A mai hírlevél formabontó lesz: egyrészt mert csak részben mi írjuk, másrészt meg mert kiküldjük minden feliratkozónknak, hogy láthassák, miről maradnak máskor le. Harmadrészt meg bejelentünk egy kampánybeli újdonságot a végén. Jó olvasást!

Chronik Mitteleuropa

A háború a szomszédban elkezdődött

Csütörtökre virradóan rakétatámadások és robbanások rázták meg Ukrajnát, miután Putyin orosz elnök bejelentette, elrendelte a katonai támadást azzal a céllal, hogy északkeleti szomszédunkat demilitarizálja és nácitlanítsa. Oroszország az általa nemlétezőnek tartott nemzet katonai infrastruktúrájával kezdte, az eddig tudottak alapján főleg a légi elhárításra és a katonai repülőterekre célzott:

Ukrajna fővárosában, Kijevben robbanásokat lehetett hallani, főleg az egyik repülőtér környékén. Az ukrán belügyminisztérium közlése szerint ballisztikus rakétákkal és robotrepülőgépekkel támadtak.
Kelet-Ukrajna legnagyobb és legfontosabb városában, Harkivban szemtanúk ugyancsak robbanásokról számolnak be, itt azt mondják, az orosz hadsereg a határt átlépve már az 1,5 milliós lakosú nagyváros felé tart. A táv 50 kilométer.
A Fekete-tengeri egymilliós Odesszában és a donyecki ún. népköztársasághoz közel fekvő Azovi-tengerparti félmilliós Mariupolban a Reuters jelentése szerint az orosz flotta partra szállt.
Az Ukrinform jelentése szerint robbanások hallatszódtak a donyecki szakadárokhoz közei Kramatorszkban, Dyniproban (korábban Dnyipropetrovszk), és az Azovi-tengeri Bergyanszk kikötővárosban.
A Putyin elnök által a héten elismert szakadár területek mind Luhanszkból, mind Donyeckből támadni kezdtek az ukrán erőkre.
Még Moldova fővárosában is lehetett hallani messzebbi robbanásokat.

Itt van mindez egy folyamatosan frissülő térképre rakva.

Az orosz-ukrán konfliktus egyetlen pozitív mozzanata: talán elhozhatja a minimálisan szükséges önreflexiót a médiában

Miközben az amerikai titkosszolgálat arra figyelmeztetette Kijevet, hogy légi és cybertámadásokkal kísért szárazföldi invázió közeleg orosz részről, ami különösen Ukrajna keleti felének legfontosabb városát, a 1,5 milliós lakosú Harkovot fenyegeti; Kelemen Hunor román miniszterelnök-helyettes ukrajnai menekültek tízezreinek befogadásáról beszélt; és az EU is meghozta az Oroszország elleni szankciók első, egyelőre csak az oroszok által frissen elismert szakadár ún. népköztársaságokra, azaz Donyeckre és Luhanszkra koncentráló csomagját, a német újságírószövetség némileg triviális, de annál fontosabb dologgal rukkolt elő: a háborús tudósítások objektivitása körüli nehézségek miatt beleírná a német média etikai kódexébe, hogy amennyiben egy szerkesztőség úgy látja, nem áll rendelkezésére elegendő információ mindkét konfliktusos féltől, azt kötelező legyen feltüntetniük az anyagaikban.

A háborúkban az igazság hal meg legelőször, érvel Frank Überall, a szervezet elnöke: szerinte az olvasóknak tudniuk kell, ha a két konfliktusban álló fél közül csak az egyiktől áll rendelkezésre információ, képanyag, bármi. Ez a magyar sajtót annyiban érinti, hogy az ukrán kormányhoz közelálló civil szervezetek rendszeresen szerveztek érzékenyítő túrákat a budapesti szerkesztőségek újságírói számára, és eleve nagyon alacsony azok száma, akik beszélnek-olvasnak oroszul. A németek ötlete azonban nemcsak nekik, de az eléggé oroszpárti kormánymédia számára is hasznos volna: legyen szó az orosz-ukrán határról vagy a világ bármely más pontjáról, nem hagyhatjuk, hogy bármilyen konfliktusos fél propagandájának kiszolgálói legyünk.

