Szuverenista Koszovó, trumpista liechtensteini, öt jó furmint

Jó reggelt! Miközben Németország a választási kampány utolsó két hetét kezdi el (innen jövő héten helyszíni riportunk is lesz, némi ízelítő a rengeteg békeplakátról itt), Ausztriában továbbra is tárgyal a két jobboldali párt a kormányalakításról, Romániában végül csak lemondott az államfő, Klaus Johannis, miután meghosszabbította a december közepén már eleve lejárt második elnöki ciklusát az ottani alkotmánybíróság. A keleti szomszédunkat így a korábbi jobboldali nagyváradi polgármester, Ilie Bolojan vezeti, tekintve, hogy ő a szenátus elnöke, neki kellene az alkotmány szerint ezt tennie államfő hiányában. Johannis ezzel még ha megkésve is, de valamennyire vállalta a felelősséget a botrányba fulladt, megsemmisített tavalyi elnökválasztásért, amire mutogatva a szélsőjobb ügyesen szervezte azóta az elnök felfüggesztésére vonatkozó, a neoliberális USR által is támogatott parlamenti indítványokat. A Fontos Országokban tehát egyelőre alakulnak a dolgok, jöjjenek ezért az Érdekes Országok: a mai menü Koszovó, Liechtenstein és Trieszt, pontosabban az olasz Isztria és Dalmácia, ha nem lenne mindez történelmietlen. És hozzá jön még öt jó hazai furmint is, ha már javában tart a Furmint Február. Jó olvasást!

---

Koszovóban megint győzött Albin Kurti, de kérdéses, tud-e majd kormányozni

A 2019-ben hatalomra került, majd a 2021-es előrehozott parlamenti választásokat több, mint 50 százalékkal behúzó Albin Kurti most vasárnap is nyerni tudott Koszovóban. Azonban az abszolút többsége elúszott, „csak“ 41 százalékot szerzett, igaz, így is majdnem kétszer annyi voksot kapott, mint a második helyezett albán párt.

Albin Kurti a kampányhajrában. Fotó: AK / Fb

Szuverenizmus és progresszivizmus

A Kurti-féle, hivatalosan szociáldemokrata, gyakorlatilag balnacionalista Önrendelkezés Mozgalom (LVV) protestpártként jött létre: önmagát a koszovói politikát és gazdasági világot a 2008-as függetlenség óta meghatározó két párttal, a mérsékeltebb, még Ibrahim Rugova alapította Demokratikus Ligával (LDK), illetve az UÇK-ból, a Koszovói Felszabadítási Hadseregből kinőtt, azaz radikálisabb Demokrata Párttal (PDK) szemben határozza meg.

Albin Kurti miniszterelnök retorikájában elitellenesség, a PDK és LDK korrupciójának kritikája keveredik progresszív célokkal (például a melegházasság legalizálásának követelesével) és a korábbiaknál sokkal nacionalistább kül- és belpolitikával.

Kurti nem hajlandó ugyanis olyan engedményeket tenni a koszovói szerbeknek, amelyek a 2008-ban függetlenné vált, de pár EU-tagállam által ma sem elismert balkáni ország területi integritását, szuverenitását veszélyeztetnék. Koszovó északi részén, ahol többségben van a szerbség, Kurti igyekszik visszaszorítani a Szerbia által fenntartott, sokszor a politika és az alvilág határán mozgó kisebbségi parallelstruktúrákat: 2021-ben betiltotta a szerbiai rendszámtáblák használatát, de a Szerbiából érkező nyugdíjakat vagy fizetéseket se lehet már Koszovóban felvenni, hanem a legközelebbi szerbiai településre kell ezért utazniuk a koszovói szerbeknek. Kurtit az sem izgatta 2023 áprilisában nagyon, hogy a szerbek bojkottálták a helyhatósági választásokat – ez ugyanis neki csak megérte, mert így nagyon alacsony részvétel mellett szerb többségű településeken is albán polgármesterek lehettek.

Kurti nem csak Szerbiával és a szerb kisebbséggel szemben képvisel kemény álláspontot. Ez ugyanis még nem is lenne érdekes, elvégre a PDK vagy az LDK se engedne a koszovói függetlenség és szuverenitás kérdésében, bár e két párt akár hajlana Koszovó megosztására is, azaz a szerb részek lecsatolására, amit Kurti élesen elutasít. A PDK és az LDK azonban mindig nagyon figyelt arra, hogy mit kér tőlük a „Nyugat“, különösen Washington, amely Koszovóban sokkal népszerűbb, mint az EU.

Kurti viszont a „nyugati“ elvárásokkal szemben is keményebben képviseli a koszovói albán érdekeket, sőt, kezdetben az Albániával való egyesülés tabuját is merte megkérdőjelezni.