Vajon vissza tud-e jönni a kómából a fideszes média?

Kedves nemzeti nagytőkés!

Igen, te, aki talán épp az Adrián jachtozol épp és azon gondolkodsz, hogy 4-8-12-16 kellemes esztendő után hogyan tudnál feltűnésmentesen kibújni azalól, hogy négy éven keresztül a nevedre vegyél és eltarts valamilyen újságot úgy, hogy pontosan tudod, hogy ez egy baromi hálátlan szerep, és hacsak nem csinálsz direkt egy béna és unalmas lapot belőle, több ellenséged lesz a végén miatta, mint barátod. Itt a megoldás: legyél a Medicink, és akkor erre hivatkozva mondhatod a Navracsicséknak, hogy most már hagyhatnak a hülyeségeikkel. Cserébe a mai hírlevélben

• két példán keresztül megnézzük, kijöhet-e egyáltalán a kómából a fideszes média,

• számba vesszük, milyen szeriőz print napilapokat lehet még olvasni a Kárpát-medencében magyarul, mert választék azért van, még ha nem is ideális;

• és vitatkozunk arról, hogy érdemes-e siratni a magyar napilapokat.

Illetve hogy lásd, mennyire megéri minket támogatni, valamikor a következő hetekben adunk egy tippet, hogy ezekben a közbeszerzésmentes időkben milyen költséghatékony, de menő programokat csinálj magadnak, miután lehorgonyoztad a hajót a dubrovniki kikötőben. De most csak médiáról lesz szó. Jó olvasást, van mit.

---

Még mielőtt kezdenénk, két hétvégi hír

• Grazot, a második legnépesebb osztrák várost továbbra is a kommunisták irányíthatják, feltehetően az eddigi szocdem és zöld partnereikkel, mivel az erőviszonyok nem változtak a közgyűlésben. A kommunista recept bevált: 7 százalékpontot erősödött is az országosan parlamenten kívüli és a mai napig leninista KPÖ, majd’ 36%-ot szerezve. Grazban azonban a siker titka nem Lenin, hanem Elke Kahr polgármester népközeli, szociális, szolgáltató politikája, amire még polgári körzetekben is nagy arányban szavaztak. Háttér itt.

• Aleksandar Vučić szerb elnök hétvégén bejelentette a kormánypárti tábora belgrádi tömegrendezvényén, hogy hamarosan bejelenti majd, hogy lemond. Sok izgalom ebben nincs, ezt ő évek óta lebegteti. A kérdés az, hogy ha a politikus, akinek második ciklusa 2027 májusában eleve lejárna, tényleg lemond, akkor azt hogyan teszi, magával sodorja-e a kormányt vagy sem: gyorselemzés itt.

---

Gemišt-vita: rossz-e, hogy nem lesz már országos közéleti napilap Magyarországon?

Ismét itt a Gemišt-vita, azaz amikor akár be is ülhetnénk egy stúdióba a 147. közéleti aktuális podcastot-kibeszélőműsort legyártani, de minek, inkább leírjuk, mit gondolunk.

Bukovics Martin: Bizonyos értelemben rossz, hogy nem lesz több közéleti napilap, de szerintem legkésőbb 2016, a Népszabadság felszámolása vagy 2018, az akkori Magyar Nemzet újra Fidesz-kézbe adása az az időpont, amikor ez megtörtént. Én úgy nőttem fel, hogy két napilapot is járattunk: a német nyelvű Pester Lloydot és mellé a Népszabadságot, ezért nem volt kérdés, hogy amikor Magyarországon élek, járatom azt, ami olvasható. Van ennek egy nosztalgikus állandóságérzése: főleg ezt siratom.

Techet Péter: Igen, Magyarország lehet Koszovó mellett az egyetlen európai ország, ahol nem lesz nyomtatott szeriőz napilap. Ez azért sokat megmutat persze az ország politikai történelméről, a politika és a média alárendeltségéről, ahogyan a politika – legyen az az MSZP a Népszabadság esetében vagy a Fidesz a Magyar Nemzetnél – falhoz vágja az egészet, ha éppen nincs rá igény. De nagyobb gond, hogy láthatóan egy 12 milliós nyelvi közegben – kb. ennyien beszélnek magyarul – sincs igény arra, hogy a sarki trafikban megvegyenek egy napilapot vagy a kávéházban leemeljék azt.