Szlovákiában most szombaton kezdik el kivezetni a járványt

Tegnap óriási lazításokat jelentett be a covidszabályok terén az EU járványügyben talán legkevésbé következetes és leginkább kapkodó kormánya, a pozsonyi: eszerint szombattól sem a vendéglátásban, sem a sport- és kulturális rendezvényekre nem kell sem oltás, sem felgyógyultsági papír, sem negatív teszt. Beltéren továbbra is hordani kell a maszkot, és létszámkorlát is lesz még egy darabig.

A csehek elkezdik száműzni a maszkot

Az ún. védettségen alapuló diszkriminációt már kivezette a jobbközép cseh kormány, most a maszkokon a sor: március 13-tól már csak a tömegközlekedésen, a kórházakban és az idősotthonokban kell már csak azt viselni, egyébként nem a sima kéket, hanem a vírus ellen valamennyire használható FFP2-t. (Más kérdés, hogy a prágai villamosokon ugyanolyan arányban látni mindkettőt.) Március 1-től pedig a rendezvények létszámkorlátait is eltörlik, azaz a magyarországi állapotoknál sokkal élhetőbb, normalitásközelibb lesz az, amit Petr Fiala kormánya intéz a népének.

A cseh közmédia mindeközben elcsodálkozva jegyzi meg: az elmúlt hetekben 40%-kal nőtt a repülőjegy-foglalások száma az előző év hasonló időszakához képest. Jé!

Olaszországban hamarosan vége az egészségügyi veszélyhelyzetnek

Hamarosan a közép-európai régiók két legszebbje, Friuli és Dél-Tirol is felszabadul az olasz dittatura sanitaria alól: Mario Draghi olasz miniszterelnök bejelentése szerint az olasz parlament március 31-gyel véget vet a koronavírus-járvány miatti veszélyhelyzetnek, pontosabban nem hosszabbítja újra meg azt, ami már 2020. január 31. óta érvényben van. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az olasz régiókat az aktuális járványügyi szituáció alapján sárga, narancs és vörös zónákra osztó rendszer a történelemkönyvekbe költözik, és azt is, hogy az ettől függetlenül létező greenpass-alapú diszkriminációnak még nem lesz vége, azt lépésről lépésre vezetnék majd ki. Az olasz mammák megnyugtatására Draghi közölte: az első az elővigyázatosság, és még ha a mielőbbi nyitás is a cél, az esetleges veszélyeket sosem szabad lebecsülni.

Továbbra is káoszos az ellenzék oltásügyi álláspontja

Jakab Péter Jobbik-elnök tegnap este amellett, hogy ki kellene vezetni már végre a járványügyi intézkedéseket, mert az embereknek elege van, azt mondta, hatpárti konszenzus van azt illetően, hogy az ellenzék győzelme esetén nem lesz kötelező a covid elleni oltás. Csakhogy a Márki-Zay Péter vezette szövetségnek nem Jakab, hanem a DK-s Komáromi Zoltán az egészségügyi kabinetvezetője, aki azon Ausztriát szeretné követni járványügyi szigor terén, amely papíron bevezette a kötelező oltást: sőt, ezen túlmenően egy ún. védettségen alapuló diszkriminációs rendszert vezetne be.

Az ellentmondás feloldására többször is kértük az Egységben Magyarországért sajtóosztályát, ám nemcsak nekünk, de más lapoknak sem válaszoltak a témában.

Ajánló: orosz kavarás a nemzeti régiós székely petíció körül

Nemzetpolitika a gyakorlatban. Az Átlátszó cikksorozatban deríti fel, hogyan került a kiválónál is jobb orosz kapcsolatai miatt nemzetbiztonsági kockázatnak nyilvánított Kiss Szilárd a székelyek nemzeti régiókról szóló aláírásgyűjtési kampányába, és miféle furcsa irányokba mentek pénzek a magát kampányfőnöknek nevező Pesty László környékén. Itt az első rész, itt a második, és lesz még, jó olvasást!

Vajon mi lehet az a 2030 körüli esemény, amire annyira készülnünk kellene Orbán szerint?

