Még több bohócot a parlamentbe! [Endorsement 2022]

Csak a Gemišten: az endorsementek április 3. előtti nagy özöne!

Kire szavazzunk majd, és miért? Mi alapján mérlegeljünk? Mik azok a témák, amik fontosak? Milyen kijelentések tántorítanak el valakitől? Vállalható-e valaki csak azért, mert egy hangsúlyos témában azt gondolja, amit mi, de minden másban az ellenkezőjét? Felülír-e mindent a háború? És a járványkezelés? Miért az ellenzék? Miért a Fidesz? Miért a Kutyapárt? Miért a Mi Hazánk? És fordítva: miért nem?

Egyáltalán, van értelme elmenni szavazni egy illiberális demokráciában?

Bár ezt minden négy évben el szokták mondani, a járvány, a háború és ezek kezelése miatt tényleg ez lesz az eddigi legfontosabb választás Magyarországon, még úgy is, hogy láthatóan sem az ellenzék, sem a kormány nem kommunikál újabban mást: eltörölnék az értelmetlen korlátozásokat és békét akarnak.

Szeretnénk minél több véleményt látni arról, mik a szempontok ikszelés előtt. Mostantól április 3-ig rendszeresen jelentkeznek a Gemišt szerzőinek és felkért vendégszerzőinek véleménycikkei: ezúttal régi kedvencetek, Susánszky Iván írt!

---

„Demokrata az, akit nem könnyű becsicskítani”
(Bibó István, vagy nem tudom, nem olvasok Népszavát)

A kötelező köröket most kihagynám. Amikor a Gemišt felkért, hogy; megilletődve, és némi izgalommal tettem eleget; hiszen a demokráciának magam is nagy barátja, sőt, talán mondhatom így, tisztelője, satöbbi, satöbbi.

Az úgynevezett közös ügyek civilizált intézésének konszenzusából (ld. még: társadalmi szerződés) akkor iratkoztam ki (legutóbb, többedszerre),

amikor a lakosság egyik fele bő két éve kitalálta, hogy teljesen tudományellenes, irracionális hisztialapú pszichózisból kell fölépíteni az Új Társadalmi Konszenzust, aminek funkcionális analfabéta biológusok meg jóemberkedő buta propagandisták fektetik majd le az alapköveit.

Az Új Társadalmi Konszenzusban majd megmondják, hogy milyen divatkiegészítőt kell hordanom, ha boltba szeretnék menni (az őszi kollekcióban a KN95-öst majd fölváltja az FFP2-es), vagy hogy milyen kísérleti génterápiás cuccal kellene beoltatnom magam és hányszor, ha a Rudasban szeretnék buzulni a ciszheteró barátaimmal (csak vicceltem, a buzulás a hagyomány szerint a Királyban van, kacsintós szmájli).

Közben pedig mindenki úgy oktat ki mindenki mást a jó állampolgár viselkedési ismérveiről, mintha soha életében nem ment volna át piroson.

És a régi, működőképes narratívát, miszerint ezek a büdösök (ti. a politikai establishment tagjai) egytől egyig cinikus tolvaj gazemberek, akik az életedre az egészségedre és a vagyonodra törnek; fölváltja a Szép Új Narratíva, hogy ezek a szorgos emberek éjt nappallá téve semmi máson nem fáradoznak, mint hogy a te egészségedet és testi-lelki jóllétedet garantálják. (Nem tudom, hogy ez amúgy mikor fordult át, de nem is számít, az össztársadalmi Stockholm-szindróma már meggyökeresedett.)

Úgyhogy ennek a négyévente megrendezett bohóckodásnak értelme kábé annyi van, hogy a szokásosnál is fokozottabb izgalmi állapotba tegye az arra fogékony kommentelőket (a hasznos idióta Szilágyiné Marikákat és fideszes-dékás wumaókat egyaránt), az anyagi haszna pedig kimerül abban, hogy a magukból ezerszer full hülyét csináló, de valamiért még mindig nem közröhej tárgyát képező közvélemény-kutató intézetek és politológusok lapátolják föl a finom haknipénzt.

Mindezeknek a gondos mérlegelésével választások idején az egyetlen tisztességes és morálisan védhető politikai tettnek azt tartom, amit Trump elnök úr fogalmazott meg még a legutóbbi választások előtt.

(Apropó, POTUS: megírta már a magyar független mainstream média, hogy kiderült, hogy a demens vénember fiának, Hunter Bidennek a laptopján levő kurvázós, krekkpipás, ukrajnás cuccok az utolsó bitig autentikusak voltak, és a New York Times, a Washington Post meg a többi outlet nagyon tudatosan, a választási kampány miatt hallgatták el az ügyet, és gázlámpáztak mindenkit, aki szóba hozta? Hm? 444? Telex? 24.hu? Valaki? Bárki? Na mindegy, ez csak úgy eszembe jutott, ugorjunk.)

We do a little trolling, we perpetrate a minuscule amount of tomfoolery

Azaz csibészkedjetek egy kicsit. Hajtsatok végre némi európai értelemben vett úgynevezett  rosszalkodást. Huligánkodjatok.

Szándékosan nem a trollkodás kifejezést használom, az ugyanis itthon már megint egy ilyen teljesen furcsa szemantikai degeneráción ment keresztül, mostanra annyit jelent, hogy „vitatkozni/nem egyetérteni valamelyik nagyokossal”.

(NB.: Olyannyira ez a szomorú helyzet, még a magukat fiatalosnak gondoló, internetérzékeny politológusok se veszik észre, amikor valaki tényleg trollkodik, hanem halál komoly arccal, szörnyülködve kiposztolja.)

Egészen pontosan semmilyen tétje nincs a választásoknak

Lehet persze úgy csinálni, mintha ennek az egész bohóckodásnak lenne tétje. Hogy ha a Fradi nyer, akkor hétfőn negyvenezer forint lesz az euró, ha meg a Dózsa nyer, akkor újranyitják az átnevelő táborokat, mindenkinek kötelező lesz LGBTQ++-ból vizsgát tenni a bankszámlanyitáshoz, ha pedig nem a megfelelő politikai oldalnak utalsz pénzt, akkor befagyasztják a bankszámládat minden tárgyalás vagy jogi eljárás nélkül. Nem lesz ilyen. (Ilyen – egyelőre – csak Kanadában van, lol.)

Április 4-én vagy hanyadikán az égvilágon semmi nem lesz, illetve dehogynem. Hétfő lesz, és neked pontosan ugyanúgy be kell menned a szar munkahelyedre, miután kiposztoltad, hogy győzött az igazság, éljen a haza, vagy hogy valakik már megint ElCsAlTáK a VálAsZtáSokAT.

De most komolyan, mi a legrosszabb, ami történhet?