GEMIŠT

GEMIŠT

Share this post

GEMIŠT
GEMIŠT
Mindannyian kicsit Karel Schwarzenbergek vagyunk

Mindannyian kicsit Karel Schwarzenbergek vagyunk

Bukovics Martin's avatar
Péter Techet's avatar
Bukovics Martin
and
Péter Techet
Nov 13, 2023
∙ Paid
10

Share this post

GEMIŠT
GEMIŠT
Mindannyian kicsit Karel Schwarzenbergek vagyunk
2
Share

Három blokkra osztottuk a mai hírlevelet: az első a Márton-napon 85 évesen elhunyt Karel Schwarzenbergről szól, és egy kicsit rólunk is. A másodikban a nagy lengyel időhúzásról lesz szó, azaz hogy miért próbál meg egy kicsit még hatalmon maradni a nacionalista-szociálkonzervatív kormánypárt annak ellenére, hogy a választók nem adtak nekik parlamenti többséget a következő ciklusra. A harmadik pedig megszokott módon a közép-európai és balkáni történéseké a gyengélkedő cseh gazdaságtól és a szlovák nyugdíjasok ingyenpénzétől a német egység éveken át várt emlékművén és a kilenc év után végre kormányt kapott kantonon át olyan koszovói fejleményekig, amik miatt tavaly a szerbek még háborúval riogattak, most viszont hallgatnak. Jó olvasást!


Mindannyian kicsit Karel Schwarzenbergek vagyunk

Schwarzenberg 1989-ben, a prágai Károly-hídon. Fotó: Archiv Murau

Vasárnapra virradó éjjel 85 éves korában elhunyt Karel Schwarzenberg, egykori cseh külügyminiszter. A cseh-osztrák nemesi család sarja Bécsben töltötte élete legtöbb évét, ahova szülei menekültek a csehszlovákai kommunista hatalomátvétel elől. Prágában született, Bécsben nevelkedett. Ott vett részt az osztrák közéletben, a konzervatív Osztrák Néppárt (ÖVP) egyik szürke eminenciása volt.

Arisztokrata volt, de liberálisként gondolkodott; liberális volt, de hű volt a hagyományokhoz; katolikus maradt nappal, de szabadon élt a bécsi éjszakában.

Noha egyértelműen az ÖVP-hez tartozott, a legendás osztrák szociáldemokrata kancellár, Bruno Kreisky felkérte 1984-ben, hogy a Nemzetközi Helsinki Bizottság elnöke legyen. Ezen minőségében figyelte és segítette a közép-európai antikommunista értelmiséget. A bársonyos forradalom idején már ott állt a prágai Vencel téren, amikor a nép azt követelte, hogy „Havel na Hrad” („Havelt a Várba”). Majd amikor Havelt a demokratikus Csehszlovákia elnökévé választották, Karel Schwarzenberg az író-politikus kancellárja, azaz titkárságvezetője lett.

Az újra demokratikus Csehszlovákia már az otthona lehetett. 2004-ben Prágából szenátornak választották, először a liberális Szabadságunió (US) és a Demokratikus Polgári Szövetség (ODA) színeiben politizált. 2007-ben a Zöldek jelöltjeként lett az arisztokrata politikus Csehország külügyminisztere. 2009-ben saját pártot hozott létre „Hagyomány, Felelősség, Fejlődés“ (TOP 09) néven, amely 2021-ben visszatérhetett egy konzervatív-liberális koalíció tagjaként a hatalomba.

Schwarzenberg személye kifejezte az osztrák és a cseh múlt kibogozhatatlan összefonódását. A Schwarzenbergek az egyik legrégebbi és legismertebb osztrák-cseh nemesi család, akik közül 1918 után többen is az új, demokratikus Csehszlovákiát választották hazájuknak. A kis Karel Schwarzenberggel otthon csehül beszélt a papája, hogy erősítse benne a csehszlovák elköteleződést. A két világháború közötti Csehszlovákia a konzervatív-katolikus Ausztria és a reakciós-fasiszta Magyarország ellenpárjaként Közép-Európa igazi demokratikus oázisa volt.

Karel Schwarzenberg soha nem is mondott le a csehszlovák állampolgárságáról, bécsi évei alatt se vette fel az osztrákot, hanem a svájci útlevelével élvezte a nyugati világot. (A Schwarzenbergek egy középkori előjoguk miatt a mai napig automatikusan jogosultak a svájci állampolgárságra, de a család szoros rokoni kapcsolatban áll a hercegi Liechtenstein-családdal is.)

Az osztrák-cseh közös múlt és megbékélés szép jelképe lehetett volna, ha Schwarzenberget 2013-ban Csehország államfőjévé választják.