Szombaton a magyar miniszterelnök mondott egy érdekeset:

„2030 környékén, amikor mindenfajta nagy átrendeződések lesznek a világban, amiről most már nincs időm beszélni, de Amerikától az Európai Unióig sok minden történni fog, arra a 2030 környéki időpontra, ami minden nemzetet megpróbál majd, és komoly, ennél a mostani pandémiánál sokkal nagyobb stresszteszt alá helyez majd, arra a 2030-ra a mi nemzetünknek, a mi nemzeti közösségünknek, ideértve annak a gazdaságát olyan állapotban kell lenni, hogy azokat a kihívásokat ott és akkor majd bírjuk, sőt gyarapodásra tudjuk fölhasználni. Ez van előttünk.”

Nyilván azért nem beszélt arról, hogy miféle átrendeződések lesznek, hogy elkezdődjenek az ezekről való találgatások a sajtóban, Orbánt ezáltal is a saját maga által vágyott szerepbe, a vizionárius, a mindennapi ügyek fölé emelkedő hajóskapitányéba helyezve. Az orosz-ukrán-NATO-szembenállás és a koronavírus-járványból való kilábalás (nemrég Bill Gates arról beszélt a müncheni biztonsági konferencián, hogy az omikron variáns jobb vakcina, mint amiket az ő alapítványa támogatott) idején azonban mindenféle baljós jóslat érdekes.

Amit informálisan megtudtunk, az az, hogy biztonságpolitikai körökben úgy vélekednek, Orbán 2030 körülre teszi azt, hogy Kína válik a világ vezető államává, és ezen esemény körül valamiféle nagy háborút vizionál (ezért megy bele olyan ráfizetéses projektekbe, mint a Budapest-Belgrád-vasút vagy a Fudan-egyetem, hogy 2030 után demonstrálhassa Pekingben: a magyarok már azelőtt is szerették Kínát, mielőtt az kötelező lett volna). Van, aki arra számít, hogy az amerikaiak nagyrészt kivonulnak majd Európából addigra, a NATO pedig egy papírdarabbal lesz egyenértékű. Ezek viszont csak tippek. Hogy tisztábban lássunk, a Gemištnél felkértünk jópár olyan embert, aki ilyesmivel foglalkozik: nézzük, mit mondanak!

Matura Tamás, Kína-kutató

Nem tudom, konkrétan mire gondolhatott Orbán, de Kelet-Ázsia kapcsán két fordulat várható 2030 környékén. Egyrészt a kínai GDP már nominálisan is megelőzheti majd az amerikait, így minden tekintetben a világ legnagyobb gazdaságává válhat, másrészt

ekkorra várható, hogy a kínai haditengerészet ereje maga mögé utasítja Japánét, ami geopolitikai szempontból jelentős átrendeződést hozhat.

Kereskedelmi szempontból megerősödhet a Kína dominálta RCEP-övezet is, ami tovább csökkentheti az USA gazdasági befolyását az ázsiai-csendes-óceáni régióban.

Losoncz Alpár, filozófus

Nem látok bele Orbán Viktor fejébe, legfeljebb találgathatok. A nyugati civilizáció egyre inkább beérő bukása – tévedés ne essék, ezt nem Oswald Spengler tizedrangú utódja fontolgatja, hanem egy neves harvardi professzor asszony (N. Oreskes), méghozzá a „pozitivizmusban” és a „piaci fundamentalizmusban” való rögzültség okán. Noha én óvatos lennék ezzel kapcsolatban, és ablakot nyitnék a tapasztalati elemzés előtt (fegyverek, ökológia, tőkemozgás stb.), és csak utána hoznék ideiglenes ítéletet egy alaptermészete miatt folytonosan változó világról, amely a teremtő rombolást helyezi előtérbe. Ám bizonyosnak tűnik, hogy az illiberális neoliberalizmust variáló Orbán számára ez vonatkoztatási pont lehet: bekalkulálni az atlanti civilizáció súlyvesztését, hovatovább máris ennek fényében cselekedni, azaz itt és most ezen látóhatárt figyelembe véve mozogni a taktikai és stratégiai lehetőségek között.

