Miért nem jön el a világvége és a fasiszta rémuralom Romániában?

George Simion 2021-ben Firenzében, azóta is az egyetlen magyar nyelvű lapnak adott interjúja előtt, amelyben arról beszélt, hogy ő volna a román Orbán Viktor. Az anyag csak archiválva érhető el. Én voltam az egyik kérdező. Fotó: Bukovics Martin

Elsőre azzal az impresszióval szolgálnak a két outsider jelölt második fordulóba jutásáról szóló romániai választásról szóló hírek, hogy fenekestől felfordult a román politikai élet. Az eredmény miatt már a kormánykoalíció is recseg-ropog: forronganak az azt alkotó pártok, a PSD-vel az élen ki akarnak szállni a koalícióból, Marcel Ciolacu már lemondott miniszterelnöki posztjáról, az ideiglenes kormány vezetését Daniel David oktatási miniszter, a kolozsvári Babeș-Bolyai-egyetem rektora veheti át.

A hangadó véleményvezérek ahogyan novemberben is, úgy most is fasiszta rémuralomról, hatalomra került csőcselékről, kulturálatlan választókról beszélnek. Az RMDSZ házisajtójának számító Maszol George Simion és az AUR magyarellenességét hangoztatja, ennél egy fokkal önkritikusabb a Transtelex véleménycikke, ahol a bizalmat vesztett elit felelősségéről írnak és nem hárítják a buta állampolgárokra a választási eredményt. A kommunista elit egy másodvonalbeli családjából származó USA-ba emigrált politikatudós, Vladimir Tismăneanu már a legionáriusok két világháború közötti miszticizmusának visszatértéről ír. Hogy a magyar rendszerváltás ikonikus mondatát – „tetszettek volna forradalmat csinálni!” – parafrazáljam a román valóságra átfordítva: „Tetszettek volna a román társadalommal foglalkozni!”

Vasárnap a román választók nagy többsége (majdnem háromnegyede) az első fordulóban protestvokssal élt. A „klasszikus” szélsőjobboldali jelölt, George Simion mintegy 40%-a és a bukaresti polgármester, a független Nicușor Dan 21%-a együtt több szavazatot jelent, mint a jelenleg kormányzó parlamenti többséget adó PSD-PNL-RMDSZ-nagykoalíció tavaly decemberi parlamenti választási eredménye. Az eredményt sokféle tényezővel lehet magyarázni, fel is sorolok párat.

Vége a patrónus-kliens rendszernek

Amikor a román vidéki társadalom napi kenyérgondokkal küzd és a rendszerváltást követő majdnem 35 évben csak a szavazásokkori voksvásárlás szempontjából volt ez a réteg fontos a hatalmi elit számára, az ehhez az eredményhez vezet.

A közmondás szerint a román puliszka nem robban, tűr és tűr, az oxigénbuborékok pedig egyenként csapódnak ki, nem kollektív robbanás az eredmény. De ha mégis robban(na), akkor a fal is tele lesz puliszkafoltokkal, ételmaradékkal. A közmondást az 1989. decemberi véres forradalomra és az azt megelőző időszakra szokták alkalmazni.

A kétezertízes évek közepéig még úgy-ahogy működött a rendszer, ám ez mára gyökeresen megváltozott. Míg a 2024. decemberi parlamenti választásokon a kormányzó pártok vidéki polgármestereiken keresztül szállították az elvárt szavazatszámokat, addig ez sem a novemberi elnökválasztás első fordulójában, sem a mostanin nem működött. Egyrészt a PSD nehéz szívvel szállt be régi vetélytársa, a PNL-t korábban elnöklő Crin Antonescu támogatásába, de valamiért a PNL-s fellegvárnak számító Kolozs vagy éppen Bihar megye – az ideiglenes államfő, Ilie Bolojan onnan jön, Nagyvárad polgármestere, majd a megyei tanács elnöke volt évekig – sem szállították az elvárt számokat. Ugyanez a helyzet az RMDSZ által vezetett falvakkal: míg a parlamenti választáson az RMDSZ-es polgármester által vezetett Gyimesbükkben simán hozta a voksokat az RMDSZ-nek a község (61,48%), addig a jelenlegi első fordulóban a gyimesbükkiek már nem hallgattak a polgármesterre (41% Simion, 38% Antonescu), aki szintén a Crin Antonescura való szavazásra buzdított.

Ma már a legnagyobb struktúrával rendelkező párt, a PSD se csatornázza be a vidéki tömegeket, holott róluk mondták mindig azt, hogy „măcar ne dă ceva”, azaz „valamit legalább nekünk is osztanak”. Az elmúlt évtizedekben olyannyira megváltozott a politikai kampány, a politikai kommunikáció is, hogy már senki nem tud több százezres tömegeket megmozgatni. Egy interjúban éppen Adrian Năstase volt PSD-s kormányfő beszélt nemrég arról, hogy milyen csodás idők voltak a kétezres évek, amikor a PSD meg tudta tölteni százezer emberrel a bukaresti Romexpo csarnokait…

A román társadalom és a lecsúszó osztályok társadalmi-gazdasági problémáival való foglalkozás hiánya

Addig a pillanatig, amíg a hatalmi elit – nevezzük a rendszernek – nem kezd el komolyabban foglalkozni a román vidék problémáival, addig meglepődni a választások eredményein nettó álszentség.

Szörnyülködni, hogy milyen kulturálatlan a román vidék, majd a román választópolgárt lesajnálva magyarázni, hogy már megint nem értette meg az orosz hibrid hadviselés veszélyét, ezért akaratlan áldozata a manipulációnak, cinizmus.

Amíg az ország iskoláinak még mindig nagy számában (legutóbbi felmérések szerint még mindig többszáz iskolában) kerti fabudikba járnak a diákok – közöttük én is 1999 és 2007 között a Székelyföld peremén lévő Gyimesbükkben –, amíg nincs normális iskolai közétkeztetés, azaz naponta meleg ebéd a diákoknak, vagyis amíg nem lesz vonzó a román iskola, az oktatási rendszer csak funkcionális analfabétákat fog kibocsájtani magából. Ezen fiatal felnőttek elsődleges politikai szocializációja és tájékozódási felülete a közösségi média lesz, aminek eredményeit tavaly láthattuk.

A diaszpóra szerepe