A polgári Prágában persze nem volt kérdéses, ki nyer, de a főleg ipari észak- és keletcseh területeken győzött a posztkommunista nacionalizmus: az arisztokrata Schwarzenberget egy szoros második fordulóban legyőzte a posztkommunista-alkoholista Miloš Zeman, aki persze nem kevésbé német származású, mint Schwarzenberg maga. Schwarzenberg azonban elkövette azt a „hibát“, hogy bírálta a Beneš-dekrétumokat (amelyek családja vagyonát is érintették) – azaz kommunista és nacionalista egyaránt ellene szavazott. A nacionalizmus szűklátókörűségének édestestvére a (poszt)kommunizmus primitivitása.

Schwarzenberg herceg a közép-európai közös világunk egyik utolsó képviselője volt. Egy Prágában született bécsi; egy Bécsben élő prágai; egy cseh polgárember, aki Bohémiaként (Böhmenként) hivatkozott németül Csehországra; egy bécsi arisztokrata, akinek kastélya van Bécs belvárosában.

Schwarzenberg herceg vasárnapra virradó éjjel Bécsben hunyt el. Mondhatni: szép életív, mert Bécs végül is mindannyiunk közös, titkos fővárosa továbbra is – ahogy Paolo Rumiz, trieszti író épp a héten mondta Bécsben olaszul.

Karel Schwarzenberg élettörténete csak egy azon sok, nem csak arisztokrata életútból, amelyek 1918 után is bizonyították: az egykori Habsburg Monarchia utódállamainak egyes emberei ma is sokkal jobban összetartoznak (ha megnézik a családfájukat), mint ahogy azt a kitalált nemzetek és a vonalzóval megrajzolt nemzetállamok hamis realitása sugallaná. Mindannyian kicsit Karel Schwarzenbergek vagyunk, akikben ott keveredik Közép-Európa több, mint ötszáz éves történelme Innsbrucktól Lembergig, Prágától Szarajevóig. Karel Schwarzenberg a maga eleganciájával, prágai és bécsi humorával ezen titkos összetartozásnak volt az arca.

František Palacký, a 19. századi nagy cseh történész-politikus írta 1848-ban, hogy „ha nem lenne [a Habsburg] Ausztria, akkor az emberiség érdekében ki kéne találni”. Ma már ezzel elkéstünk. De ha nem lett volna ez a kedves, bécsi és prágai bohém arisztokrata Karel Schwarzenberg, legalább saját örömünkre ki kellett volna találnunk őt. Lehet-e annál szebb, humorosabb, elegánsabb keverék, mint Bécsé és Prágáé?

De szerencsénkre megadatott ő nekünk. És ha jelenleg éppen nem is a nagyvonalúság és a könnyedség uralja a közéletet, Karel Schwarzenberggel van egy hősünk – azon időre, amely majd újra érteni és akarni fogja a bécsi eleganciát és a prágai humort.

(Techet Péter)


A nagy lengyel időhúzás

Szombaton tartották a lengyel függetlenség ünnepét. Országszerte százezrek, ha nem milliók vonultak fel a nemzeti szimbólumokkal, hogy megemlékezzenek arról, hogy 1918-ban ismét lett Lengyelország, azt követően, hogy 123 éven keresztül fel volt osztva a területe Poroszország, Ausztria-Magyarország és Oroszország között. A nagy, a lengyel szuverenitást az EU-tól féltő varsói vonulás jelszava elég áthallásos volt még akkor is, ha az a lengyel himnusz első sora: nincs még veszve Lengyelország.

Magyarra fordítva: a haza (azaz a PiS/Fidesz) nem lehet ellenzékben.

Három héttel a lengyelországi parlamenti választást követően, múlt hétfőn Andrzej Duda lengyel államfő végül eldöntötte, kinek ad kormányalakítási megbízást: Mateusz Morawieckinek, a regnáló PiS-es miniszterelnöknek, akinek pártja megnyerte ugyan az október 15-i választást, de nem tudni arról, hogy képes lenne maga mögött működő többséget összehozni a Szejmben. Az elmúlt heteket pókerarccal végignéző Duda azt mondta, tartja magát a kampány alatt tett ígéretéhez, a választás győztesének ad először esélyt, hiszen ez a lengyel parlamenti hagyomány. Miután borítékolható, hogy Morawieckinek ez nem fog összejönni – igaz, a PiS arról beszél, hogy csak egy lépésnyire vannak a többségtől –, akár a PiS megalázásának is tűnhet a színjáték.

De nem az, sőt. Hanem időhúzás. Amire több jó oka is van a PiS-es államelnöknek.

Keep reading with a 7-day free trial

Subscribe to GEMIŠT to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.

Already a paid subscriber? Sign in
© 2025 Gemišt
Privacy ∙ Terms ∙ Collection notice
Start writingGet the app
Substack is the home for great culture

Share