Német kiskatonák, 74 éves megmentő, kétszer épülő út, laibachi kávé

Rejtélyes robbanószert találtak húsvétvasárnap délelőtt a Vajdaságban jó száz méterre a Török Áramlat-gázvezetéktől: nahát, csak nem erről írt napokkal előtte Rácz András egy posztban, orosz hamis zászlós műveletet sejtetve a magyarországi választások elhalasztása érdekében, kérdeztem rögtön magamtól. Csakhogy ez a puszta közepén, két hátizsákban talált bomba végül fel sem robbant, elvégre eleve nem is volt üzemképes állapotban. Vajon azért nem volt detonáció, nehogy a Török Áramlat és ugye a Barátság-gázvezeték kiesése miatt azokra a horvátokra kelljen kizárólagosan hagyatkoznia a MOL-nak és a magyar kormánynak, akik ellen egy ideje már hergel a kormánypropaganda a magas tranzitdíjak miatt, és mert az EU-szankciók miatt nem hajlandóak semmiféle orosz cuccot szállítani a Krk-szigetről induló Jadran-vezetéken?

Vagy azért nem robbant fel a bomba, amit vasárnap este szintén Rácz András írt: mert Aleksandar Vučić szerb elnök ezt nem hagyta, miután nem akarta magát ennyire erősen elkötelezni a hamis zászlós műveletben bízó oroszok vagy Orbán Viktor mellett, elvégre a hintapolitizálásához fontosak a kiegyensúlyozott EU-s kapcsolatok is, nem beszélve arról, hogy Ukrajna a szerb fegyverexport fontos célországa?

Noha a szerb államfő gyorsan telekürtölte a nyilvánosságot a megtalált holmikról, a szerbek még vasárnap este közzé is tették: ugyan tudják, hogy valakik Ukrajnára akarják fogni az akciót (Orbán Viktor és Szijjártó Péter ugye indirekt módon ezt tették a vasárnap folyamán, mondván ez az ő érdekükben állna), de ők ebben nem partnerek, a robbanószerkezet infóik szerint amerikai és egy katonai kiképzésben részesült férfihoz köthető, aki épp egy nyugatra igyekvő migránscsoporttal közlekedik. Azaz átpolitizálták ők is az esetet, de nem úgy, hogy azt Orbán használni tudja.

Nem csoda, hogy gyorsan lekeverte hétfőn Orbán a sztorit: még gyorsan odament pár katonával a gázvezeték magyarországi szakaszához, elmondta, hogy az mostantól szigorúan lesz őrizve és lehetne a robbantás ukrán érdek, de kivárja a vizsgálat végét, majd ment locsolni. A szerbek infóit és a migránsokat azonban látványosan figyelmen kívül hagyta, elvégre mit is keresnének a migránsok a híres határkerítés túlsó oldalán: csak nem azért vannak ott, mert azon az embercsempészek megoldják az átjutást? Hülye lesz Toroczkaiék kedvenc témáját szóbahozni akkor, amikor már Budaházyékat is aktiválták annak érdekében, hogy elszedjék a Mi Hazánk szavazóit. Akit ez a szál jobban érdekel, a Migration Aidnél izgalmas összefoglalót talál arról, hogyan került egy afgán és egy szír bűnbanda ellenőrzése alá az illegális migráció boszniai és szerbiai menedzselése és hogy nekik milyen közük lehetett az akció végrehajtásához.

Hogy egy ilyen kis bomba Szerbiában már fel se tűnik és különösebben nem is fog már emlékezni senki rá abban az országban, ahol a nagyobb tüntetések előtt ugyancsak bombafenyegetésre hivatkozva hogy-hogynem rendszeresen leáll az országos busz- és vonatközlekedés, arról Németh Ferenc Balkán-szakértő írt a Facebookon. Mint írja: ez a mintázat helyben már évek óta könnyen felismerhető, a célja a figyelemelterelés, politikai ellenfelek lejáratása vagy a politikai-ideológiai szövetségesek megsegítése, és jellemzően egybeesik választásokkal, tömegtüntetésekkel, korrupciós botrányokkal vagy fokozódó nemzetközi nyomással.

De alig kevertük le a bombás sztorit, érkezik is ma Budapestre JD Vance amerikai alelnök. Vajon mit akar: megsegíteni Orbán Viktor kampányát, vagy ellenkezőleg, megismerkedni Magyar Péterrel is (elvégre feltételezhetjük, hogy Orbán Anita be van valamennyire követve a republikánus hátországba)? És ha segíteni jön, az használ-e vajon akkor, amikor pont az amerikaiak iráni akciója miatt a komplett EU komoly energiaválság elé nézhet? És mi lesz így a kampánnyal, hogy Orbánnak az amcsi VIP miatt egy nappal kevesebb marad az országjárásra az utolsó hétre brutális tempóra kapcsoló Magyar Péterhez képest? Egy csomó kérdés, amire még nincs válaszunk.

A mai hírlevél ezért annyira tényalapú lesz, amennyire csak lehet, és annyira eltávolodik a magyarországi kampánytól, amennyire csak tudunk, elvégre arról olvashattok most mindenhol máshol. Közép-Európáról és a Balkánról viszont nem nagyon, mi pedig szeretnénk rögzíteni: csak a magyar közélet bolondult meg a vasárnapi választás miatt, a világ közben halad tovább, de úgy, hogy Dél-Tirolban 27 fokot mértek, Nápolyban pedig elkezdődött a strandszezon. Jó olvasást, van mit.

---

Ez a hírlevél tehát egy hosszú Chronik Mitteleuropa

Avagy röviden mindarról, ami Közép-Európában és a Balkánon történik.

Újra sorkötelezettség Németországban: mi ez az egész?

