Most akkor rossz vagy jó a szuverenitásvédelem?

„Ön meghalna-e a hazáért?”

Ezt kérdeztem a magyar parlamenti képviselőktől az első videóban, amit a Mandinerre készítettünk majdnem nyolc évvel ezelőtt, az aradi vértanúk emléknapja apropóján.

Én már akkor is azt gondoltam, hogy halna a fene, inkább szedném a sátorfámat és elmenekülnék jó messzire, tartsanak nyugodtan rossz magyarnak emiatt. De hát én nem is próbálok szavazatokat vagy egyéb politikai hasznot kovácsolni abból, hogy magamat hazafiasnak vagy nemzetinek tüntetem fel. Nem úgy, mint egyes politikusok, akik közül egyesek meglepően bátrak, míg mások meglepően visszafogottak voltak a kérdésben.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán (hülyén hangzik ez egy árvíz közepette): a Mandinertől rövidesen eltávolítottak minket, mikor átkerült a kormánypropagandához, mára pedig ott tart a szebb napokat látott portál, hogy Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója valami furcsa szereptévesztésből kifolyólag egy podcast házigazdájaként tűnik ott fel, ráadásul olyanokat mond a fenti kérdésben, ami szembemegy mindazzal, amit a kormány évek óta a hazafiasságról és a szuverenitásról papol.

Azt mondta Orbán Balázs egészen konkrétan, hogy Zelenszkij ukrán elnök felelőtlenül viselkedett, mikor „belevitte az országát egy háborús védekezésbe”. Nem tudom, mit jelent az, hogy „belevinni” egy országot háborús védekezésbe, hiszen ez a helyzet egy olyan orosz támadás után állt elő, amit az orosz hadsereg megindulása előtti hetekben Moszkvában tartózkodó Orbán Viktor anno úgy kommentált utólag, hogy nem tudott arról, hogy ilyet tervezett volna Putyin, csak azt, hogy „baj van”.

Talán arra gondol Orbán Balázs, hogy Ukrajnának már előre, Putyin NATO-ellenes fenyegetőzésére reagálva ajánlkoznia kellett volna béketárgyalásokra (mikor még nem is volt háború) és ezzel együtt engedmények tételére?

A magyar kormány számára is az volna talán az ideális viselkedés, ha a külügyminisztérium honlapjára mindegyik szomszédnak címezve előzetesen, a jogbiztonság jegyében felsorolná Szijjártó Péter, hogy melyik megyéket vagy járásokat adjuk oda „felelőtlen háborús védekezés” nélkül egy esetleges támadás esetén?

Tanuljon Baranya már horvátul, vagy inkább a cirill betűket lenne érdemes?

Vagy NATO-tagok számára nincs „felelőtlen” védekezés, mert ha a többiek megvédenek bennünket, az felelős dolog? De ki védené meg azt, aki magát se akarja?

Ukrajnának tehát Orbán Balázs szerint nem kellett volna védekeznie az orosz támadással szemben, „mi” ezt nem tanácsoltuk volna nekik, mert ’56-ban jól megtanultuk a leckét. (Azt ugye, hogy a gonosz nyugat nem segített. De most meg segít Ukrajnának a gonosz nyugat, és az is baj…)

Orbán Balázs bizonyára elfelejtette, hogy épp a fideszesek által írott Alaptörvény preambulumában szerepel az, hogy „mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki”. A Mandinernél meg a másik házigazda, Kohán Mátyás is elfelejtett az eszmefuttatásra bármi érdemit reagálni – visszakérdezni például, hogy jól értette-e, hogy azt mondta, amit, csak hát ugye Orbán Balázs nem interjúalanyként, hanem „beszélgetőtársként” volt jelen a kedélyes jópofizáson –, inkább csak utólag analfabétázik vagdalkozva. Meg aztán a szerkesztők is több mindent elfelejtettek.

Ez nem élő, hanem egy előre felvett adás volt, így elvileg több emberen is át kellett mennie publikálás előtt, de úgy tűnik, senkinek sem tűnt fel a kiszólás, hogy abból gond lehet. Vajon azért, mert a NER-es propaganda sokadik évében már minden hülyeség belefér, vagy azért, mert a mandineres ügyeletes szerkesztő épp hősies passzív ellenállásba kezdett? Utóbbi azért nem túl valószínű, a baki óta ugyanis agresszívan hárítanak és magyarázkodnak ők is – meg Orbán Balázs is, akinek amúgy a Mandinert főszerkesztő Szalai Zoltán az MCC vezetőségében is kollégája.

A politikai igazgató úr úgy tűnik, megfeledkezett arról az örök bölcsességről, hogy sosem szabad fullba tolni a kretént. Míg az egy teljesen legitim, a Fidesz-bázison túl is sokak számára vállalható álláspont, hogy Ukrajna nyugati támogatásának módját/mértékét, illetve az orosz szankciók hatékonyságát kritizálják, a haza védelméről való önkéntes lemondásról ábrándozni (pláne 1956 kontextusában) olyan oltári öntökönszúrás, ami a saját táboron belül is megütközést kelt.

Nehezen elképzelhető ezek után, hogy a politikai igazgató úr a helyén marad. Novák Katalint a köztársasági elnöki székből szedték le, mert szembement a Fidesz aktuális fontos ügyével, a gyermekvédelemmel. Orbán Balázs most a szuverenitásvédelem szent ügyével ment szembe, és ő csak egy „politikai igazgató”.

Ha a helyén hagynák, azzal azt üzennék, hogy Oroszországgal szemben katonákkal nem szabad a szuverenitást védeni, csak az EU-val szemben, Szuverenitásvédelmi Hivatallal és Kutatóintézettel. Mondjuk azt is egy volt III/III-as vezeti, szóval lehet, hogy most már az MSZMP-s irányvonal lesz az irányadó a szuverenitásvédelemben (is).