• Miért kéri a Magyar Honvédség, hogy senki ne beszéljen semmiről?

• Mennyire reális, hogy Magyarországot elérje a háború?

• Elérné-e Magyarországot egy esetleges atomháború?

• Mennyire reális Ukrajna hőn áhított EU-tagsága?

• Miért nem ítéli el Szerbia az orosz agressziót?

Erről mind szó lesz ma. És még sok másról. Jó reggelt, jó olvasást!

Kellemetlen reggel érte az orosz üzleti életet,

mikor tegnap a hétvégi szünet után újranyitottak a bankok, és a rubel árfolyama a már rekordgyenge pénteki érték után azonnal negyven százalékot esett a dollárhoz képest. Nem csoda – a hétvégi banki szünnapokat kihasználva az oroszok mintegy tízmilliárd dollárnyi rubelt vettek ki a bankszámláikról, a várható zuhanásra felkészülve sokan értékálló luxuscikkekbe fektették a megtakarításaikat, az orosz tőzsdepiacok pedig hétfőn inkább még ki sem nyitottak.

A véres harctéri cselekmények, a harkivi mészárlás és Kijev ostroma közepette nem beszélünk erről valami sokat, pedig meglehet, hogy a háború nem Ukrajnában, hanem a moszkvai piacokon fog eldőlni. Minden jel arra mutat ugyanis, hogy Vlagyimir Putyin nem elhúzódó, véres konfliktusra, hanem villámháborúra, majd egy azt követő gyors rezsimváltásra készült Kijevben.

A Krím 2014-es annektálása után ez hihető forgatókönyvnek is tűnt, mikor is a nyugat aggódva és bambán nézte végig, ahogyan Oroszország kiharap egy darabot Ukrajna – többek között a budapesti memorandumban is garantált – szuverén területéből, majd egy megrendezett népszavazást követően bekebelezi azt. A 2014-es ukrán válságból Oroszország pár enervált mezőgazdasági szankcióval sétált ki – Putyinnak tehát jó oka volt azt hinni, hogy egy gyors és sikeres különleges művelet, majd ezt követően egy új ukrán bábkormány felállítása hasonlóképp nem kovácsolja rég nem látott egységbe a nyugatot. Hogy ez mégis megtörtént, az azt bizonyítja, hogy

milyen csapnivaló hírszerzési információkat kaphatott az elmúlt hónapokban az orosz elnök, már ha azt az eshetőséget kizárjuk, hogy megőrült.

A háború mindent összehozott, amit az oroszok el akartak kerülni

A villámháború állóháborúvá vált, a jelek szerint az orosz ellátási láncokat nem sikerült biztosítani, a katonák morálja nem is lehetne alacsonyabb, a Kreml reményeivel ellentétben pedig az oroszokat megszállókként, és nem a neonáci elnyomás alól való felszabadítókként látják a helyiek. Ennek tetejébe Putyin PR-je a medvén lovagló izmos faszagyerekből egy csettintésre átalakult egy gazdaságilag kivéreztetett atomhatalmat vezető paranoiás bácsiévá.