meg tudjuk védeni magunkat, hogy a békés külpolitika önmagában garantálja biztonságunkat, és hogy nincs szükség aktív részvételre Európa stabilizálásában. Ezek az elképzelések az osztrák és a globális valóság közötti ellentmondás kifejeződései. Veszélyesek Ausztriára és Európára nézve is, és méltatlanok magabiztos és szuverén országunkhoz.”

A második világháborút követően gyakorlatilag a semlegesség lett az osztrák állam identitása: ennek köszönhetően úgy maradhattak ki a hidegháborúból, hogy azért közben a nyugathoz tartozhattak, és még a náci múlttal se kellett foglalkozniuk. Noha az ÖVP és az akkor még sokkal liberálisabb FPÖ egészen az 1990-es évekig kritikusa volt a semlegességnek, és a NATO-tagságot szorgalmazta (különösen az FPÖ), mára a semlegesség megkérdőjelezhetetlen dogma, amit legfeljebb a liberális NEOS-ból karcolgatnak néha, de ott is csak a kisebbség. A semlegesség az SPÖ-nek az el nem köteleződést, az FPÖ-nek a nacionalista identitást, a Zöldeknek a pacifizmust jelenti, a többi párt pedig simán nem akar szembemenni a társadalmi többséggel.

Az alkotmányosságért felelős miniszter, a jobbközép ÖVP-ben politizáló Karoline Edtstadler még kedden, a levél megjelenése napján lesöpörte az asztalról az ötletet: „A szabadságról, a jólétről és a békéről van szó. A semlegesség identitásformáló Ausztria számára, ez így volt, és így is lesz.” Noha egy tévéműsorban azzal szembesítették a minisztert, hogy alapvetően a Szovjetunió erőltette rá Ausztriára a második világháborút követően a semlegességet (ez volt a garancia arra, hogy a szovjet csapatok kivonuljanak Ausztria területéről), a miniszter tartotta magát ahhoz, hogy az „egy kiharcolt szabadság”, ami része az osztrák alkotmánynak, és amit a világon mindenki tiszteletben tart, még úgy is, hogy az ország EU-csatlakozásával nyilván történt némi minimális elköteleződés. Mint mondta, a NATO-ba Ukrajna Oroszország általi megtámadása óta belépni akaró Finnország és Svédország földrajzi helyzete teljesen más, hiszen például az előbbi közvetlen szomszédja Oroszországnak.