A Magyarországhoz közel hasonló lakosságszámú Ausztriában négy országos szeriőz politikai napilap van: a konzervatív Kurier napi eladott példányszáma majdnem 100 ezer (ebből 14 ezer az e-paper), a liberális-konzervatív Die Presséé 65 ezer (ennek majdnem fele e-paper), a liberális Salzburger Nachrichtené 58 ezer (16 ezer e-paperrel) és a balliberális Der Standardé 56 ezer (24 ezer e-paperrel). Emellett vannak jól szerkesztett regionális napilapok (például a grazi Kleine Zeitung vagy az innsbrucki Tiroler Tageszeitung), 100 ezer feletti eladott példányban összesen. És akkor a félmilliós (!) eladottságú Kronen Zeitungot nem is számolom, mert az inkább bulvár, meg eleve egy sajátos osztrák jelenség, hogy majdnem mindenki olvassa. De a többi napilap is bármely kávéházban, de akár a pékségekben is ki van rakva, és olvassák őket. (Persze van annak jelentősége, hogy hol van Standard, és hol Presse meg Kurier – utóbbi helyek nemcsak politikailag, de gasztronómiailag is igényesebbek.)

Igen, a tulajdonosi szerkezetek ott is sokszor politikai háttérről tanúskodnak (az ÖVP-közeli Raiffeisenbanké a Kurier, a katolikus egyházé a Die Presse), de azért a politikai elfogultság sehol sem olyan brutális, mint mondjuk a Fidesz-lapokban volt. A Kurier inkább ÖVP-közeli, de ez nem azt jelenti, hogy propagandaszemetet közölnek le, hanem az egyes témákat kicsit ÖVP-barátabb módon elemzik, kommentálják és a kultúrrovatban esetleg több az opera, mint a posztmodern vergődés. (A Die Presse esetében a katolikus egyház gyakorlatilag kultúrmissziót teljesít, hogy a legrégebbi osztrák napilap és ezzel az FAZ-hez vagy az NZZ-hez hasonló konzervatív-szabadelvű hangvétel megmaradjon, a katolikus befolyás nem érezhető.) És akkor ehhez jön hozzá, hogy a nagyobb trafikokban kapni a dél-tiroli Dolomiten napilapot is. Hasonlítsuk össze ezen számokat a magyarokéval – és kérdezzük meg,

hol van az a híres magyar kultúrnemzet és polgárság, amely legalább az osztrák számok felében olvasna, eltartana napilapokat és esetleg az is érdekelné, hogy az egyetlen magyar nyelvű szeriőz országos printnapilap, a pozsonyi Új Szó mit ír!?

Bukovics Martin: Tovább mennék a kultúrnemzetezésben, forgatva a késeket a magyar nemzettestben: noha Bécsben kapsz dél-tiroli napilapot, Budapesten nem kapsz sem Új Szót, de vajdasági Magyar Szót és a megmaradt erdélyi napilapokat sem, mint amilyen a hat erdélyi megyében terjesztett kolozsvári Szabadság. Ezeket amúgy lassan az UNESCO világörökség részévé kellene tenni: egy kihaló faj utolsó példányai.

Techet Péter: Igen, a határon túli magyarok iránt annyira érdeklődött a magyar jobboldali is, hogy soha – még a sajtó fénykorában sem – lehetett mondjuk Új Szót, Magyar Szót vagy Krónikát kapni Budapesten, de szerintem Győrött se volt Új Szó vagy Debrecenben Krónika. Miközben egyébként élnek is határon túli magyarok Magyarországon – de láthatóan ott se volt erre igény. Bécsben se azért kapni Dolomitent, mert feltétlenül egy bozeni napilapot akarnak olvasni, hanem mert ha van mondjuk ötszáz Bécsben meg ezer Innsbruckban élő dél-tiroli, akit érdekelnek a hazai hírek, akkor megéri. De a határon túli nyomtatott sajtó – tisztelet a szlovákiai kivételnek – leharcoltabb a magyarországinál is. A több mint egymillió magyar lakta Erdélyben a magyar napilapok nem fogytak/fogynak annyi példányszámban se, mint a német nyelvűek a 300 ezres németség körében Dél-Tirolban.

Bukovics Martin: A kolozsvári Krónikában – amit szívesen járattam volna Budapestre, de nem lehetett – még a maga fideszes elfogultságaival és a kb. 12 oldalas terjedelmével együtt is volt potenciál, lehetett volna belőle egy összerdélyi napilap, de sok tudatosság nem volt a Demeter Szilárd-féle médiákban. De máshol se.

Sőt, a magyarországi piacot illetően a szlovákiai lapokban sincs. Ahogy az Új Szót nem lehet se kapni, se előfizetni a pozsonyi nyomdától egy köpésre lévő Mosonmagyaróváron, míg a Záhony melletti Királyhelmecen igen, úgy nem akart a Denník N-féle Napunk magyarországi piaci szereplővé válni. Pedig kiadójuk szlovákiai napilapkoncepciója tényleg jó és kortárs: egészoldalas provokatív címlapgrafika, hosszú cikkek, sok vélemény, kizárólag saját anyagok. Valószínűleg felmérték a piacot – keringtek arról pletykák pár éve, hogy az Új Szó ráindítana valamit az elfideszesített Kisalföldre, még főszerkesztőt is igazoltak annak legsikeresebb időszakából – és azt láthatták, hogy nem igazán lenne olvasó. Kár. Ezért mondom, hogy