Hegyi Gyula, külpolitikai újságíró, volt szocialista EP-képviselő

Természetesen nem tudok Orbán Viktor fejével gondolkodni, de „keleti politikáját” és a világtrendet összevetve sejtem, mire gondol. 2030 táján Kína gazdasági szuperhatalomként megelőzi az Egyesült Államokat és ez komoly átrendeződéseket hoz a világban. Oroszország addigra feltehetően Kína szövetségese lesz és

megerősödnek a regionális középhatalmak (India, Irán, Törökország, Brazília, Argentína stb.), hiszen Kína nem fog semmilyen ideológiát sem rájuk kényszeríteni.

Az Európai Unió – hacsak forradalmi változás nem történik – kitart az Egyesült Államok mellett a lassú hanyatlásban és a „nyugati értékek” védelmében. Orbán idáig gondolkodik. Amire nem gondol: a nyugat-európai demokráciák az elmúlt két évszázadban sok olyan átrendeződéshez alkalmazkodni tudtak, amelybe térségünk belepusztult. Ha addig nem sikerül felzárkóznunk Nyugat-Európához és a senki földjén ér minket a trendváltás, akkor ismét sokkal többet vesztünk náluk.

Kömlődi Ferenc, jövőkutató

2030-ra több trend miatt teljesen átalakul a világ.

Az infokommunikációs technológiák, különösen az automatizáció, azon belül a mesterséges intelligencia, a robotika és az ipar 4.0 eljutnak arra a kritikus szintre, hogy diszruptív változásokat idéznek elő a társadalmi élet összes szegmensében.

Az USA világuralma, dominanciája egyre inkább háttérbe szorul, a Pax Americana már csak egy távoli szép emlék lesz, sokpólusúvá válik a világ. A covidnál jóval súlyosabb újabb járványok jöhetnek, a környezetszennyezés folytatódik, a szép szólamok ellenére csak romlani fog a helyzet.

Kérdés, hogy az európai integráció föderatív Európa felé vezet-e, és a központok mennyire lesznek minden téren fejlettebbek a perifériáknál, a már most drasztikus egyenlőtlenségek csökkennek vagy növekednek-e (inkább az utóbbi várható), és míg a nemzetközi elit változatos élethosszabbító technológiákat használ, addig a fokozódó szárazság, vízhiány miatt tovább nő az elvándorlás, helyi háborúk várhatók. Mindezek együtt idézik majd elő, hogy kb. 2030 után nem élhetünk már úgy, mint előtte. Adott lesz a „kvantumugrás” – és hozzá a kvantumszámítógép is –, kérdés, tudunk-e élni vele.

Prinz Dániel, közgazdász, Institute for Fiscal Studies

Nem világos, hogy Orbán Viktor pontosan milyen folyamatokra gondolhatott, de érdemes megnézni, hogy más országok vezetése milyen hosszabb távú kihívásokkal számol. Franciaország elnöke, Emmanuel Macron 2020-ban egy közgazdászokból álló nemzetközi bizottságot kért fel három kihívás, a klímaváltozás, az egyenlőtlenségek növekedése és a demográfiai változások vizsgálatára.

Magyarország számára is ezek lesznek a fő kihívások, de szerintem jóval kevésbé vagyunk ezekre felkészülve, mint ahogy azt a miniszterelnök beállította.

A klímaváltozás ellen a gazdaságunk zöldítésével és megfelelő ösztönzőkkel tudnánk felkészülni. Ehhez képest folyamatosan az autósok helyzetét könnyítik és elhanyagolják a tömegközlekedést, befagyasztották a benzin árát és elképesztő méretekben rombolják a természetet a Balatonnál, a Fertő-tónál, a tatai Öreg-tónál és máshol.

Az egyenlőtlenségek növekedésére, a technológiai változásokra és a globális gazdasági verseny jelentette kihívásokra az oktatás fejlesztésével, az emberi erőforrásokba való befektetéssel tudnánk felkészülni. Erről Orbán is beszélt, csak éppen az elmúlt évtizedben éppen ezzel ellentétes folyamatok zajlottak. Elüldözték az ország legjobb egyetemét, a Közép-európai Egyetemet, csökkentették a tankötelezettség korhatárát, leépítették a közismereti tárgyak oktatását a szakképzésben, és általában elhanyagolták az oktatást és a tanárokat.

