Miért van egy senkiföldje Horvátország és Szerbia között?
Ma Svájcból jelentkezünk, de elnézünk a szabadság közép-európai földjére is.
Hogyan fordulhat elő, hogy Mohácstól 20 kilométerre van egy olyan földdarab, ami nem kell se Szerbiának, se Horvátországnak, egy libertariánus cseh vállalkozónak ellenben igen, a horvátok mégis rendszeresen cseszegetik az illetőt?
Miért nagyon izgalmas a svájci alkotmány, miért nem akarnak az ott élők alkotmánybíróságot a fejük fölé, és mi lesz a közelgő svájci választáson?
És a közép-európai hírek: visszatér-e Kurz, a rosszul elsült bajor antiszemita-kártya, a sikeres osztrák lockdown miatti kártérítési alap, az új német nacionalista-szocialista párt, prágai behajtási díj, Dodik legújabb nyugatot provokáló lépései Boszniában, montenegrói kavarások, lengyel választási kampány. Jó olvasást!
Miért van egy senkiföldje Horvátország és Szerbia között, és lehet-e ott államot alapítani mint a gyarmatosítás korában?
Az egykori Jugoszláviának nyolc utódállama is van. Területi követelések, feszültségek nehezítik ma is az utódállamok közötti viszonyt. Elég csak a szlovén-horvát határvitára – azaz egy EU-n belüli határvitára – gondolni, amelyben Zágráb nem fogadja el a szlovénoknak kedvező választottbírósági döntést.
Hogy egy területet azonban senki se akarjon, az csak a szerb-horvát Duna-szakasz egy kis szegletében lehetséges: a Mohácstól légvonalban 20 kilométerre se lévő Gornja Siga nevű rész (a Google Mapsen itt nézhető meg) ugyanis Zágráb szerint Szerbiához tartozik, Belgrád viszont horvát területnek tartja.
Az abszurd vita azért lehetséges, mert a két ország másképp látja a Duna folyását. Horvátország a 19. századi térképekhez ragaszkodik, Szerbia szerint viszont a 20. században a folyamszabályozás és az iparosítás miatt megváltozott Duna lenne a határvonal. Mindkét álláspont azonban éppen Gornja Sigát hagyja figyelmen kívül.
A terület a horvát Duna-értelmezés szerint (azaz a 19. századi térképek alapján) a folyó balpartja (ezzel ma Szerbia lenne), a folyamszabályozások miatt azonban a terület a folyó másik oldalára került, ami viszont Szerbia szerint már Horvátország. Ha Gornja Sigát az egyik fél is magáénak ismerné el, azzal más, nagyobb területi követeléseiről kellene lemondania, emiatt ez a kis, hét négyzetkilométernyi terület nem kell senkinek.
Szecesszionizmus mint anarchokapitalista utópia
Mármint azért valakinek mégis csak kellene a terület: Vít Jedlička, cseh üzletember és egykori politikus kihasználná a szerb-horvát határvitát, és mint egykoron az amerikai telepesek, Gornja Sigában – a „senkiföldjén“ – hozna létre egy új országot.
Az általa 2015-ben kikiáltott Liberlandi Szabad Köztársaság egy libertariánus, anarchokapitalista utópia, ahol senkinek sem kellene kötelezően adót fizetni, mindenki szabadon viselhetne fegyvert, és minden törvényt megvétózhatna a „nép“. Ha Liberland tényleg egy önálló ország lenne, akkor Monaco és Vatikán után Európa harmadik legkisebb állama lehetne.
Libertariánus, anarchokapitalista, szélsőjobboldali körökben népszerű a szecesszionista gondolat: kivonulni a létező államokból, és új országokat hozni létre. Németországban a magukat még mindig a német császárság alattvalóinak képzelő Reichsbürgerek nemrég egy Porosz Szövetségi Államot akartak alapítani. A szecesszionista gondolat azonban különösen New Hampshire-ben, az USA jelenleg is leglibertariánusabb tagállamában népszerű. Minden nyáron összejön ott egy nyári fesztiválon számos libertariánus, és egyszerre ünneplik (és egyben gyakorolják) a szabad fegyver- és droghasználatot, valamint a szabad szerelmet.
Politikailag a liberlandi projekt is ezen körökhöz áll közel. Jedlička korábban maga is egy libertariánus, EU-kritikus cseh kispártnak, a Szabadoknak volt a tagja. Ottani politikai karrierje azonban nem volt túl sikeres, és a párt se tudott különösebben megkapaszkodni a prágai politikában. Ezért politikai vágyait 2015 óta a szerb-horvát-határ senkiföldjén, Gornja Sigában akarja megvalósítani.
Jedlička jó kapcsolatokat ápol amerikai altright körökkel, 2016-ban Donald Trumpot támogatta az elnökválasztáson. Javier Milei, az őszi argentin elnökválasztás egyik esélyese is nagy híve Liberlandnak, amelyben mindazon elveket látja megvalósulni, amelyeket Argentínában is szeretne: minimális állam, maximális individualizmus.
Mi is ez a senkiföldje?
Hogyan lehetséges azonban, hogy Európa közepén egy senkiföldje létezik? A területet a Habsburg Monarchiában térképezték fel (ugye az akkori Duna-folyást tekinti Zágráb ma is mérvadónak), ezen térképeknek azonban semmiféle állam- vagy nemzetközi jogi relevanciájuk nincsen. A királyi Jugoszláviában aztán eleve másutt húzódtak az egyes belső adminisztratív egységek közötti határok. A határkérdés csak a szocialista Jugoszláviában merült ismét fel, amikor a montenegrói Milovan Đilas vezetésével a Kommunista Párt meghúzott egy határvonalat Horvátország és a szerb Vajdasági Autonóm Tartomány között, de az jogi érvényt sohasem nyert, a jugoszláv szövetségi alkotmány és a tagállami alkotmányok ugyanis nem szabályozták a belső határokat.
Az egész kérdés igazán problematikussá csak akkor vált, amikor az egykori tagállami „határokból“ Jugoszlávia szétesése/szétverése után nemzetközi államhatárok lettek.
A nemzetközi közösség ugyanis – például a Badinter-jelentésben – úgy ismerte el a korábbi horvát tagállami határokat államhatároknak, hogy nem vette észre: a korábbi tagállami határok se voltak egyértelműek.
Senkiföldje vagy népek önrendelkezési joga?
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to GEMIŠT to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.