Németországban a sajtó április elején felfedezte, hogy a 18-45 év közötti férfiaknak engedélyeztetniük kell a német hadseregnél a három hónapot meghaladó külföldi tartózkodásuk szándékát – ez aztán mindenféle kontextus nélkül megérkezett a magyar médiába is. A szocdemekhez közelálló Frankfurter Rundschauban jelent meg először a hír: ott a kérdés az volt, hogy ez az eddig csak Németország vagy egy másik NATO-tagállam megtámadása esetén érvényes szabályozás hogyhogy állandósult.

A védelmi minisztérium válasza a lap szerint nem épp kielégítő – mindössze annyit tudtak meg, hogy valóban kötelező jelezni mindenkinek minden három hónapon túli tartózkodást a Bundeswehr karrierközpontjánál, és hogy miután ott Magyarországgal ellentétben nem hirdettek semmiféle veszélyhelyzet az orosz-ukrán háború miatt, a hadsereg automatikusan engedélyez minden ilyen kérvényt – azaz a cél az, hogy tudják, kire lehet otthon egyáltalán számítani, és kire nem. Miután nem akarják bürokratikus káoszba taszítani a hadsereget, lesz egy sor kivétel, de ezeket még csak most dolgozzák ki – így azt sem tudni még, lesz-e egyáltalán bárhogy szankcionálva az, aki nem jelentkezik a Bundeswehrnél. Érvényben legutóbb ez a paragrafus a hidegháború idején volt, gyakorlati relevanciája akkor nem volt, így a minisztérium. Az engedély lejárati dátuma rugalmas: addig tart, amíg a katonai szolgálat önkéntes.

A sorkötelezettséget 2011-ben, a második Merkel-kormány alatt szüntették meg a szocdemek hangos ellenkezése mellett, a CDU, a liberális FDP és a zöldek szavazataival, azt a Merz-kormány kicsit 21. századi módon vezeti épp vissza – az orosz-ukrán háborúra és a keleti NATO-tagokat érő orosz fenyegetésre hivatkozva.

Ami történik: a 2008-as születési évtől kezdve végigkérdezik a 18. életévüket betöltő fiatalokat (a férfiaknak kötelező az online kérdőív kitöltése, ha nem töltik ki, az szabálysértésnek számít), hogy részt vennének-e katonai kiképzésben vagy inkább a civil szolgálatot választják, vagy egyiket sem. Ha valaki egyiket sem akarja, az oké, de ha nincs meg a szükséges létszám, akkor lehet, sorsolnak közülük – de hogy hogyan töltik fel a kapacitásokat, arról még csak vitáznak, jogszabály erről nincs. Arról viszont van, hogy 2027 közepétől felmérik a német fiatalok fizikai-egészségügyi állapotát.

A cél az, hogy a most 180 ezer fős Bundeswehrnek mielőbb 260 ezer fős aktív állománya legyen, és a tartalékosállományt is bővítenék. Ők most 50 ezren vannak, a cél az, hogy 2032-re 180-200 ezren legyenek, vagyis reálisan legalább 200 ezer emberre lenne szüksége a Bundeswehrnek. A szocdem Boris Pistorius vezette német védelmi minisztérium hangsúlyozza: az új sorkötelezettség annyira önkéntes, amennyire csak lehet, de egy államnak mégiscsak meg kell tudnia magát védeni, ezért veszélyhelyzet esetére tudniuk kell, ki és hol érhető el, és azon belül ki mire alkalmas, és hogy egyáltalán az-e. Ennek keretét az idén január 1-jén hatályba lépett ún. sorkötelezettség-modernizáló törvény adja, amelynek harmadik paragrafusára lett most figyelmes a sajtó – ezen vitázik a Frankfurter Rundschau cikke óta komplett Németország. Miközben a német jobboldali sajtó a Die Welttel az élen tapsol az új törvénynek, a szocialista Die Linke szerint a jogszabály azt mutatja, mennyire autoriter dolog a sorkötelezettség, a balkonzervatív BSW arcát, Sahra Wagenknechtet mindez „az NDK-ra és a berlini fal korszakára” emlékezteti, és felszólította Pistoriust a távozásra, mert ez annak a bizonyítéka, hogy lopakodva visszaállítják a sorkötelezettséget, hogy „egy nagy háborúra készüljenek fel”.

Mindenesetre nem tűnik első blikkre nehéznek behozni a hadseregbe 2032-ig jó 200 ezer embert: évente vagy 650 ezer ember tölti be a 18. életévét Németországban. A tartalékosok egyesülete optimista: egy friss, a 20-40 év közötti németek körében végzett reprezentatív kutatás szerint a férfiak 54%-a, a nők 23%-a készen állna támadás esetén fegyvert fogni Németország védelmében. Abban a tekintetben viszont, hogy sikerül-e őket kiképezni, pesszimisták. A probléma szerintük az, hogy egyrészt nem volt eléggé reklámozva az önkéntes katonai szolgálat: noha volt eddig évi 15 ezer hely, abból tavaly 10 700-at töltöttek csak be. Másrészt pedig az, hogy nem nagyon látszik elegendő kapacitás jelentősen több ember kiképzésére: idén elvileg már 20 ezer hely áll rendelkezésre az úgymond önkéntesen sorköteles katonák számára, 2031-re 40 ezer kellene legyen, ez legalábbis a Bundeswehr irányszáma. A nagy cél tehát az volna, hogy feltöltsék érdeklődőkkel ezeket a helyeket, és belőlük aztán vagy aktív katonák vagy tartalékosok legyenek. Külön megjegyzendő, hogy mindez jól is fizet: a katonai kiképzés alatt havi nettó 2300 eurót lehet keresni, ami egy iskolapadból frissen kikerült fiatalnak Németországban is vonzó összeg.