Emellett szükséges lenne az adórendszer és a társadalompolitika átalakítása, segítve azokat akik nehéz helyzetbe kerülnek a gazdasági változások miatt. Ennek nyilvánvalóan az ellentéte zajlik: regresszív az adórendszerünk, a koronavírus-járvány okozta gazdasági válság idején sem a nehéz helyzetbe kerülő embereket segítették és az elmúlt évtizedben leépültek az a társadalompolitikai védőháló, ami egyre fontosabbá válik majd a következő évtizedekben.

A demográfiai változásokra az egyik oldalon az idősebb korosztályok munkaerőpiaci integrációjának erősítésével, a gyermekvállalási kedv növelésével, az egészségügy és más ellátások fejlesztésével lehet felkészülni. Ezek közül egyedül a gyermekvállalás ösztönzése területén történtek komoly lépések, de ezek is elég felemásak. A többi területen én nem látok érdemi előrelépést sajnos.

Kendernay János, az LMP korábbi társelnöke

A miniszterelnök moszkvai útját követően joggal merült fel a kérdés, miről is tárgyalhatott több mint öt órán keresztül az orosz elnökkel. Legutóbbi kereskedelmi és iparkamarai beszéde után legalább tippelhetünk egyet, a Kreml futuristái tartottak számára prezentációt, mire számíthatunk 2030 utánra. Úgy látszik, hatással voltak rá.

Persze nem tette számunkra világossá, magának tartotta meg a megvilágosodást, vakon vezethessen bennünket még egy-két cikluson át. Amúgy már kaptunk arra „ígéretet”, hogy 2030-ig maradna hatalomban, most érezte a nyomást, hogy alá is támassza végre ezt. Ugyanis a mai emberi társadalmak egyik legfőbb jellemzője a konfliktus, a folyamatos és dinamikus változás, forradalmi változás az ember-ember, az ember-környezete és az ember-tudomány vonatkozásában. A klíma- és technikai forradalom, a digitális társadalom már itt van velünk, tudjuk Orbán nélkül is. Ahogy azt is, hogy a jelenlegi miniszterelnök még a múlt században él, ezért erőlteti a Paks2 beruházást, ahogy a hagyományos légiközlekedés belföldi fejlesztését is. Hogy csak két markáns példát emeljek ki. Az én világképem a 2030-t követő időszakra más, ezért köszönettel nem érint meg a konkrétumok nélküli miniszterelnöki hablatyolás.

Csáky Pál, volt szlovákiai néppárti EP-képviselő

Gyorsan változó világban élünk, gyakran azt sem tudjuk bemérni, mi történik holnap vagy holnapután. Persze lehet blöffökön vagy gumicsontokon rágódni 2030 horizontján, csak éppen nem érdemes.

Az persze igaz, hogy már 2023-as világunkban is több olyan elem lesz, amely nem megtalálható 2022-ben, mert a világ már csak ilyen: változik és változni is fog.

Isztin Péter, közgazdász

A rövid válasz az, hogy fogalmam sincs, mire gondolhat. A hosszabb válasz: ha gazdasági változásokra gondolt, akkor gondolhatott Kína, India és más feltörekvő gazdaságok növekedésére (ideértve egy sor afrikai és egyéb ázsiai országot is!). Kína már most is a föld második legnagyobb gazdasága (India az ötödik), GDP/fő tekintetében azonban még mindig jelentős mindkét ország lemaradása.

Kína – és kisebb mértékben India – ugyanakkor láthatóan egyre aktívabb szerepet játszik, vagy kíván játszani a világpolitika színpadán. Gondolhatott Orbán Viktor esetleg az Európai Unióban bekövetkező változásokra. Az európai integráció elindulhat például „előre”, de akár „hátra” is, főleg ha közben az eurozóna újabb válságba kerülne. Itt érdemes kiemelni, hogy Angela Merkel európai legacy-ja (kinek pozitív, kinek negatív) alighanem az lehet, hogy mindkét elmozdulást sikerrel késleltette... Az új német vezetéstől lehet, hogy másra lehet majd számítani.

