Jó reggelt! Csehország, Ausztria, Szlovákia, Szerbia, Horvátország, Koszovó, Németország, Svájc: ezekből az országokból hozunk ma sztorikat. Jó olvasást!

Fekete gyász: elúszhat a „fekete“ Alsó-Ausztria

A Bécs körüli Alsó-Ausztriában vasárnap tartományi választásokat tartottak. A szokásos szöveg, hogy egy tartományi választásból nem lehet az országos politikára következtetni, itt tényleg nem használ. A tartományban él majdnem minden ötödik osztrák. És ahogy Bécs a „vörös“ szocdemek fellegvára,

Alsó-Ausztria a „fekete“ konzervatívoké több, mint száz éve. Ha a Néppárt (ÖVP) itt kicsit is csak rosszul szerepel, az olyan, mintha a CSU bukná Bajorországot vagy nőt választanának a Vatikánban pápának. Most vasárnap mégis ez történt.

Egészen pontosan: egy „fekete“ nő, Johanna Mikl-Leitner aggódhat, hogy újra megválasztják-e a tartomány vezetőjének.

A választásokon a jobbközép Néppárt (ÖVP) közel tíz százalékpontot zuhant, ezzel elvesztette a parlamentben és a kormányban is az abszolút többségét. Hogy hova mentek a szavazók, nem nehéz kitalálni: a szélsőjobboldali Szabadságpárt (FPÖ) tíz százalékpontot ugrott, és ezzel a tartomány második legerősebb pártja lett. A szocdemek (SPÖ) már az „örök második“ ezüsttől is elestek, és csak a harmadik helyre futottak be. Pedig férfi listavezetőjük még azt is megígérte, hogy a szavazók őt is szólíthatják – mint a tartományfőnöknőt – Henninek (azaz a Johanna becézésének). A Zöldek és a liberálisok egyaránt picit erősödtek, de ők nem számítanak.

A tartományban ugyanis a három legerősebb párt kerül mindig kormányra, azaz nem koalíció van, hanem a szavazók gyakorlatilag a parlament megválasztásával a kormány összetételéről is döntenek. A konzervatívok, szocdemek és szélsőjobbosok eddig is együtt kormányoztak. Csak mivel a Néppártnak eddig abszolút többsége volt, az együtt kormányzás gyakorlatilag fekete egyeduralmat jelentett. Most viszont a kilenctagú Sankt Pölten-i kormányban az ÖVP-nak négy, az FPÖ-nek három, az SPÖ-nek pedig két minisztere lesz – azaz az ÖVP egyáltalán nem lehet biztos abban, hogy az ő jelöltjüket választják meg új tartományi vezetőnek megint.

Az FPÖ hatalmas sikere azért is meglepő, mert a pártot helyben az a félig iráni származású Udo Landbauer vezeti, aki egykoron még saját pártjának is túl náciközeli volt, ezért el is váltak egy időre az útjaik. A mostani FPÖ élén azonban meg az a Herbert Kickl áll, aki a párt történetének eddigi legradikálisabb elnöke. Még az egykori SS-Obersturmführer Friedrich Peter, a párt 1957 és 1978 közötti elnöke is mérsékeltebb volt nála. Kickl fő témája a bevándorlásellenesség, a félig iráni Landbauer pedig ezen jelszóval hatalmas sikert aratott vasárnap. Az FPÖ országosan is hasít: ha most lennének a választások, ők kapnák a legtöbb szavazatot.

Akiket kevéssé érdekel, hogy akkor mi is lesz Sankt Pöltenben, azok ugorhatnak a következő bekezdésre. A fanatikusabbaknak: az FPÖ nem akarja a jelenlegi néppárti tartományfőnököt újraválasztani, de egy másik konzervatívat hajlandóak lennének. De

az is lehet, hogy a szocdemek és a szélsőjobboldal összeállnak, elvégre együtt többségük lenne az ÖVP nélkül. Az FPÖ pedig ez esetben egy vörös politikust választana a tartomány élére. Mivel az FPÖ és az SPÖ bázisa alapvetően az underclass, ez nem is lenne olyan meglepő.

Az FPÖ-szavazók között kétszer többen vannak, akik a vörösökkel működnének együtt, mint a konzervatívokkal. Ha Alsó-Ausztriában azonban végül tényleg nem a feketéké a vezetés, akkor tényleg itt a világvége, csak úgy szólok.

Az országos politikában mind a kormányzó ÖVP, mind a legnagyobb ellenzéki SPÖ kemény belső harcokra készülhet fel. Az ÖVP-ben Karl Nehammer kancellár nem tudta Sebastian Kurzot pótolni, a kurzista szavazók leléptek szépen az FPÖ-höz, hiába menekültezik néha Nehammer is egy jót. Sebastian Kurz tehát bizonyosan bontott pezsgőt vasárnap este az új bécsi, Stubenringen lévő irodájában. Ha a bécsi pletykák igazak, Kurz szívesen visszatérne – már csak arra vár, hogy a megrendült pártja megint messiást keressen. Más jelentkező ugyanis nincs erre jelenleg.