Jó reggelt! Ma főleg, de nem csak nyugatra tekintünk, és szó lesz arról, hogy

• miért áll bukásra az osztrák kancellár pártja mindenhol?

• hogyan újult meg úgy a CDU, hogy közben nem változott szinte semmi?

• ki akarja megújítani a román politikát, és mennyi esélye van erre?

• hogyhogy nem férnek hozzá a tudósok az mRNS-oltások gyártóinak kutatásaihoz, és miért beszélnek ennek ellenére arról, hogy ezek jók?

• miért ne igyál újbort, ha jót akarsz magadnak? Jó olvasást!

Állítólag élt ott egyszer egy szocialista

Lassan már egy éve, hogy Sebastian Kurz visszalépett Ausztriában a kancellári tisztségéről. A konzervatív Néppárt (ÖVP) körüli híreket a napokban is egy visszalépés határozza meg. Ismét egy nagy reménységnek számító, fiatal politikussal lettek kevesebbek. A 28 éves Laura Sachslehner nagy csinnadrattával dobta be a törülközőt, és mondott le az ÖVP főtitkári posztjáról, miután a közte és a Zöldek közötti vitában az ÖVP frakcióvezetője nem az ő pártját fogta.

Sachslehner azt kifogásolta, hogy a zöld környezetvédelmi miniszter által kidolgozott klímabónuszból – azaz az energiaárak megnövekedése miatti általános állami segélyből – mindenki, azaz még a menekültek is részesülnének. Sachslehner vélhetően jobbról akarta előzni a szélsőjobboldali, ellenzéki Szabadságpártot (FPÖ), amikor menekültellenességet vitt az energiaárak körüli vitákba. Pártja ezzel azonban nem értett egyet, különösen, hogy a klímabónuszt a koalíció már elfogadta, azaz nem volt kedve senkinek sem újratárgyalni azt.

A konzervatív ÖVP ott is esik, ahol egykoron szocit is alig lehetett látni

Az ÖVP-re azonban valóban ráférne, hogy valakit – legalább a közvélemény-kutatásokban – megelőzzön.

A konzervatív párt, amely 2019-ben a választásokon még majdnem negyven százalékot ért el, jelenleg majdnem megfeleződött: 20 százalékkal áll a harmadik helyen a szárnyaló szociáldemokraták (SPÖ) és a visszaerősödött FPÖ mögött.

Karl Nehammer pártelnöksége és kancellársága alatt az ÖVP visszazsugorodni látszik arra a hagyományos polgári és paraszti rétegre, amely a feketék mindenkori bázisa volt. Kurznak menekültellenességgel sikerült ebből a körből kitörnie. Sachslehnernek azonban egyelőre csak a munkaerőpiacra sikerült kikerülnie vele.

Az ÖVP harmadik helye is eléggé sokkoló a párt számára. De különösen

két olyan tartományi választástól tartanak, amelyeket eddig a párt akkor is nyert, ha egy Mozart-kuglit vagy egy törött Falco CD-t indított volna. A következő hónapokban Tirolban és Alsó-Ausztriában lesznek választások.

A Bécs körüli Alsó-Ausztria ugyanúgy masszívan fekete, ahogy a főváros meg vörös, ezért is váltak szét az útjaik 1920-ban. A mindenkori alsó-ausztriai néppárti tartományfőnök ugyanolyan titkos pártvezér volt mindig, ahogy az SPÖ-ben is a bécsi polgármesterség a legfontosabb a pozíció a mai napig. 1992-től 2017-ig a pozíciót St. Pöltenben Erwin Pröll töltötte be, aki már csak negyedszázados uralkodása miatt is valódi fekete herceg volt az osztrák politikában. Jelenleg Johanna Mikl-Leitner, egykori belügyminiszter a tartományfőnöknő (Landeshauptfrau, nem sok ilyen van). Az országos ÖVP bezuhanását azonban ő sem tudja feltartóztatni a tartomány határainál. A 2023-as választásokra úgy készülnek, hogy a párt 50 százalékról 31 százalékra zuhant le. Ezzel gyakorlatilag fej-fej mellett versenyez a szociáldemokratákkal.

Ha az SPÖ rászánja magát, akár az FPÖ-vel közösen Alsó-Ausztria történelmében először alakíthatna kormányt konzervatív részvétel nélkül. Ez olyan földrengés lenne, mintha Bécsben nem a vörösök adnák a polgármestert.

De egy másik ősfekete tartományban is remegnek a néppárti lábak. A szeptember 25-én választó Tirolban szintén majdnem megfeleződni látszanak, és szorosan az ÖVP nyomában lohol az FPÖ és az SPÖ. A tartományt Carl Techet osztrák író 1909-es Tirol-ellenes pamfletjében úgy írta le, mint ahol állítólag élt egyszer egy darab szocialista – de lehet, hogy csak a gyerekeket rémisztgették vele. Azóta persze sokat változott Tirol is, Innsbruckban már eleve zöld polgármester van – de azt, hogy a tartományfőnökséget elveszítse az ÖVP, ma is csak nagyon nagy fantáziával lehet elképzelni. Pedig elég csak a közvélemény-kutatásokra figyelni.