Ha azonban a fentiekhez hasonló folyamatokra gondol a miniszterelnök, nem tudom miért kapcsolja ezt egy évszámhoz, 2030-hoz. Nyilvánvalóan nem tudjuk, mi fog történni 2030-ban, bár a jelenből kiindulva talán az is eseménydús év lesz. Egy másik lehetőség, hogy a miniszterelnök egyszerűen az érdeklődést kívánja felkelteni a „titokzatoskodással”. Ez, szándéktól függetlenül, láthatóan sikerült.

Kádár Barnabás, jövőkutató, adatelemző

Olvastam én is Orbán beszédét, és nem igazán világos, hogy mire gondol. Szerintem azért van benne egy nagy adag direkt homályos megfogalmazás és egy általános, félelmetes jövővel való riogatás is. Mindezzel együtt az alábbiak jutottak eszembe.

Ahogyan korábban is írtam már róla, az elkövetkező évtizedben visszatérhet egy kétpólusú világrend, ahol a nyugati kapitalista-demokrata világ néz szembe az autoriter új kihívókkal. Ezek közül a legfontosabb Kína a maga hatalmas gazdasági és katonai hátországával. Oroszország gazdaságilag ugyan nagyon elmaradott, de katonai ereje folytán képes lehet beleszólni ebbe a kétpólusú új világrendbe, akár mint Kína szövetségese, akár mint egy harmadik „rendbontó” oldal.

A második fontos változás a munkanélküliség és a munkaerőhiány párhuzamos fokozódása. Ennek az az oka, hogy egyre specializáltabb ismereteket várnak el a munkavállalóktól főleg technikai területeken, és ennek az emberek egy egyre jelentősebb része nem tud megfelelni. Emiatt azok, akik nem rendelkeznek ilyen specializált képességekkel, a cégek számára nem lesznek olyan fontosak (és az a kevés specialista pedig nem elég a nyílt pozíciók feltöltésére). Ezen folyamatok miatt

egyre több munkát nem emberek, hanem specializált algoritmusok fognak elvégezni, ami további feszültségekhez fog vezetni és az egész gazdasági rendszer átalakulását hozhatja magával. Például: ha emberek tömegeinek nincs munkája, akkor ki veszi meg a termékeket? És mi lesz ezekkel az emberekkel?

A harmadik, és már-már közhelyszerű fejlemény a klímaváltozás és környezetrombolás miatti emberi élőhelyszűkülés lesz. Ahogyan a világ elsivatagosodik, sok tengerparti város víz alá kerül és egyre több helyen lesznek elviselhetetlenül gyakoriak a természeti katasztrófák, úgy fognak útra kelni eddig nem látott méretű tömegek. Hol fognak élni azok, akik már most is 30 °C-ban élnek, vagy akiknek már most is párhavonta, áradások miatt kell elhagyniuk az otthonukat? Lehetséges-e teljes országokat átköltöztetni? Számtalan ehhez hasonló kérdéssel fogunk szembesülni.

Jön, jön, jön: az endorsmentek április 3. előtti nagy özöne!

Kire szavazzunk majd, és miért? Mi alapján mérlegelünk? Mik azok a témák, amik fontosak? Milyen kijelentések tántorítanak el valakitől? Vállalható-e valaki csak azért, mert egy hangsúlyos témában azt gondolja, amit mi, de minden másban az ellenkezőjét? Miért az ellenzék? Miért a Fidesz? Miért a Kutyapárt? Miért a Mi Hazánk? És fordítva: miért nem? Egyáltalán, minek elmenni szavazni? Bár ezt minden négy évben el szokták mondani, a járvány és annak kezelése miatt az idei lesz talán az eddigi legfontosabb választás Magyarországon: szeretnénk hát minél több véleményt látni arról, mik a szempontok ikszelés előtt. Jövő héttől rendszeresen jelentkeznek a Gemišt szerzőinek és felkért vendégszerzőinek véleménycikkei!

Give a gift subscription

Mi lesz itt 2030-ban, amit még Orbán se mond…